Kettesben...

Kilauea - The Fire Within

Egyik felkel éjjel. Hálóingben kicsoszog a konyhába vízért, tapogatózva. A másik hallgatózik.  Idegesíti ez a csoszogás, felébredt, felind...

A fejét hátradöntve néz rád Neki az égbolt vagy és a te arcod ezen az égen a nap és a rossz idő ő egy kis madárfióka szeretne karjaid ága...

Elég olykor csak ujjat nyújtani válaszul Ily keveset akar tőled annyit akar tőled ami szinte semmi Tehát így szólsz: semmit akar tőlem S...

A nap tüze, látod, a fürge diákot a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt. Csengve, nevetve kibuggyan a kedve s egy ős evoét a fénybe kiált...

Takaró Károly - Hajnali gondolatok

Innen már nem hallom a hangodat. Fény volt a hangod, a fülembe folyt, Folyó arany, mely zengőn hangot ad, Fülemnek fémlő, fénylő kincse v...

Az arcodat már elfeledtem. ...Ó drága arc... De rémlik néha színveszetten, Mint régi rajz. Szemed még most is perzsel és szúr. ...Ó dr...

Talán nem is tudok már róla írni. Kétely fon át, mikor eszembe jut Ő az, kiről merengek? - nem tudom. Elmém eltéved az emlékuton Mely fé...

Szeretem a föld melegét, a szelíd mezők illatát, a templomi nyugalmat és békét, és a kis fecskék játékát a virágok felett.

Bárhová lépek, beléd ütközöm. Át- és keresztül vagyok szőve már veled. Mozdulataiddal mozdulok, hangodra hangolódom. ...

Éjfél. A sötétben is növekednek      a gyönge bodzák, megyek köztük a temetőd felé, kissé ittasan s ágrólszakadtan,      mint a régi köl...

Szellőivel, folyóival  oly messze még a virradat!  Felöltöm ingem és ruhám.  Begombolom halálomat.

A teremtés bármilyen széles, ólnál is szűkösebb. Innét odáig. Kő, fa, ház. Teszek, veszek. Korán jövök, megkésem. És mégis olykor belép...

Megérdemelné a békés halált minden írnok, aki az éjszakában tollat fog és papír fölé hajol.