2023. március 15., szerda

Simek Valéria: Szalmaszagú nyár












Az udvar végében a zsongó 
nyári csendben a diófa 
alatt üldögélsz. Melletted 
púposan áll a szalmakazal, 
mintha csépléskor a nappalok 
forróságát is belerakták volna. 
Innen kitágul a hullámos 
dombvidék. Itt merészeket és 
nagyokat gondolsz. 
Ide folyik a csend a hegyekről. 
Kutyád tisztességgel megugat, 
alig enged hozzád. 
Meleg öleléssel átfogsz, és 
titkosan egymásra nézünk. 
A nyár ölében a padon 
melléd ülök, és együtt hallgatjuk 
a falu felől érkező harangszót.

Jóna Dávid: Várok

Egész életemben várok, 
egy telefonhívásra, zöld lámpára, napos időre, 
várok egy ismerős arcra, lelkem akarta hőre. 

Várok a gólra, a változásra, egy mozdulatra, egy döntésre, 
arra, hogy elindulhassunk, s várok a megérkezésre. 

A kapásra, a refrénre, a gyógyulásra, 
egy nyitott ajtóra, egy újabb feladatra, 
egy érdekmentes társulásra, 
és végre egy megbukott árulásra, 
ahol meztelenség vár az álruhásra. 

Várok valamire, arra, hogy elkezdődjön, 
hogy vége legyen, 
hogy végre legyen…. 

Várok arra, hogy összegyűljön, hogy elfogyjon, 
hogy megerősödjön, hogy válasszon, hogy elkopjon, 
hogy adjon, hogy megmaradjon, 
hogy álljon meg, hogy szaladjon. 
várok egy újabbat, egy mást, 
mert nem értem, miért ez… 
Ady gazdagságot ígér annak, 
ki várni tud, s várni érez. 

Várok az alkalomra, egy igaz hitre, barátságra, 
egy megálmodott állomásra, 
várok egy bocsánatra, egy vallomásra, 
egy nem felesleges önfeláldozásra, 
egy őszinte találkozásra, 
úgy várok rá, mint fonalra a rokka, 
várok igaz kérdésekre, s igaz válaszokra. 

Baranyi Ferenc: Körözvény

Ezerkilencszázhetvenkilenc 
október tizenharmadikán 
fölegyenesedett a kertben 
és lopva szétnézett az apám. 
Az ásót földbe ütve hagyta, 
mintha csupán a boltba menne, 
s mivel kezén is, homlokán is 
zavarta őt a munka szennye: 
megmosdózott a locsolónál 
– nyitva maradt nyomán a vízcsap – 
s úgy lopakodott ki a kertből, 
mint aki percre távozik csak. 
Aztán – mikor senki se látta – 
egy alacsony felhőre lépett 
és nekivágott kiskabátban 
a magasságos őszi égnek, 
amikor rájöttünk a cselre: 
már nem tudtuk követni szemmel. 
Fogják meg! Ott! A földi létből 
kereket old egy öregember! 

(1979)

Szent-Gály Kata: Krisztus követése




Egészet adni -- sohase felet. 
Vállalni mindent -- bármit is jelent. 
Egészet adni -- mindent, ami van, 
ami csak vagyok -- maradéktalan.


2023. március 14., kedd

Donkey wans to be a Clydesdale :-)

 

Clydesdales Donkey

*

     Elnézést, hogy egy sör reklámot tettem fel, - nem a sör miatt, - hanem a kedves története miatt szeretném, ha a blogomba lenne. Nagyon régóta a kedvencem ez az amerikai reklám.


Kalló István: Veled




Tenyeredbe ejteném a lelkem,  
Érezzem szívednek dallamát.  
Öledbe hajtanám az arcom,  
Megéljem tested akaratát.   

Fülembe rejteném a hangod,  
Tanuljam sóhajod szólamát.  
Elkérném válladról a gondot,  
Veled repülhessek tovább.

Biblia




" Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, 
azt készítette el az Isten az őt szeretőknek”. 
(1Korinthus 2:9) 

Bella István: Virágvers












Hogy meghalok, hát meghalok!   
De hogy a Föld, a Fény, 
s a Világ is… hát akkor,   
Virág, mért éltem én?!

*
(Ez a vers található a költő síremlékén.)

Bajtai András: Meghátrálni kényszerít

Nem értem, honnan ez a szűnni nem  
akaró vágyakozás bennem, ami arra 
kényszerít, hogy újra meg újra átéljem  
azt, ami akkor történt, hogy mint  
valami filmet, egymás után pörgessem  
végig magamban az eseményeket,  
egészen az elejéről, amikor először  
láttalak meg a vendéglőben, majd  
amikor túrázni mentünk a Mecsekbe,  
és én önfeledten köveket dobáltam 
egy patakba, te pedig csak mosolyogtál  
rajtam, legvégül pedig, amikor búcsúznom  
kellett volna, de én nem tudtam mit  
mondani neked, kisgyerek létemre  
pedig még sírni se mertem előtted – – –     

nem értem, honnan ez a fájdalom bennem,  
a tátongó üresség, ami egyre csak  
növekszik, és meghátrálni kényszerít.   

