kikre fölesküdtünk,
keseredik bennünk az ifjúság.
Hátra ne fordulj, jobb nem tudni róla,
az utóvéd hogy adja meg magát.
Kipróbáltuk
titkát a végtelennek,
süvít mindenfelől az űr szele,
beöltözünk a forgandó szabadság
tilalmas szeszélyeibe;
húzzuk, fogjuk
csimpeszkedőn a múlás
iramló ballonkötegét. . .
Míg lábunk u-szöge a földre
tapasztja, tán miénk marad az ég,
s magasztos
hazugságba, kínba
vergődve, lesz ki még próbálkozik:
kivédeni a lélek ütközőin
bukásunk karamboljait.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése