Kettesben...

Az eső - mely a mondás szerint aranyat ér - langyosan veri a kertet. Május van - hajnal. És elképzellek e nagy hülye szobában, ...

Nagy, mély szemed reámragyog sötéten S lelkemben halkal fuvoláz a vágy. Mint ifju pásztor künn a messzi réten Subáján fekve méláz fényes ...

Elmerevedtek az ízületek. Berozsdásodtak a forgók. Elpetyhüdtek az izmok. Fájnak az inak, sajognak a csontok. – Mégis, kelj föl, és pr...

Mi van fejünk felett? Mi van? Micsoda jel? A tavasz puha szája csak sír, és nem felel, és nem felel a nappal, és nem felel a...

A városban már nem volt hó itt a hegyekben a hó még mutatja nekem a te kék nyomaidat és mint őzt követlek te rohansz és én nem tudom ...

Már voltam botránkoztató s botránytól rettegő is; tudom, hogy néha bűn a szó, a hallgatás megőriz, de inkább vádoltam magam, mint hogy ...

Visszatértem a városba, ahol kisgyermek voltam, majd nagykamasz, majd harmincéves vénember. A város közönnyel fogadott, ám az utcai hang...

                          hogy kisgyerek legyek, anyám mellett játszam hosszú éveket, arra születtem, hogy felnőtt is legyek, s megértsem...

Nézz föl az égre: ott van felhők és csillagok közt. Pillants körül a földön: ott van fűben, virágban, állatok ámuló szemében, emberek ...

Apám, meséid legtisztább képek a múltról. Bizonyítékuk: megkeményedett tenyered, mely tíz félszigetként nyúl a tengerbe a legkisebb mos...

Magadra vess, ha úgy élsz, mint a rab a kővé-dermedt álmok ketrecében, hol üszkös karmod meghasad s gubancos szőröd lombja leng a szélben...

Takaró Károly - Hajnali gondolatok

Nézi Isten az égből földi színházunk - és nem tapsikol. Zsille Gábor ford.

Lenn a csendben, földi enyészetben, csak az elmúlás mélyül. Fenn a mennyben, testté lesz újra az Ige, hogy az öröklétben beteljes...

Ne azt tápláld, akinek kifordul a gyomrából, mint idegen anyag, ami nem emészthető, kiöklendezi, mint a romlott ételt, ...