Kettesben...

Még nincs nyár, csak dús lomb. Sziromeső sincs már. Csak az eleven táj, benne ő. Lélegzik. Gömbölyded. Egyre nagyobb. H...

1 Oly vigyázva illeszd szóhoz a szót, mint akit csak saját távolléte bátoríthat beszédre, s oly aprólékos-pontosan, ahogyan a halál fi...

(Mt 6,5-13) Úgy éltünk Körötted, mint megfáradt vándorok, s mint vízen a fény, ha térdre hull, végighullámzott szívünkön a csend, ...

Számítógép istene, minden időnk ura, Krónosz! Hogyha lazítana lomhán fojtogató ölelésén Fészbuk-testőrséged, inalnánk réteken o...

Az éjszakai park alvó lombjaiból halljuk az énekest, a holdfény-mosta dalt, a bársony csattogást. Le nem kottázható ...

Valami történt, amit most sem értek: egy éve nem szólsz hozzám. Furcsa csönd ez. Egy várost, hol a tornyok égig értek, közömbös mozdulatt...

Sosem a búcsúlevelek, nem a szakítás, nem a könnyek jelentik azt, hogy elköszöntek örökre a szerelmesek, de a strandon ...

Az a kis ember ott belül ugrál, torz fintort vág, nevet; fejedben lakik, agyvelőd az ágya, ablaka szemed. Ha torkod sírás fojtogatja, s...

Ha az éjszaka korma lecsöppen, Ha lehervad az alkonyi, égi szeszély: fonogatja fölöttem a mélyvizi csöndben csillagkoszorúit ...

Amit szerettél, azt szerettem én, s amit te megtagadtál, megtagadtam. Melletted lettem hű, komoly, szerény: úgy éreztem, hogy vak vagyok ...

Hol van, aki a májusi nap melegével gyógyít? Beragyoghatná a halál huzatos folyosóit. Kórház, onkológia, nyugdíjas ott...

Amit nekem szántál, Uram, oly ismeretlen nem tudom, kifosztottság-e, vagy megfosztottság a bűntől? Nem tudom, szegénység-e, vagy ko...

Mikor a szó életre kel megszületik és elindul az emberi viszonyok kiszámíthatatlan útvesztőiben – ott lebeg minden kapcsolat fölött mi...

mélységes éj, fény sem szennyezi, közel jönnek a fák, a bokrok, érzem, ahogyan megdobban a lélek, vagyok, mindenbe és a mi...

Hány földrészen át kerestelek! Ismeretlen városok utcáin, hegyek között, barlangokban, folyók forrását lesve, rózsakerteke...