2014. január 25., szombat

Gyurkovics Tibor: Gordius

›
Őrült igazság fekszik fényesen az én szívemben hogy nem lehet így sem élni meg így sem amíg kényesen meg nem oldja a sorsomat az I...

Oláh András: sehogy sem

›
nem bíztam soha sem magamban sem másban vacogtam örökös hideglelős lázban voltálmaink kertjét benőtte a gaz a hamisra mondták nékem hogy ...

Somlyó Zoltán: Délutáni zivatar

›
Finom fonalú zápor fátyla jött el az ablakomra, hol senkise áll meg. Vasárnap volt, kint víg lányok vihogtak s egy mély mennydörgés adta ...

Beney Zsuzsa: A fa

›
Minden évben meghal, megszületik, de létezése nem hal meg a télben. És mégis halandó: ág-koronáját egyszer majd széttöredezi a szél mel...
2014. január 20., hétfő

Bella István: Az ég falára

›
A gaz, ami a sírjukon kékell, az ég, ami sírjukból terem, megtermi külön életével ami még bennük végtelen. Így tanulok én i...

Bella István: Csak a foszlánya lettem

›
Az évek elmosnak majd, akár a víz a partot, szavak foszlányát lengetem, mint szél a virágharangot. Agyamban, mint az árnyék, kinyújtóznak ...

Bella István: Madár repül a föld felett

›
Madár repül a föld felett, arcát, szelíd árnyát elejti. Ez a madár a képzelet, aki most magát elfelejti. Nyithatom, csukhatom szemem...
2014. január 18., szombat

Simek Valéria: A föld színei

›
A hegyek természetét testedben hordoztad. Magadhoz ölelted a föld színeit az égig nőtt csendben. Nap mint nap megtetted a világosság ...

Abdula Daganov: (Mi vagyunk a legnagyobbak...)

›
- Mi vagyunk a legnagyobbak -         Mondogatják a hegyek - Akkorára nőttünk, mint a világ. - Mi leszünk a legnagyobbak - Mon...

Csorba Győző: Hozzád mindenkiért

›
A bőröm vágyó kézhez érni a számra szomjas szájhoz érni a szómra szomjas fülbe szólni a vágyam vágyó ölbe hullni - - Három milliárd ide...

Julia Hartwig Egyszerűen

›
Mindennek eljön az ideje. De nem jön el az első remények és az első szerelmek feltámadásának az ideje sem annak szavakban történő megörök...
2014. január 17., péntek

Csoóri Sándor: Elloptam arcodat

›
Ha elfordulsz is tőlem, nem leszel idegen – Hátad mögött a Nap ősi címere áll; ott áll életem is, mint halhatatlan árnyék, arany égbe űzö...

Csoóri Sándor: Arcod tavaszában

›
Forog a négyszögletes mennyezet fölöttem, magába itta pillantásomat. Forognak kint a fák, mint tű hegyére fölszúrt szenvedő bogarak. Me...

Csoóri Sándor: Várakozás a tavaszban

›
Ide várlak ebbe az idegen faluba. Harangoznak s már nyílnak a törpe margaréták. Elindulnak az első méhek is földközelben, mint fáradt...

Csoóri Sándor: Ez a nap

›
Egy nap veled, egy nap megint az őrület: szobád és tested félhomálya, csöndje és határtalansága. Kitakart szád és semmi m...