Kettesben...

Valami furcsa összehangolódás,  Valami ritka rend –  Széthúzó erők erős egyensúlya,  Mély belső bizonyosság idebent –  Bizony...

Dobd a félelmedet a levegőbe Hamarosan itt az időd hamarosan a mennyig nősz a fű alatt a könnyed a semmibe hull Mé...

„Szomjúhozom!” – szólt a Názáreti. Hallották a pecérek, katonák. Ott hentergett keresztfája tövében a megváltatlan, iszonyú világ. „Szo...

Nem az idő – persze, hogy az idő nem, csak mi múlunk el valamennyien. De támadnak új élők és ezekben tovább méri magát a mé...

A sirály kiáltásában a te búcsúarcod - Egy szárnycsapás a tenger kacajában hullámok csapdosnak messziről bennem ...

A könnycseppek amiket te nem hullajtottál nem tudták meglágyítani a követ Azok amiket lenyeltél talán ki ...

Mikor már nem bírom tovább A gyötrelmeimet: Hang csendül a gyászomon át, Mennyei üzenet. Szavai szentség és erő És összhang és zene, ...

annak mi tegnap volt A szavak jók annak mi holnap lesz A pillanatnak gyilkosai Dabi István ford.

Ó kedvesem, (kit igy sosem neveztem s ki régen messze vagy már életemtől, mert mára már csak szó vagy, vagy talán két régi szem halvány e...

A teremtés csodái

A mogyoróspele begyűjtött sok magot és mogyorót Már száraz levéllel bélelt házában alszik mélyen Uram miért nem vag...

Férfi vagy, magányos, virágültető, idegen tájak gondozója - szelid a jókhoz, s kegyetlenül szótlan a hizelgőhöz, ki meglopná bizalmad. ...

Szemembe süt az arcod – menekülök a fénybe, tegnap is egész éjjel ültem a villanyfényben. Arcod nem perzselt már, de hangod nem szűnt f...

Mondd, mért vénül veszteg, aki vándornak született, mért hullatod, mint őszi fák, a pergamen-szín, zörgő éveket, mig ágad hó üli, néma r...

Nem rejtőzhetsz el már előlem, nem menekülhetsz. Fogva tartlak. Rab vagy. S megalvadt bánatomban már csak rabságod vigasztal...