Kettesben...

" Testvér, csak lábujjhegyen jer velem, csak nagyon halkan, nagyon csendesen."

2019. szeptember 5., csütörtök

Petőcz András: A szabadság metaforája

›
Nemrég indult sorozatunkban az 1989-es rendszerváltás idejében az ország nagy történelmi pillanatával foglalkozó írásokat publikáló szerzőke...
2019. szeptember 3., kedd

Bartis Ferenc: Szerelmes igék

›
Ahogy mentél, ahogy álltál, ahogy néztél, ahogy szóltál, ahogy sírtál, ahogy hívtál, ahogy lestél, ahogy kértél, ahogy adtál ...

Gárdonyi Géza: Bölcsesség a hullámokon

›
Egy vén révésznek ócska csónakán Ült hat tudós. És azt beszélgeték, Hogy nincsen Isten, és hogy hisz a nép! A csónak roppant. Szólt a vén...

Dsida Jenő: Szeptember

›
Pirosodik a vadszőlő-levél. Most megint régi leveleket olvasok. Délután hideget fúnak a völgyre a halaványkék havasok. A hunyt...

Weöres Sándor: A mai emberről

›
Azért szánom én a mai embert, mert a szíve nem bír öregedni. Homo sapiens, kétlábú testvér, de szerény, de koldus lett a vágyad: hajdaná...

Kapui Ágota: Nyárutó

›
A napraforgók épp az égig érnek ha csenddé törpül veled a világ és kórók zizzennek a száraz szélben és szomjas lombjuk zörgeti...

Pilinszky János: Piéta

›
Ferenczy Béninek   Cserbenhagyott tulajdon tested, a rádzúduló tetemet már nem bírták és szakadozva elengedték az idegek. Mint ágasko...
2019. augusztus 30., péntek

Bella István: Jelentés

›
 Már egyre inkább bent és odakint,  már egyre inkább jóra és rosszra készen, nézek át a szükölő kerítésen:  lélegzetem szűkülő ...

Kántor Péter: Egy ház

›
És elképzeled, hogy az ott a házad. Bemész a kertkapun, és hazamész. Már várnak. Ledobod az ajtóban a zsákot. De előbb még leszaladsz a D...

Reményik Sándor: Lovas favágó

›
Lovon jő, nem gyalog, Lovon jő, hallgatag: Komor erő. A piros alkonyat Mögötte jő És megnöveszti furcsán, feketén. A fejszé...

Vörös István: XV. Zsoltár

›
A SIKERES ÉLETRŐL 1 Uram, kicsoda tartózkodhat sátorodban? 2 Hány sátrat átkutattam, és hiába. Nem volt semmi értékes, semmi fontos. T...

Reményik Sándor: Illés

›
Ez a villám nyoma, E szénné égett, bús-fekete rom. Az ember önmagának követelte, Az Isten azt felelte: "Nem adom. Ez itt...

Petőcz András: Megfáradt ország

›
Megfáradt országot járok, körülöttem fáradt, szomorú arcok, szomorú arcok körülöttem, reménytelen pillantásokkal méregetnek, méregetnek eg...
2019. augusztus 27., kedd

Bella István: Mert élek

›
Mert élek: meghalok. Jól tudom. Csak azt nem: Büntetés? Jutalom?

Fecske Csaba: Nem követted el

›
létem világosában állok itt és sóként üt ki rajtam a világ a vak szív fényről színről álmodik az éh belőlünk minden jót kirág Isten lát...
‹
›
Főoldal
Internetes verzió megtekintése
Üzemeltető: Blogger.