Kettesben...
" Testvér, csak lábujjhegyen jer velem, csak nagyon halkan, nagyon csendesen."
2014. november 21., péntek
Zeno Ghiţulescu: Az ismeretlen szél monológja
›
A szél vagyok, melynek éntudata nincsen a világ kezdetétől; ki véletlenül fedem fel magam, anélkül hogy tudnám: mi is voltam, s mivé lesz...
2014. november 19., szerda
...
›
Hiányzol...
Áprily Lajos: Sötétben
›
Maradjunk így, gyertyát se végy elő legyen sötétség, lelkem így pihen. Olyan rejtő és olyan ölelő - talán anyám testében volt...
Simek Valéria: Összetartozás
›
Ezt a felbonthatatlan kötődést a nyelvhez, szóhoz, szülőföldhöz, ezt a belső tartományt magamba rejtem. Éget a hallgatás, mégis szétkiál...
Remény
›
Simek Valéria: Forrástája
›
Az otthon külön kis égtája borul fölénk. Időnként látószöget vagy sorsot cserélek Veled. Húszéves szemeddel biztosan többet látnék, val...
Márai Sándor: Anya
›
Amit egy titkos kéz irat: lágy arcod fonódott redője bonyolult, fakult kézirat, nézem, betűzgetem belőle: mit írtak az évek, az élet...
Pilinszky János: Anyám
›
Az életed kihült üveg, csiszolt és készre alkotott, hogy rajta át a szép halált szabad szemeddel láthatod, amint a lelked ablakát elál...
Áprily Lajos: A kertbe ment
›
Uram, én nem tudom, milyen a kerted, a virágosod és a pázsitod, Én nem tudom, virágok ültetését, ágyásaidban hogy igazítod. ...
2014. november 18., kedd
Szabó Lőrinc: Gyógyulás
›
Sötét szavak csontvázán mámoros életként lüktet ez a szerelem: szivemben és agyamban muzsikál, önző húsomat csöndesíti és tes...
Szabó Lőrinc: A szelíd tanitvány
›
Szebbek a szép tavaszi napoknál is, de szavaid, barátom, hidegek, mint a vas, és még az éjszakánál is ijesztőbbek. Minden este megáldalak...
Szabó Lőrinc: Kirándulás
›
Amint felfelé mentünk, céltalanúl csatangolva a barna erdei ösvényen, zengett a nap és gyémántokat szikrázott a sercegő homok; okosszemű f...
Szabó Lőrinc: Magány
›
Sok kétely és bűn a halálba láncol, de soktól néha már szabadulok. Kunyhóm falán az ősz mosolya táncol, barátaim a fák s a farkasok. A...
Szabó Lőrinc: Titkos fájdalom
›
Minden megingott, mikor az utolsó napon csók nélkül elhagytál: üres szalma lett kezeimben a kalász, lepkéim elszálltak s a hegyen is ért...
2014. november 16., vasárnap
Bella István: Eléred-e még?
›
Ó, Ér, ha letartóztat december, ha kényszerzubbonyba kötöz a jég, hiszed-e, hogy van tenger, s eléred-e még?!
‹
›
Főoldal
Internetes verzió megtekintése