Néha az az érzésem
hogy itt van az Isten a szobámban
ül a karosszékben és figyeli
minden mozdulatom
nem szól ha rosszul cselekszem
de megcsillan könnye a kredencen
sóhaja suhan a vállam felett
beleremeg a mennyezet
majd fenséges csöndjét hallgatom
fájdalmunk közös tapasztalom
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése