Kettesben...

Sose daloltam rólad: köznapi  nyelven szól ma is idegem s agyam:  az édes látomást, mely benne van,  teljes természetesség hozza ki:  te hoz...

Mert sehol se vagy, mindenütt kereslek,  nap, rét, tó, felhő, száz táj a ruhád,  mindig mutat valahol a világ  s mindig elkap, bár kereső sz...

Szél villog. Február fagya  dideregtet még, vacogtat.  Födél kéne, meleg égbolt:  hajlék hajléktalanoknak.  Gyere, ne késlekedj, Tavasz!  Ar...

A szemközti ház ablakában   éjjelente egy macska ül.   Szemében zöld hidegség, csak   ül fenségesen, egyedül.     Nézi a füstöt, amint kifúj...

Ha az ember barátságot köt  egy csillaggal,  csaknem úgy, mint a Kis Herceg  megszelídíti a Rókát,  minden este várja,  mintha randevúról le...

Csak hiányával együtt teljes  bármi. Nyugalma csörtet:  kihűlt gyerekkor engedelmes  léte világít át üres szobát,  öreg időt s visszhangos c...

Színfoltok. Árnyak csöndje.  Régi nyár örökzöldje  vibrál a képen.  Minthogyha régen valahogy  lángolóbb lett volna nap és ragyogás.  Csak p...

Leszállt az est. A napraforgók  földre szegezett tekintettel állnak,  várván föloldozást, mint zarándokok  el nem követett bűnökért.  Miért?...

                           Dsida Jenő emlékének  Szél, nap, ősz vagyok.   Megbocsátod-é,  hogy port hintettem égszínkék szemedbe,  hogy lep...

Ó, te szépséges banyácska,  őszen is szemedbe lóg a hajad.  Emlékszel még rám a nagy időből?  Én voltam az a félmeztelen,  kószáló fiú,  aki...

Sötét volt még az ég, aludtak még a fák, az ifjú, szép király midőn nyeregbe szállt. Még félig éjszaka terült a föld felett, a...

Egy csillag ég csupán.  E végtelenségből szőtt ponyva  magányod leple inkább,  mely úgy borít be, hogy  alatta érezd, milyen pőre vagy,  did...

                        Wally Neuzill Schieléhez   1. Isten adománya a látás, de úgy látszik, ez nekem nem adatott meg. Én csak téged lá...

Egy korty keserű sötétséggel  a torkomban, a fuldokló ég  alatt indulok a földön  végigfekvő patak ágya mellett.  A színek követnek, a kiált...

Talán még most se kéne félrehúzódnom  csöndben az ősz mögé, a tél mögé,  s a sötétséget magamra vennem.  Az elhagyott hidak alatt  amúgy se ...