Kettesben...

A hajnali párából a nap kiemelkedik. Most a köd is hókristályokból van, szabályos fehér csillagok hullnak a fekete kabátra...

Minden ránc-csókot lehelő őszön csitul a kín, de néha még üvöltöm: meddig élek így, bús átkozott? Talán e némán haldokló ősz kincséből v...

Szívem párja az ég, a csillag, az eső, a folyó és a szél. Szívem párja a mező, a virág, a hóesés, a harmat és a Na...

Egyszer csak eljön az idő, amikor az ember visszafelé tekintget: mikor egy reggel más lesz a tükörből figyelő tekintet, mikor rájön, el...

Nélküled

Milyen jó volna, ha rend volna, a puszta sejtnél több volna, sejt-halmazoknál több volna, valami bölcs hierarchia volna, mely atomtól az...

Kit lelkem mélyében elrejtve hordok A gyermek mostanában nyugtalan, – A gyermek, kit csak én tudok magam, Haragszik. Sír és liheg – dob...

Nem tudtam, milyen a haja színe, de azt pontosan tudtam, milyen a nyár, kérem, hogy ne jöjjön többet ide, a megizzadt ucca val...

I. Kezd mélysége lenni az időnek, melybe mint a horgony süllyedünk, horgonyként akadunk meg a fövenyben, kőben, megkapaszkodik a hajó ve...

          „És szólt: »A választás szabad.«” (W. H. Auden) Azt, hogy a választás szabad, Te mondtad-e? Ha az erdőben pandúrt látsz, elmé...

Ne alázz meg engem, Isten A halál szemei előtt! Ha a testem elragadja, Könyörögni legyen időm, Hogy a lelkemet ne engedd, Ne...

Hogyan is hihetnél nekem? Kétéltű vagyok, s ezt tudod rólam. Nem véd kabát, se toll, se szőrme, fázom örökké. Boldogságom ideje rövid, c...

Elmondja Lackfi János *  Uram, mi, a te híveid, roppant rendes gyerekek vagyunk ám, lehozunk téged az égből, bebugyolálun...

A költő a magasból kémleli mindazt, amit kémlel, a világot, elsősorban. A költő ölében ott fekszik a fekete macskakölyök, amelyi...

az utcában, amerre jársz, valamiféle hűvösség fogad, nem mondja senki, hogy éppen rád várakozott, vannak, akik elfordítják a fejüket, zava...