Kettesben...

A nap tüze, látod, a fürge diákot a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt. Csengve, nevetve kibuggyan a kedve s egy ős evoé...

A már meg nem szólítható világban bábszövedékben hallgatnak a tárgyak. Udvar nélkül, súlytalan, tömören mély ködben állnak. Fodrozó h...

minden parázs hideg hamu minden szó néma tátogás nem kellenek szavak elég egy összevillanás még az se kell...

te vagy a tüdőm a levegőm nélküled megfulladok a csendem is te vagy nélküled ízekre tép a zaj s a zűrza...

  Istenem, Terólad, aki gyönyörű rendben neveled a hamisciprus hintázó ágait, milyen keveset tudtam akkor is, mikor megvet...

Aki előhívtál engem a semmiből óriás ujjaiddal megalkottál úgy, ahogyan itt állok négy lábon, nagy fülekkel és kajla szarvakkal a fejemen ...

Mint a forrás friss vizére vágyakozik a szarvas: szívem vágyik, hajtja vére Tehozzád, ó, irgalmas. Rád áhítozom nagyon, itass meg, ...

Vagyok, mert szeretlek. Hallod? Szeretlek! S csak akkor szűnik ez a szerelem, ha meghalok s hideg gödörbe tesznek. S vajon akkor ...

Szünetszakadatlan csak neked írnék - mindent ami eszembe ötlik s hallgatnád a szavam, mint otthon ha beszélek. Míg írom a...

Nem szólítalak hangosan. Az ég gyapjai s a tenger korálljai közt rejtegetlek. Hajszolt lovam patkói csengnek a köveken hogy senki ne hall...

megszólal a kimondhatatlan de nem mondhatja ki önmagát cselekszik a kezetlen de csak a te kezeddel megindul a lábatlan d...

Úgy elbújtál emlékeimben, ha rád gondolok, már csak a folyót látom, bujdosó vizén kezeid árnyjátékát s madarak szárnycsapását a...

Mit mondjak neked magamról, én kedvesem, napjaid hogy édesítsem, ha elgazosodik a száj, s a szerelmet is, mint egy talál...

Kós Károlynak Ősz nem sodort még annyi lombot, annyi riadt szót: "Minden összeomlott." Nappal kószáltam, éjjel nem pihentem, ...