Virrad.
Nincs már halál.
Kegyelem és élet minden.
Egy fényben szálló porszem hátán
felragyog az örök Isten.
2025. október 30., csütörtök
Lukács Bernadett: 366
én vak voltam a mennyországra
mégis
szétfutó levélerekből
mint Braille-írásból
tétován
kibetűztelek
ujjaim alatt éreztem
a mindenség érverését
csontvelőmig itatott át kegyelmed
téged csak szótagolva lehet megismerni
Uram nyállal és sárral tapasztottad be szemeimet
Siloám tavához küldtél
látom már
közöttünk van a te országod
egy-egy enklávét őrzünk belőle
mind magunkban
Uram
félek még néha tőled
nem lettem teljessé a szeretetben
le akartalak rántani a fagyos exoszférából
perzselő valóság lettél
Uram
bocsásd meg
vétkeimet
Uram
nem bocsátottam meg
ellenségeimnek
Uram
sosem voltak ellenségeim
az epidermiszem túloldalán
Uram,
mondd
háromszázhatvanhatodszor
hogy
ne féljek!
Jánosházy György: Alkony
élén a Nap úgy fekszik a haraszton,
mint lázra gyúlt, beteg hercegkisasszony,
vagy kéjbe fáradt, lusta szerető.
Kis ideig még ott remeg a képe
hunyó zsarátként a patak szinén;
pár perc - és mint hangját vesztett szirén,
alámerül futó habok ölébe...
De állig kopott-zöld párnákba bújva,
arany sugárból sodrott langyos ujja
még utoljára megsimítja arcom.
Búcsúzik tőlem - vagy engem búcsúztat?
A víz tükrén a fények tovaúsztak,
és mindkettőnket elborít az alkony.
Ágai Ágnes: Kamaszságok
- részlet -
A jó nevelés ismérvei:
kedves egészségére, fogadja őszinte…
Kellemes ünnepeket, remekül áll neked,
ó, milyen kár érte!
*
Nem szeretem azokat a felnőtteket,
akik úgy kezelik a kamaszkort,
mint egy lábon kihordott gyermekbetegséget.
*
Azt szeretem a híradóban,
hogy olyan, mint egy dokumentumfilm,
amatőr szereplőkkel,
profi rendezővel,
erkölcsi tanulság nélkül.
*
Mindenki siet, senki nem ér rá,
halaszthatatlan élnivalója van.
Csak dédike ül csendesen a napon,
vele lehetne beszélgetni. De süket.
*
Imádom a haverkodó felnőtteket:
heló, csávó, smároltál már a kis csajjal?
Ilyenkor azt szeretném mondani:
Sir, jobban áll Önnek,
ha nosztalgiázik.
*
Öcsém megkérdezte:
mi az, hogy buzi,
mondtam: kicsinyítés,
olyan, mint az izgi.
Egy gyereknek is meg lehet
mindent magyarázni.
*
Éliás bácsi, a szomszéd,
mindig átkopog, ha magnózom.
Én visszakopogok, hogy hallottam,
tudomásul vettem, a hangerő marad.
Tökéletes diplomácia.
*
Én hiszek még a Télapóban,
csak ráhagyom Anyára és Apára,
hogy ők hozzák az ajándékot,
hadd örüljenek.
*
Mi van akkor,
ha valaki kilép az életbe,
de nincs jogosítványa?
*
Ti nem tudok beilleszkedni,
mondta a magyartanárom.
De hát hogy illeszkedjünk
be abba, amit most akarunk
megteremteni?
2025. október 28., kedd
Ágai Ágnes: A végtelen
A végtelen itt van.
Fogható, tapintható, simítható.
Kényelmes, kellemes, megnyugtató.
Elterül, hullámzik,
mint a mező teli pirosló pipacsokkal.
A végtelen
soha nem szűnik meg.
Van. Állandó. Örök.
Nem fog rajta a mulandóság átka.
Ölel, karol, ringat,
szelíd, mint az újszülött tekintete,
és megértő, mint az Isten,
aki úgy nincs, ahogyan van.
Végtelenül.
Pásztor Anna: Márti dala
**
Majd az unokáknak, mikor körbeállnak,
mikor körbeállnak, az ágyadon ugrálnak,
hogy legyen mit mesélni, kezdjetek el élni!
Kezdjetek szeretni, hogy legyen min nevetni,
hogy milyen bolond voltam, hogy neked udvaroltam.
Neked udvaroltam, az öledbe borultam,
többé el sem tudtam menni, kezdjetek szeretni!
Kezdjetek nevetni, csak semmi melodráma!
Senki bele nem halt még komédiába.
Ripacsok, színészek, az élet a tiétek!
Minek ölre menni, kezdjetek szeretni!
Jó néha, sötétben Holdat nézni,
hosszan egy távoli csillagot igézni…
Jó néha fázni, semmin elmélázni,
tavaszi esőben, olykor bőrig ázni.
Tele szájjal enni, hangosan szeretni,
jó néha magamat, csak úgy elnevetni.
Sírni, ha fáj, remegni, ha félek,
olyan jó néha, érezni, hogy élek.
Kezdjetek el élni, hogy ne kelljen félni.
Az utolsó órában, mikor már megbántam.
Ezerszer megbántam, hogy oly sokáig vártam,
hogy elmúlt az élet, kezdjetek el élni!
Ágai Ágnes: Kamaszságok
- részlet -
És aztán?- kérdezték a srácok.
Aztán semmi.
