Kettesben...

Nem tudjuk, mi jön: titok a holnap. Némák a titkok. Nem válaszolnak. Rejtő ködükbe szemünk nem láthat... De elültetjük kis alm...

A ködből váratlanul felmerülnek a dér-fedett fák és bokrok. Valaki jelenlétének fehér küldöncei, akik titkos pecsétekkel ellátott ködö...

Uram, háboruból jövök én, Mindennek vége, vége: Békíts ki Magaddal s magammal, Hiszen Te vagy a Béke. Nézd: tüzes daganat a szívem S n...

"Gyöngyök perdülnek szét. Jaj, odalett a zsinórjuk? Felfűzném ismét, de mit érne: hiányzol, biztos csat, hogy meg tudd őket...

Jön az ősz, már hullnak a cifra virágok szirmai, rongyban, mint farsangi plakátok, ha süvít a böjti szél: »Nincs szükség rátok! Már vége ...

Szétdobált szoba, benne a megvetett széles ágy. Nem számítottam rád. Amikor jöttél, már aludni készültem. Most itt, mint legelőször új...

                       U. E.-nek Öröm előzi, hirtelen öröm, ama szemérmes, szép anarchia! Nyitott a táj, zavartan is sima, a szélsikált...

                   Az ötvenéves Vigiliának A test mondja:     Látom magam (ki kit? – én s engemet):     romlok naponta: egy-egy ismeret,...

Leszálltál a tengerfenékre, Felugrottál a holdra, A házadba gyűjtötted az egész világot, Mégis éjjel-nappal csak zokogsz. ...

Mire szájamra jut mire szájadra jut Elnyomorodik megromlik a szó Behabzsolta a száj a test tudását Folytonos félreértések között botorgu...

Nézd, a gondnak van atyjafia-gondja, s a nagyobb gond a kisebbet kioltja. Látod, az öröm erre képtelen: pótolhatatlan és testvé...

Valami bíbort szórt az este a lassan úszó fellegekre. Valami kósza szellő lebben ebben a fáradt, álmos estben. Valami furcsa fájó dallam...

Még itt vagy, de indulásra készen, a tárgyak körvonalai halványulnak, nincs már szükség rájuk, nevetséges, mily fontosak voltak még az im...

A csend hangokból született, mint tükörképből a tárgy: magára ismer az, aki hallgat.

Neked adom soha meg nem írt versemből a szavakat és... a könnyekkel hullatott virágokat az esteli ködöt amit           ...