B.Radó Lili: Nő és Férfi dicsérete

A NŐ DICSÉRETE

Ragyogj!  

Ragyogj, mert szeretetre születtél, 

mert az élet hordozója lettél, 

Ragyogj, mert érzelmek élnek benned, 

értelmet adva az életednek.    

Ragyogj, hogy erőt sugárzó lényed 

szülője lehessen a reménynek. 

Ragyogj, mert a közöny sivársága 

nem vethet árnyat a napsugárra.  

Ragyogj, mert szép vagy és ragyognod kell! 

Mert lelkedben rejtett csillag tüzel, 

Ragyogj, mert Isten üzenete vagy! 

Szebb lesz tőled a világ, s boldogabb!     

 A FÉRFI DICSÉRETE

Szeretünk!  

Mert nélküled nincs igazi nő! 

És nincs életre keltő erő, 

nincsenek rózsák és illatok, 

szépség és szerelem nem ragyog!  

Mert nélküled nincs gondoskodó 

békés otthon és vigasztaló 

szívderítő, meleg szeretet. 

Nincs haza! Nincsenek gyerekek!  

Mert nélküled céltalan az út, 

minden vágy és ölelés hazug, 

hontalan vándor a boldogság, 

nélküled a lét, csak pusztaság.    

Kalmár Kriszti: Év végi hálaadás 2020

Hálát adni ezért az évért, 

kérdezed: Hogyan lehet? 

Nyisd ki szíved, s ülj le mellém, 

elbeszélem most neked! 

Pandémia, karanténláz... 

csúfította az évet. 

Istenverés? Ördögcsapás! 

Mit ember most megélhet.  

Én mégis térdre rogyom 

s hálatelt szívvel megköszönöm 

minden lélegzetem, napom, 

bánatom és örömöm.  

* * *  

Hálát adok a Teremtőnek 

a távolságtartásért, 

mert megmutatta, 

kit engedhetek magamhoz közel, 

s kit szerethetek távolról. 

Hálát adok a szájmaszkért, 

Mert többet nézünk egymás szemébe, 

és "a szem a lélek tükre." 

Hálát adok a karanténért, 

mert megtudtam, kik azok,

 akiknek valóban számítok. 

Hálát adok a betegségért, 

mert megtanultam bízni Benned még 

jobban. 

Hálát adok a világ lelassulásáért, 

így hangosabban hallom szavad. 

Hálát adok a magányért, 

Mert tudom, hogy Te velem vagy, bennem 

élsz. 

Hálát adok, hogy Rád bízhatom magam, 

mert "akik Istent szeretik, azoknak minden 

javukra válik!"

Nemes Nagy Ágnes: Mi van a titkos úton?

Mi van ott a kis úton,
csöndes úton, titkoson?

Macska van ott, macska van,
ül magában, titkosan.

Fényes szeme, zöld szeme
orgonafa levele.

Egyszer aztán talpra pattan,
ugrik, ugrik, láthatatlan –

Aztán csak a szél oson
titkosan a titkoson.

Advent 2022

Advent első vasárnapja.

A nap gondolata

Előbb Isten elé kerül minden, ami téged ér.

Petőcz András: Oblomov álma

Két óra elmúlt.  

Csak kapkodom a fejem, 

túl gyorsan történnek 

körülöttem a dolgok.  

Elfáradtam.  

Egy pillanatra, talán 

ha lehúnytam a szemem, 

egy percre se, és 

el is telt a délelőtt.  

A tornác felől éles napsütés, 

a fény a szemembe vág, 

elvakít.  

Meg kell, hogy igyam, lassan, 

a délutáni teát.  

Álmomban, mintha, 

már meg is ittam volna,  

és úgy emlékszem, megjelent 

a nappaliban 

Olga.  

Beszélgettünk, sétáltunk is, 

ő nagy ritkán a karomon pihent, 

és az őszi napsütés alatt 

az idő, velünk, ott, a kertben, 

csak alig-alig haladt.  

Szép álom volt.  

Most a napsütés, 

miként a kés, 

a szemembe vág.  

Álmomban Olga öreg 

szolgálóját is láttam 

a ravatalon.  

Sárgás, viaszos arca volt, 

a szeme csukva. 

Látszott, ahogy meghajolt 

az ismeretlen erő előtt, 

még közben is a száját 

szorította.  

Mint aki mindenkire haragszik ott, 

valahol, 

ahol ilyesmi megtörténhet.  

Mint aki a Seollal már 

ezerszer farkasszemet nézett.  

Délután van. Teaidő. 

Kettő is elmúlt. 

Eltelik ez a nap is. 

Ez a hét is. 

Sok minden történt. 

Későre jár.   

Szent-Gály Kata: Kérdések

Mért pattan a rügy ki az ágon,
s mért bomlik levelekre a belső
tompa tömeg, ott benn, a magokban?

Mért így megy a hangya,
mért száll a madár úgy,
s mi vezérli a nagyszerű indát,
hogy zöld borítást sorjázva magából
megmássza a fal meredékét?

Mi adja a víznek a sodrást,
estének a csendet,
s honnan a szívnek vágya: szeretni?

Gyurkovics Tibor: Ha szeretlek…

Ha szeretlek nagyon szeretlek 

ha kicsit akkor is nagyon 

otthagytam az életemet 

s a szívemet az asztalon.

