2020. november 17., kedd

Meliorisz Béla: Egyre

›
könnyen törik a szó  mint rozsdás drótdarab  napestig ámulunk  mi lesz még mi marad  járkálunk a parton  magunkra maradtan  s egyre fojtogat...

Meliorisz Béla: Esik

›
innen látni még valamennyire a tengert  meg öregedő arcom az ablaküvegben  hamuszürke lett a világ  ellobbantak a sziklás part lángjai  végü...

Kürti László: negyventől kétlépésnyire

›
mindig is óvtam, tisztán akartam tartani  emlékét annak, aki voltál. és ki hitte, hogy  belenézhetek egyszer minden lámpafénybe,  hogy még t...
2020. november 14., szombat

Bella István: Először kettő voltam

›
Először kettő voltam,  azután lettem egy,  de egyedül csak fél,  majd lettem ketten egy,  végül por, fény alakban  egész magam maradtan  let...

Tóth Árpád: Madárcsicsergés...

›
Madárcsicsergés,  Nyitott könyvemen napos lombok árnyéka reszket  Ó, betűk, napos élet szürke árnya,  A lap szélén egy apró sugár fut végig....

Julia Hartwig: Ő ki már nincs

›
Ő ki már nincs köztünk eteti a madarakat  Mindig is etette miért hagyná abba  Keze láthatatlan ám a madarak látják  és látják a magvakat mik...

Zelk Zoltán: Gúny

›
Kő verte be az ablakot – de a parittya  szelénél is gyorsabb a nevetés útja:  a gúny, mely a csínytevő ajkáról mállott le,  hamarébb éri el ...
2020. november 12., csütörtök

Szabó Lőrinc: A Holló meg a Róka

›
Tél volt, havas és csikorgó.  Sajtdarabot csent a Holló.  Röpűlt vele egy nagy ágra:  „Ebéd, végre-valahára!”  Ravasz Róka, noha messze  jár...

Barak László: Tízéves vagyok – Duzzogó

›
„Kinőtted már a hintalovat” -  mondják a nagyok. Merthogy tízéves vagyok. Világjárás csábít, meg egy kék szemű copfja, hírnév, dicsőség. . ....
2020. november 11., szerda

Cseri Kálmán: Az idő

›
Az idő

Reményik Sándor: Békesség Istentől

›
Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - a szív, Amíg ver, mindörökre nyugtalan. De mindörökké nyughatatlanul, Istentől mégis Békessége van. Ny...

Ágh István: Megtörtént csoda

›
Ha az ima beszélgetés az Úrral,  akkor vele töltöm minden napom,  hisz verseim végül is hozzá szólnak,  melyekre a sorsommal válaszol,  költ...
2020. november 9., hétfő

Illyés Gyula: Mint a harmat

›
- részlet - 1  Reádcsapódnék mint a harmat,  Mint folyóvíz átfolynék rajtad,  Gondolataim lágy szellőjét  Két kezeden megérezhetnéd.  Kezem ...

Fecske Csaba: Emlékszel?

›
emlékszel az esőre  a vékony szálú nyári esőre  az égből kukucskáló angyal  lengedező hajára  nevetgélő csöndes eső volt  az eget a földhöz ...

Iancu Laura: Fehér fohász

›
Más ez a csend, Uram,  más ez a nyughatatlan nyugalom.  Ajkamon, mint marni gyáva  vipera, ide-oda hányódik az ima,  felelne rá, ha volna mi...