Egyáltalán semmi?
Egyáltalán semmi.
Ennyire beleestél?
Ennyire.
*
Szüleim rólam tömören:
egyik fülén be, másikon falra hányt borsó.
*
A bölcsiben kiballagunk a járókából,
az óvodában elbúcsúzunk a játékoktól,
az iskolában a tantermektől,
halálunk előtt végigjárjuk a földgolyót,
és kiballagunk a világból:
"Gaudeamus igitur"
*
Az a fontos, hogy megtaláld önmagadat,
mondja István bácsi, a pszichológus.
Ennyit én is tudok,
azt mondja meg, hogy hol keressem.
*
Én reggel szeretnék vacsorázni,
éjjel fogat mosni,
délben krimit nézni
hajnalban lepkét fogni.
De sajnos nem lehet.
Nincs lepkehálóm.
*
Nem tudom pontosan kifejezni,
amit érzek, ezért vagy hallgatok,
vagy azt mondom, amit mindenki mond.
Így remélem, hogy megértenek.
*
Van egy kabalamacim,
de szégyellem hordani,
mert már kinőttem belőle.
Ezért csak a fürdőszobában veszem elő,
amikor azt vizsgálom,
végül is mikor borotválkozhatom.
2025. október 26., vasárnap
Földeáki-Horváth Anna: Elgyengülő
A nap kifolyó
vére bíborvörösre
festi az eget.
*
Elvérzik a nap.
Égbolt alján rózsaszín
szivárgás – búcsú.
*
Visszavonul a nap.
Vérfestette tájból a
semmibe bukik.
Földeáki-Horváth Anna: Hagyaték
Gyengülőben a
tél. Végrendelkezik a
tavasz javára.
Átadja alvó medvéit,
csipkerózsa világát,
a szunnyadó rügyeket,
halottnak hitt tájait,
a reménytelennek tetsző,
ám ébredésre szánt természetet.
Földeáki-Horváth Anna: Ködfüggöny
Fekete-fehér a föld,
szürke a látóhatár.
Pihennek a színek,
alszik a szivárvány.
Sűrűszövésű ezüst
tüllfüggöny borul a
mindenségre:
ébrenlét ködfátyla
takarja az álomvilágot.
Időnként világító szempárok
tűnnek fel és suhannak tova,
pillanatokra életre keltve
az álmos, nedves úttestet.
2025. október 25., szombat
Eliza H. Hamilton: A nagy mélységből szüntelen
Hozzád kiáltok, Istenem.
Haláltól mentsd meg lelkemet,
Fogadj be engemet!
A bűn sarában élve lenn
A jóra lelkem képtelen.
Fogadd be gyenge gyermeked,
Fogadj be engemet!
A bátorságom gyávaság,
A bölcsességem kábaság,
Más nem segíthet, ha Te nem.
Fogadj be, Istenem!
Az életem üres, szegény,
Nincs benne fény, de van remény,
Hogy Akinek kegyelme nagy,
Vesznem engem se hagy.
Amint vagyok, jövök,
Amint vagyok, jövök.
Énértem is omlott a vér,
Fogadj be Jézusért!
Vargha Tamás fordítása
Ágai Ágnes: Hórihorgas éjszaka
mélyfekete szövetében
rezgő hajnal-mécsesek
bizonytalan imbolygásában
amikor a lélek
begombolkozik a test melegébe
és a gondolat árván hajladozik
az eszmerendszerek áramlatában
kezek nyúlnak nyúlnának egymás felé
de csonkolt ujjakkal
nem lehet kezet fogni
így a kézfejek megrekednek
az én és ami a te a ti
útvonal elágazásában
a napsütést lenyelte az éj
gyomrában fekszik a ragyogás
fekete bőrdzsekit húzott az ég
csillagtalan szegecsekkel kivarrva.
Ágai Ágnes: Az éjszakák már egyre hűvösebbek
Minden évben megszülettem,
minden évben levetettem valamit a múltból,
és felvettem valamit a jövőből.
Tulajdonságaimat kinőttem,
és eladtam az ócskapiacon.
Gyerekkoromat egy ruhásszekrényben töltöttem.
Először a Tiszát láttam meg,
de a sötétben éppen olyan volt, mint a Duna.
A víz volt az első ábécés könyvem.
Szülőfalum Magyarország.
Azóta nagyközség lett belőle.
A háború repeszdarabjaival játszadoztam,
légiriadók beat-koncertjeire jártam.
Félelmet kentek a kenyeremre.
A történelem kerekét
vonatszerelvények alól hallottam dübörögni.
Szelíd voltam és jólnevelt,
amit nem győzök levezekelni.
Páncélruhában járattak, és
ízléses, elegáns bilincsben.
Az első csók íze olyan volt,
mint a malátakávé.
A gyönyör vadságát akkor ismertem meg,
amikor más már elfelejti.
Verseimet az iskolatáskába raktam,
de költő csak akkor lettem,
mikor válogatott körülményeim megjelentek.
Az életemben mint megfigyelő vettem részt,
tanúként idéztek be saját tárgyalásomra.
Időmet rendezetlenül szétdobáltam,
azután pedánsan összeraktam
Sebeim mélyről hegesednek.
Két tányér meleg szeretetre vágyom.
Ne bántsatok, mert félek.
Éveim gyűrűi befonnak,
újabb hajtásokat növesztek,
de ha hűvös van, nagyon fázom,
és az éjszakák már egyre hűvösebbek.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)