Kettesben...

Újra, csak újra megtérek, nem akarok más lenni, (félek) mint ami lenni szeretnék. Ahogy élek, az a hazám.

 Félek, hogy megtudom, a gyilkos hány cukorral issza kávéját, és megbocsátok neki. Félek, megismerem a szajhát, hogy anyját szereti, ...

                      Lászlóffy Aladárnak Mi kellett volna nekünk,     fanyar barátom? Sötétebb esték? Sötétebb szobák? Alagutak? Barla...

"S amit kevesen hisznek el a Földön, annak tudatában élek és cselekszem"

Megyek az Időkig veled, a Múlhatatlanig megyek bekötve Isten batyujába csillagostul a tereket szolgálattévő angyalokkal, hogy ott is ő...

Soványodtak a csillagok testemben, a fényesség lehamvadt rólam, csontig-meztelen, fagyokra estem, s elmerültem, didergő kő, a tóban. És...

Mintha kihaltak volna az évszakok, megdermedt zöldben fürödnek a fák. Egyszerre ősz és nyár és tél vagyok, megkövült idő, halál...

Halántékomon ősz hajakkal és részegen kószálok a városban. Egyedül az éjszaka ösvényein, mint rossz angyal ki elszakadt szülőitől és test...

A partok ágán     fönnakad a víz, zöld pálmalevél most a tó; nevetésed meg hegyről lefutó szél – libegteti és eljátszik vele.         ...

Fontos, hogy megtanuld: nem szerethet téged mindenki. Lehetsz te a világ legfantasztikusabb szilvája, érett…, zamatos…, kívánatosan éde...

Amikor már olyan magasra másztál a toronyba, hogy nem hallod a fogak közt csikorduló átkot, az útszéli csavargó idegdrótjain száguld...

Jövök a felhők alól, születésem emlékét hozom – Villog felém egy folyó, mint kintfelejtett kés az asztalon. Egy hegy s egy vörösen izz...

 Uram, a két szárnyam nehéz, hozzád emelkedni ma nem mer. Ne bilincselj meg és ne bánts nagy súlyoddal, a félelemmel. Te ...

Mérd az időt, de ne a mi időnket, a szálkák mozdulatlan jelenét, a fölvonóhíd fokait, a téli vesztőhely havát, ösvények és tisztások cs...

Minden nap újra beléd szeretek, pedig ki sem ábrándultam belőled. Nő nem lehet náladnál soha szebb, kivánkozóbb, komolyabb, kedvesebb – ...