Kettesben...
" Testvér, csak lábujjhegyen jer velem, csak nagyon halkan, nagyon csendesen."
2020. augusztus 31., hétfő
Szabó Lőrinc: Alkalom
›
Vagy társ voltál egy örök tévedésre? Fáradt vagyok már… És, jaj, mi “igaz”?! A valóság egy darabig az… Tévedés? Szivem legszebb tév...
Bodó Csiba Gizella: Éveim gyűlnek
›
Éveim gyűlnek, mint rongyaim ládaszám, s mint az eső mosta medrek mi körül öleli szám. S ha tükörbe nézek, ...
Csoóri Sándor: Mátrai séta
›
Lélegzik madár és föld, társtalanul a végzet s patak csörren meg jobb kezed felől, mint két hegy közé hajított lánc. Olyan szép és oly...
Kaffka Margit: Primavéra
›
Csak halkan járj, halkan. A fűszálakra vigyázzunk! - Megérzi a sok gyökér lenn. Vigyázva járjunk, - halkan! Hogy néznek e fiatal fák, ...
2020. augusztus 29., szombat
Pilinszky János: A nap születése
›
Sokáig csupán csillagok lakták az égbolt magasát. Pislákoló fényükben a világ sokáig élt örök árnyékban, ezüstszín gyászruhában. ...
2020. augusztus 28., péntek
Kassák Lajos: Elvétett találka
›
Elmennék hozzád éjszakára de az áradó vizek másfelé sodornak a forgó szelek mély gödörbe löknek. Eljönnél hozzám éjszakára de ne...
Szabó Magda: Válasz helyett
›
csak dúdolok: la-la-la-la-la-la, minek mondanám: soha már, minek, hogy: valaha. Hisz még magános sem vagyok, la-la-la-la-l...
Zimonyi Zita: Egyedüllét
›
Álltam egykori ablakod előtt, gondolatom gazdagon körbeszőtt, örömök indázó nyárelején, bánatok baljós télvíz idején, elsuhanó...
Károlyi Amy: Kék virág
›
Ezt a libegést, karcsuságot, könnyüséget és bánatot! Ha kezedbe veszed, vigyázva fogd. Két ujjal téptem, lepke alól. Ha ere...
Zimonyi Zita: Emberek
›
Az emberek, akikkel ácsorogtam sötét folyosókon bebocsátást várva, Akik épp akkor voltak ott, ahol én, egy szülőszobában, ravatalon, fél...
2020. augusztus 26., szerda
Somlyó György: Arcod...
›
Az arcod tó. S olykor mint vércse húz át fölötte vijjogón a gond, s tükrén az oldhatatlan szomorúság sikamlós olaja ragyog...
Weöres Sándor: Naplórészlet
›
Egy idő óta érzem magamban: kezdem sajnálni mástól, mi enyém. Ki bármit bárkinek örömmel adtam, fösvénység bujkál vérem rejtekén. Ha jö...
Radnóti Miklós: Koranyár
›
1. Kis réten ülök, vállig ér a fű s zizegve ring. Egy lepke kószál. S zizegve bomlik bánatom, a nap felé az útról könnyü por ...
2020. augusztus 25., kedd
Gyökössy Endre
›
„ Az Atya a tenyerén tart minket. A halállal áttesz bennünket a másik tenyerébe - ennyi az egész.” „ A hálában összeér a...
Szabó Magda: Végrendelet
›
Te egyedüli, aki sose bántott, te temess el, ha a gyilkos idő megbír e testtel. Te mondd el helyettem, mekkorát tévedtem, mikor megszü...
‹
›
Főoldal
Internetes verzió megtekintése