2023. március 11., szombat

Reményik Sándor




"... - ha egyszer minden elhagyott, 
S nyitott lelkeddel magadra maradsz, 
Magadra, mint a nyitott Biblia, 
Magas polcon és olvasatlanul: 
Szövétnek légy, ki ég,
Önmagának elég -
S egyedül lenni Istentől tanul."

Bajtai András: Nyugodtan nézni szembe

ez már nem szerelem,  
csak tétova tapogatózás, akár  
egy üres és idegen lakásban,  
hallgatunk, de mégis mintha  
mondani kéne valamit,  
ahogyan ülünk egymás nehéz  
pillantásai közé szorulva,  
bevallani, amit már mindketten  
régóta sejtünk, amiről nem  
akarunk tudomást venni,  
bármily nyilvánvaló is,  
behunyt szemmel gyengéden  
magyarázni, hogy mit és hol  
rontottunk el, halkan bizonygatni  
hogy nem a másik a hibás, 
nyugodtan nézni szembe  
régi önmagunkkal, mintha  
már tudnánk, bárhogy is lesz  
ezután, valami biztosan  
tovább gyűrűzik bennünk, mint  
a vízbe dobott, halkan csobbanó  
kavics után a hullámok,  
mintha még makacsul hinnénk,  
hogy mindent jóvá tehetünk  
egyetlen mosollyal vagy érintéssel,  
pedig mostantól csak mélyebbre  
és távolabbra húzódunk  
egymásban, mint öreg katona  
testében a valamikori gránát  
repeszei és szilánkjai   

2023. március 10., péntek

A nap gondolata




Leginkább akkor, amikor minden szétesik körülötted és Isten olyan, mintha sehol sem lenne, tapasztalod azokat a helyzeteket, amik leginkább próbára teszik hitedet.   

Dsida Jenő: Panasz gyengülő gyökerekről

Földbe fogóztál, mint terebély fa, keményen, 
mély gyökerekkel a földben, dúsnedvű televényen, 
dacosan álltál, sziklakeményen, vasgyökerekkel a földben.   

Jöttek utánad szellemek, éjjeli törpék. 
Jöttek utánad ezren s törzsedet egyre törték 
zuhogó fejszékkel a törpék s hiába jöttek ezren.   

Szálltak az égből angyalok is seregestül, 
üstöködet cibálták, ki akartak tépni tövestül 
s gígász lombjaidat seregestül hasztalanul cibálták.   

- S íme - ma lelked lassu halálra menendő, 
gyökered, mint a moháé, gyermekkéz elegendő 
kitépni halálra menendő gyökeredet, mely mint a moháé,   

s egy gyerekangyal könnyüdeden tovaszárnyal 
véled a mennyek kékje felé, mint kicsi fecske ha szárnyal 
csőrében szalmaszállal távoli fészke felé.

Trine Andersen: Tisztában vagy azzal hogy milyen szép lehettem volna

tisztában vagy azzal hogy milyen szép lehettem volna
lehettek volna dámszarvas-szemeim
kígyózó tincseim - hattyúnyakam
darázsderekam - gazellalábam
vizsla-szimatom
madártollam és birkagyapjam
lehetett volna gyöngyöző nevetésem
ragályos mosolyom és mérgezett nyíl
a tekintetem

és milyen jó ember lehettem volna
önzetlen
bőkezű nagylelkű
mindig jó tanácsokat osztogató
ne járj a síneken
ne menj át a folyón
ne menj be az erdőbe
ez nehéz dolog

határtalanul okos lehettem volna
minden könyvet elolvashattam volna,
minden tudásra szert tehettem volna
6-szor 6 az 36
7-szer 7 az több

Próbáld csak meg elképzelni hogy milyen okos lehettem volna
szinte beleszédül az ember
tudhattam volna valamit az aerodinamikáról
nehéz helyzetben
idézhettem volna Shakespeare-t
feltalálhattam volna valamit az emberiség javára
és nagyon is tisztában vagy azzal hogy milyen gazdag lehettem volna
tisztában vagy azzal hogy mennyire fiatal lehettem volna
mennyire ismert és mennyire közkedvelt
tudod hogy milyen karcsú lehettem volna
jól tudod
milyen karcsú lehettem volna olyan karcsú olyan karcsú
mint a legkarcsúbb
karcsú
karcsúság

Dabi Istvámn fordítása


Pilinszky János: Fáradtság

csendes a nap ma 
lassan vánszorog 
egyetlen csillagom                                 

úgy érzem   

egy padon ülök a téren 
vállamra madár száll 
fejemben millió vágy és álom 
lassan álomra hajtja fejét   

a cigaretta lassan elég 
az ujjaim között 
és már nem emlékszem 
szemed színére 
a hajad illatára 
nem emlékszem 
szerettelek-e valaha is   

lassú az út hazafelé 
hosszú út síneken 
buszokon és utakon 
de nem tudok 
úgy akár egy métert is megtenni 
hogy ne gondoljak arra a napra 
mikor először átöleltél 
és szívemet befontad   

a gondok és bánat 
jégbe mártja a lelkem 
hol vagy most nem tudom 
de ez a nap is 
lassan véget ér nélküled   

nincs ami felvidítson 
mondják 
ne csüggedj 
nem csüggedek   

fáradt vagyok 
végtelenül fáradt 
tükörbe nézek 
és látom 
„a világ tenyerébe kalapált szeg, 
holtsápadt, 
csurom vér vagyok.”