Kettesben...
" Testvér, csak lábujjhegyen jer velem, csak nagyon halkan, nagyon csendesen."
2020. március 1., vasárnap
William Shakespeare
›
A természet varázsát ontja bőven. A fűben, a virágban és a kőben. Ó nincs a földön oly silány anyag, Mely így vagy úgy ne sz...
Reményik Sándor: Darvak
›
Nem volt vezér-daru. Valahogy mégis csak összeverődtek. Ó láttam, láttam Szombat esténkint útrakelni őket. Ó hányszor lá...
Reményik Sándor: A nagy piktor
›
Október, a piktorok Piktora Már teljes lendülettel festeget. Ecsetjét arany-tengerekbe mártva Húzza hervadó világok felett. Nézz...
Horváth Imre
›
" A vízesés csodája, hogy megőrzi a méltóságát, mikor zuhan."
Truman Capote
›
" Amikor kislány voltam, valóban komolyan azt hittem, hogy a fák meg a virágok ugyanolyan lények, mint a madarak, vagy az ember...
Ágai Ágnes: Szó, ami szó
›
Nagyon egyszerűen kellene szólni ebben az agyonbonyolított világban. Veretes, tiszta, igaz beszéddel lehántva a sallangokat, az utánzato...
Egy kis mosoly
›
* * * * * * * * * * * *
2020. február 29., szombat
Fecske Csaba: Hely
›
az eget habos felhőivel mintha álmából keltve festette volna valaki szép és bizonytalan még nem lelte meg valódi színét határ...
Sebestény-Jáger Orsolya: Ábrahám
›
(1Móz 17) Csak adnád meg nekünk Ábrahám hitét e szétforgácsolt, szilánkos ég alatt, ki lovak s tevék szusszanásinak ősidők...
Szekeres Mária: A porszem tanítása
›
Egyszer, hogy lássak, nőni akartam. Nőni, hogy már én legyek te, és ti mind, belétek áradni, tudva birtokolni sorsokat, élni benne...
1 megjegyzés:
2020. február 26., szerda
A nap gondolata
›
Minél több időt és energiát szánsz a hitedre, annál erősebb lesz. Minden alkalommal, amikor félsz ugyan megtenni valamit, mégis meg...
Oláh András: didergéseink
›
vacog a kezedben a telefon – maroknyi fuldokló remény – a szavak elakadnak hamar: az a másik semmit sem értett meg belőled – érzi azt az...
Áprily Lajos: Őszelő, I.
›
Szeretnél napfényben ragyogni még? Késő. Ma gyászba öltözött az ég. Madárraj sír a nyírfán: őszapók, s a réteket beszőtte...
Jékely Zoltán: Imádság
›
Egyre mélyebb a kút, amelyből estelente felhúznám az imák enyhetadó vizét; se esti anya-csók, se égi tente-tente – Nincs, mi...
Áprily Lajos: Csend, I.
›
Nem húz az égen több vadlúdcsapat, szél sem rezzenti künn a bús határt. Halkan feszül a néma pillanat, s nézd: száll a hó. ...
‹
›
Főoldal
Internetes verzió megtekintése