Kettesben...

" Testvér, csak lábujjhegyen jer velem, csak nagyon halkan, nagyon csendesen."

2020. január 30., csütörtök

Gál Éva Emese: Nyári pasztell 

›
Ha pasztellképet rajzolnék a csendről kiválasztanám ezt az éjszakát, ahol a holdfény kiszakad a mennyből, s ragyogása az égre vi...
2020. január 29., szerda

Tóth Árpád: Láng

›
Eldobtam egy gyufát, s legott Hetyke lobogásba fogott, Lábhegyre állt a kis nyulánk, Hegyes sipkájú sárga láng, Vígat nyújtózott, furcsa...

Csáky Anna: Nyáresti séta

›
Alkonyok hevernek a kertek ölében, hátrál a sugár, és rőt színeket kever, az utca ilyenkor egy darabka éden, könnyűvé válik mind...

Székely László: Az én imám

›
Az én imám nem boldog bírás: Zárt kapuk alatt heves sírás. Nem édes szíven hallgatódzás: Vak, imbolygó tapogatódzás. Nem hallelujás me...

Sebestény-Jáger Orsolya: A Hegyi Beszéd

›
  (Mt 5-7) Ott álltunk Körötted, hullámzott a reggel. Letérdelt az élet, e megfáradt cseléd. Ruhánk rongyaiból palástot szőtt...

Kökény Éva: Didergők

›
Láttam őket! A bokrok sűrűjében szeretet-közelségben megbúvó fázó madárkákat, a csicsergőket. Láttam őket! Az utcán élőket, a szenvedők...
2020. január 23., csütörtök

Bari Károly: Téli este

›
Vonítanak a szél kutyái, fehér puszták gerincét a fagy őrült fogai harapdálják, száraz ág heveredik a hóba, csattognak mellén súl...

Csoóri Sándor: Csak magamat nem láttam

›
Láttam alkonyodó házfalakat, sovány fák árnyékával fölszarvazva; átmetszett torkú folyót magányosan elvérezni; kavicsbányákat napsütésbe...

Parancs János: A dolgok természetes rendje, avagy " Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország"

›
Sokáig már nem tudnék ebben a világban élni, ahol most újra élek, elszakadva családom tagjaitól, elszakadva barátaimtól, elszakadva a m...
2020. január 21., kedd

Németh Erzsébet: Kérdezd meg!

›
Örök sír a sziklába vájtan, örök seb a világnyi létben... Kérdezd meg magadtól: ki vagy? A késnek nyele vagy éle?

Trausch Liza : Később késő

›
  " Mikor pedig venni jártak, megérkezett a vőlegény; és akik készen voltak, bementek ővele a mennyegzőbe. Később pedig a többi sz...

Olasz Valéria: Adventi emlék anyámmal

›
Anyám süti a fánkot, gyertyát gyújt koszorúfészken, nézi-nézi a lángot, különös fény a szemében. Haja már ezüstös hó, kezein tél dere ...
2020. január 19., vasárnap

Fodor Ákos: Januári áhitat

›
Ragyog a világ.  Mikéntha utoljára.  Vagy, mint először.

Oláh András: arcodat viszem

›
már rég felöltöztél a halálhoz és itt hagytad nekünk az otthontalan álmokat az emlékezetből kikoptatott napok ott gurulnak az októberi sz...

Friedrich Nietzsche: Elhagyatva

›
Varjúhad száll Fönn a város felé tova: Jő a hó már – Jó, kinek van most – otthona. Bénít a gond, Bámulod: mire jutottál! Ó, te bolond...
‹
›
Főoldal
Internetes verzió megtekintése
Üzemeltető: Blogger.