László Noémi: Hajnali vers

Még óvakodva lép az ébredés.
Vékony kezét kinyújtja, várom.

Magasra nő a félelem
a láthatáron.

Felleg hajol fölém,
ma éppoly

ha szólna, érteném,
lassan megismerem,

ahogyan téged,
a legutolsó fedezéket.