Komáromi János: lábaim alatt

lábaim 

a mindenségben gázolnak

kezeim 

a sorsomba markolnak 

konok fejem 

sebektől csatakos 

arcom 

égő szemem könnyeitől maszatos 

lábaim alatt 

a Föld forog 

felemelt kezemen 

csillagok 

lelkemben 

a végtelen varázsa 

szívemben 

a varázslók magánya