Gyurkovics Tibor: Élő ember

(Salfedi bohócmester dala)

Élő ember élő embert
nem szeretett még úgy mint engem
te szerettél és én szeretlek
élő ember élő embert…

Most ha kiadnák a parancsot
meg kell halni ahogy parancslod
én vagyok az aki meghalok
s te is meghalsz ahogy meghalok

Most csak a fény van agyonvakító
egymást a gödörbe taszító
ez már alig ember ez már alig ló
egymást a gödör mélyébe tipró

Ha így szeretlek ha így szerethetsz
ennek már vége soha nem lesz
ez már csak fúló fékevesztett
futás a fájdalmas szerelemhez

Gyurkovics Tibor: Nap – hold

Villódzni látom a szemedben a napot 

s ahogy ragyog a hold ha hűvös este lesz 

égi morzejelek a zöld táviratot 

boldogan betűzik: szeretlek és szeretsz.

Gyurkovics Tibor: Csillag-szerelem

Talán azért jutalmaz engem Isten 

ilyen nagy szerelemmel 

mert eddig semmiben se hittem 

csak éltem csillagokkal szemben 

most itt a csillag – kicsi és törékeny 

ember-leány döbbenő horpadó 

s megérteti hogy hinni kell fehéren 

hogy hó a hó a hó a hó a hó… 

Hollósi István: Ne félj! Benne bízz!

„ A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.” 

(Jn 16,33)  

   

          Nagyon sokan egyfajta tévképzetben élnek, amikor a keresztyén életről van szó. Tévesen ugyanis úgy gondolják, hogy aki követi Jézust, aki hitben jár, imádkozik, templomba jár, akkor annak az élete minden vihartól és nehézségtől mentes lesz. Ők azok a testvéreink, akik sajnos az első nehézségnél, az első próbatételnél feladják a hit útját és Jézus Krisztus követését.  

          Kedves Testvérem! Megváltó Urunk egyszer sem ígérte, hogy övéi földi zarándokútja könnyű és kényelmes lesz. Sőt, egyenesen nehézségeket ígért. Mint például azt, hogy Őt is üldözték, azokat is fogják, akik Őt követik. Őt is gyűlölték, a követőit is fogják. S a mai igénkben is őszintén elmondja Jézus, hogy ezen a világon nyomorúságunk lesz. Azonban azt is elmondja Jézus, hogy ne féljünk, ne ijedjünk meg, és ne hátráljunk meg a nehézségek miatt, hanem bízzunk Benne, mert Ő győzött, és minket is győzelmében részeltet.   

          Ismerjük Jézus példázatát a homokra és a kősziklára épült házról. A vihar azt a házat sem kerülte el, amelyik sziklára épült. Annak is nekifeszült, éppúgy, mint a homokra épült háznak. Azonban a homokra épült ház összedőlt, a sziklára épült megmaradt. Ilyen a keresztyén élet is. Az élet viharai nem kerülnek el bennünket pusztán azért, mert keresztyének vagyunk. Sőt sokszor keményen az életünknek feszülnek. Azonban az az élet, amelynek a Kőszikla, azaz Jézus az alapja, túléli a vihart, és állva marad, míg a homokra épült, a Krisztus nélküli élet, összeomlik. Voltak próbatételek az életünkben, jelenleg is vannak, és sajnos a jövőben sem lesz ez másként, de ne féljünk, mert Megváltó Urunk előre felkészített minket. Bízzunk Benne még a legnagyobb sötétségben is, mert Ő győzött, és Általa mi is győzünk. 

Forrás: Mai Ige és gondolat

Wass Albert

" Minden napnak van valamilyen öröme. 

Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt."

Lőrinc P. Gabriella: szobor

súlyos hétköznapok 

lassan görbül 

a hát 

a gyermek felnő 

az asszony 

összemegy 

ránc fakad 

a könny 

nyomán 

az Isten is 

hallgatag szobor 

minden meg van 

írva 

de olvasni már 

nincs tovább 

erő 

Rainer Maria Rilke: Gyöngyök perdülnek szét

Gyöngyök perdülnek szét. Jaj, odalett a zsinórjuk? 

Felfűzném ismét, de mit érne: hiányzol, 

biztos csat, hogy meg tudd őket tartani, Kedves.  

Tán kora volt még? Napfelkeltét szürke derengés, 

úgy áhítlak, megsápadtam a nyugtalan éjtől; 

zsúfolt nézőtérnyi nagy arccá nőttetem arcom, 

fenséges jelenésedből semmit ne mulasszak. 

Ó, ahogy árva öböl bizakodva 

szórja a nyílt tengerre a karcsú 

fárosz fénytereit; sivatag folyamágya 

vágyik a tiszta hegyekből égi üdén leiramló 

zápor után; - rab leskel bűntelen ablak- 

résén egyetlen csillag vigaszára; 

mint nyomorék, aki el- 

dobja meleg mankóit: a szent oltárra akasszák, 

s ott fekszik, s csodatétel nélkül lábra sem állhat: 

lásd, ha te nem jössz, így sodródom a vég fele én is.  

Csak téged szomjazlak. A kő hajszál-repedése, 

mert átszúrja a fű, nem akarja-e, hogy tavaszodjék? 

Végig a föld tavaszodjék. S hogy meglássa a hold a 

tóban a képét, nincs-e vajon szüksége a másik 

csillag erős kölcsönfényére? Akármi kicsinység 

megtörténhetik-e, ha a minden idők, a jövendő 

teljessége felénk nem mozdul? És, Kire-Szó-Nincs, 

hogyha te nem vagy benne? Kevéskét tartani tudlak, 

s aztán vége. Erőt vesz rajtam a kor, vagy 

gyermekek állnak utamba.  

Csorba Győző fordítása