2020. szeptember 29., kedd

Boda Magdolna: Ősz

›
üresek a sétányon a padok  esőkabátok sietnek  hőbörgő hullámok  csapkodják a partot  itt ilyen az ősz.  se hideg se meleg  a hajlongó pálma...

Kiss Dénes: Homokon — havon

›
1  A semmi (csak szó !) határán  innen innen és túl — vagy ugyanott!  Ki akarta hogy benned kelljen hinnem  hisz éppen miattad — hitetlen va...

Bella István: Ártatlan dal

›
Ha már egy haver se szeret,  s le kell lécelnem végül  e Lordok Házának nevezett  körtéri népbüféből,  kiiszom magányos söröm,  mit heccből ...
2020. szeptember 26., szombat

Rigó Béla: Ősz

›
Lomb a bokrok alá tömörül.  Ágon ing a halál.  Gyönyörű!

Petőcz András: Most akkor Nizza

›
most akkor mi van?, kérdezed, és én nem válaszolok,   Nizza főutcáján botorkálok úgy, mint egy hajléktalan,   otthont keresek ott, ahol nem ...

Jász Attila: Enyhe fuvallat

›
A világ bármelyik részén ülhetnék így a teraszon éjjel,   bor, szőlő és gyertya mellett, a horizonton tenger,  előtte parti házak ablakai ki...
2020. szeptember 24., csütörtök

Paul Celan: Jákob hangja

›
A könnyek.  Könnyek a testvér szemében.  Egy ott maradt és növekedni kezdett.  Benne lakunk.  Lélegezz, hogy  lehulljon....

Takács Zsuzsa: Üzenet

›
Tudom, nem magamnak,  a nélkülem-hamis jövőnek szültelek,  tévedéseidnek, ujjongásaidnak, hideg  leszámolásaidnak velem,  az idegen, heves, ...

Dsida Jenő: Valami eltörött

›
Az őszi alkony mély, parázna  vággyal simúl a hegy fölé,  beteg szélben liheg   a hamvadó nap parazsára.   Sok vén, esőlocsolta háznak  falá...
2020. szeptember 23., szerda

John Masefield: Epilógus

›
Láttam szép rózsát, amely a sziklán kelt,  csúf embert, kinek szíve végtelen,  s gebét, amely a versenyen kupát nyert.  Tehát reménykedem. F...

Antonio Machado: Az alvás...

›
Az alvás: híd, amelyen a holnapba  sétálunk át csukott szemmel. Alatta  folyik álmaink hangtalan patakja. Faludy György fordítása

Szapphó: …nyugszik a hold…

›
nyugszik a hold túl a halmon,  fordul a Göncölszekér rúdja,  múlik az éjszaka, ám  én még egymagam alszom… Faludy György fordítása

Francois Villon: Négysoros vers

›
  melyet Villon halálítélete szélére írt   Francia vagyok Párizs városából,  mely lábam alatt a piszkos mélybe vész,  s most méterhosszan ló...

Francois Villon: Ballada a parlamenthez

›
Most, hogy a bitó árnyékában állok,  a parlament eszéhez apellálok.  Mert jogában áll minden féregnek, dögnek  védekezni, ha életére törnek,...

Francois Villon: Ballada a múlt idők dámáiról

›
Ha az útkereszten május alkonyatkor  én, a csavargó, egy percre megállok:  akkor halkan megkérdem önmagamtól,  hogy Thaisz vagy Heléna merre...