Kettesben...

" Testvér, csak lábujjhegyen jer velem, csak nagyon halkan, nagyon csendesen."

2020. március 1., vasárnap

William Shakespeare

›
A természet varázsát ontja bőven.  A fűben, a virágban és a kőben.  Ó nincs a földön oly silány anyag,  Mely így vagy úgy ne sz...

Reményik Sándor: Darvak

›
 Nem volt vezér-daru.  Valahogy mégis csak összeverődtek.  Ó láttam, láttam  Szombat esténkint útrakelni őket.  Ó hányszor lá...

Reményik Sándor: A nagy piktor

›
Október, a piktorok Piktora Már teljes lendülettel festeget. Ecsetjét arany-tengerekbe mártva Húzza hervadó világok felett. Nézz...

Horváth Imre

›
" A vízesés csodája, hogy megőrzi a méltóságát, mikor zuhan."

Truman Capote

›
" Amikor kislány voltam, valóban komolyan azt hittem, hogy a fák meg a virágok ugyanolyan lények, mint a madarak, vagy az ember...

Ágai Ágnes: Szó, ami szó

›
Nagyon egyszerűen kellene szólni ebben az agyonbonyolított világban. Veretes, tiszta, igaz beszéddel lehántva a sallangokat, az utánzato...

Egy kis mosoly

›
* * * * * * * * * * * *
2020. február 29., szombat

Fecske Csaba: Hely

›
az eget habos felhőivel mintha álmából keltve festette volna valaki szép és bizonytalan még nem lelte meg valódi színét határ...

Sebestény-Jáger Orsolya: Ábrahám

›
(1Móz 17)  Csak adnád meg nekünk Ábrahám hitét e szétforgácsolt, szilánkos ég alatt, ki lovak s tevék szusszanásinak ősidők...

Szekeres Mária: A porszem tanítása

›
Egyszer, hogy lássak, nőni akartam. Nőni, hogy már én legyek te, és ti mind, belétek áradni, tudva birtokolni sorsokat, élni benne...
1 megjegyzés:
2020. február 26., szerda

A nap gondolata

›
Minél több időt és energiát szánsz a hitedre, annál erősebb lesz. Minden alkalommal, amikor félsz ugyan megtenni valamit, mégis meg...

Oláh András: didergéseink

›
vacog a kezedben a telefon – maroknyi fuldokló remény – a szavak elakadnak hamar: az a másik semmit sem értett meg belőled – érzi azt az...

Áprily Lajos: Őszelő, I.

›
Szeretnél napfényben ragyogni még?  Késő. Ma gyászba öltözött az ég.  Madárraj sír a nyírfán: őszapók,  s a réteket beszőtte...

Jékely Zoltán: Imádság

›
Egyre mélyebb a kút, amelyből estelente  felhúznám az imák enyhetadó vizét;  se esti anya-csók, se égi tente-tente –  Nincs, mi...

Áprily Lajos: Csend, I.

›
 Nem húz az égen több vadlúdcsapat,  szél sem rezzenti künn a bús határt.  Halkan feszül a néma pillanat,  s nézd: száll a hó. ...
‹
›
Főoldal
Internetes verzió megtekintése
Üzemeltető: Blogger.