Kettesben...

Apa, a te lábnyomodban járok. Reggelente a te borotváddal borotválkozom. Azzal ejtek sebet az életemen. Fáj. Hová vezet a vérnek útja...

Villámsújtotta fa megnyomorodtál, de rügyeid bíznak.

Csendben várok... átvillan rajtam néhány cikázó gondolat, felsejlik néhány arc, mind a te arcod... harcod folyik tovább időv...

mindentől távolodsz: az eufória után –– bezárt iskola vagy. Megkondulnak a testek, téged hívnak: Mit is akartál? Kezdetben ölelni, maj...

Rád gondolok, ha nap fényét füröszti a tengerár; rád gondolok, forrás vizét ha festi a holdsugár. Téged látlak, ha szél po...

Jó utazni most az őszben, siklani vitorlázva a belső ködökön át. Hallom apám komótos lépteit a csörgő avarból, a frissen szegett kenyér h...

Ártalmatlan elvágyódás éltet. Fényét csupán sejtem, mint a vak: bederengi azt a sötétséget, ahol az érzékek alszanak.

Figyelted-e szélben a fákat? A két jegenyét nézd csak a kert közepén, ama két nyúlánk jegenyét. Zümmög a távol torka,...

Ha irgalmat ismersz, gyorsan végezz velem, Uram! 

Még nem ment le a nap, még nem jött föl a hold, valami furcsa fényt mutat az égi bolt... Valami furcsa fényt a láng és árny között: f...

A két kezemet köszönöm, Uram, melyeket imára kulcsolhatok. A két szememet köszönöm, Uram, mellyekkel teremtett világodban láthat...

Lépted csöndesebb a zümmögő nyaraknál, távolibb már, mint az esti szél, s hol ág csúcsa égbeggyel összeér, a színek mind-mind térdre hull...

Egyik sem vagyok. Sem üllő, se kalapács: - Talán: a csengés.

Az elapadhatatlan édes dallam szám sarkában – te vagy. A hajdani szilvalekváríz, ami ínyemnek mennyei manna – te vagy. Boromnak szeszfoka...

A szűk Könyök uccán hazamegyek, most hajnali három óra. Istenem, vezess a jóra! Békevirágok e szürke kövek és béke e hajna...