Kettesben...

Mért van az, hogy a rosszra bőven jut szavunk; a jóra: alig?

Ismerlek én még diófa korodból (leveleid most is jó melegek); még azt sem tudtad, világon vagyok-e, nem találkoztunk, már ismertelek, és...

Vártalak. Várlak negyvenkét éve már. Most végre itt vagy. Kikészítve áll az asztalon a bor. Hozom a szódát. Itt a pohár. Ülj le! Ne,...

 Egy igazi palotában találkoztunk, szép helyen! Nézegettük Albiont, áttetsző festményeken. Norwich megtetszett nekem! É...

Mikor már nincs előre út és nem tudod hová mikor rádöbbensz először hogy sehonnan sehová mikor a szomjúság már elviselhetetlen mikor ...

Csak a szemem álmos! Ereimben piros-kék tavaszok kergetőznek és minden lélegzetvétel örömízű Odakinn a város: telehintem madara...

Te sem hitted, hogy út, idő, szabadság megadatik és élhetünk vele! S hogy szíved, szavad mégis fogva tartják tabuk, gátlások, ille...

Gondolkoztál már azon, mi lett volna, ha nem az történik akkor és ott, ami megtörtént s visszavonhatatlan? Ha más mozdulatot, célzást, má...

Feloldani a titkot: ezt akartuk. Volt hozzá minden, hangulat, két csésze kávé, mondanivaló, kulcsok a megfejtéshez, percek, mos...

Rendben van. Ne beszéljünk róla. Ne reménykedjünk. Csak a szavakban. Csak a formátlanban. A ragozott ragokban. A vonzatokban. Az üres s...

Szeretted volna kisírni magadból a fájdalmat, a szégyent, sok miért-et, kifulladva, s oly messze még a parttól, rádöbbentél, ho...

Ha mégis arra vágynál, hogy az alkony bűvös kalapját ránkborítsa egyszer, s ha majd belátod, milyen ócska fegyver az éles ész, a villanó ...

ha nem vagy mért csalod az embert ha vagy mért vagy annyira rejtve hogy létezésed a halandó ne tudja csak kínlódva sejtse vak bújócskát...

Ne menj tovább. Hull már a harmat, fejünk felett a végtelen kék; lent zúg a víz és sír a fecske: várjuk meg itt a naplementé...

add most a kezed, uram pipacsot zenélek bele figyeljük együtt, mit dobol kettőnk lélegzete gyökérből fonj rám koszorút növényi inda a ...