Kettesben...

" Testvér, csak lábujjhegyen jer velem, csak nagyon halkan, nagyon csendesen."

2022. június 29., szerda

Szomjúság

›
Kérlek, gondolj rájuk ebben a nagy hőségben.

Kántor Péter: Aznapi történet a hangyáról és a tehénről

›
Tegnap volt? Régen? Nem tudom.   Aznap minden megeshetett:   egy hangya eltehénkedett,   s egy tehén rajta elbukott,   hanyatt esett, és nem...

Károlyi Amy: Így

›
Halkan mondjad, – hangosan hallik, –   vissza ne verjék messzi falak.   Leírni talán nem is szabad.      Orcádra fessed rózsaszínnel,   bújt...

Bob Gass: Rábízni vagy megtartani?

›
         „ Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.” (1Péter 5:7)        A félelmeinket és gondjainkat illetően két vála...
2022. június 23., csütörtök

A nap gondolata

›
Aki szeret, az helyet készít számodra az életében.

Kányádi Sándor: Az én kedvem

›
erdőszélén hol a harmat   később szárad föl mint máshol   nyáron átal az én kedvem   ott szállásol      ősz jöttével eltallózgat   a kertekb...

Károlyi Amy: Ölelés

›
Hol rejtezkedett ez a mozdulat,   ez amphorásan finom, ívelt ölelés?   Sötét és lágy, mint nyári éjszaka,   s dobognak benne mind a csillago...

Kardos Csongor: Ketten

›
Iszonyú csendként zuhog az éjszaka.  Kiégett körték csavarodnak a  kattogó évek folyosóira.  Kezem újra és újra levelet írna,  érthetetlen s...

Kardos Csongor: Egymaga

›
Az ember egymaga csak a szenvedésig jut.  Akkor megáll és kuporog.  A Hold elketyeg az éjben,  a néma tenger mélyül és a mélység morog.   Ot...
2022. június 17., péntek

Pilinszky János: Január

›
A tél növekszik. Egy magányos farkas jött le a faluba. Reszket előtted. Mise ez. Utolsó áldozás.

Dsida Jenő: Laterna Magica

›
Az alkony lassan hűvös-kékbe sápadt  s kék úton jártam ődöngőn, magamban.  Kezemre néztem: hamvas, túlvilági  kékség imbolygott bőröm bárson...

Szabó Lőrinc: Harminc év

›
Nem vagyok kész? vagy összedőltem?  A szeretet s a gyűlölet,  melynek száz keze épitett,  alszik vagy meg is halt köröttem.   Ki javítja meg...
2022. június 16., csütörtök

Nagy István Attila: Egyedül

›
Fojtogat az éjszaka, elkerül az álom.  A nyálkás sötét bebújik a bőröm alá,  s burjánzik, nő, dagad, keményedik.  Ablakszemek figyelnek az ú...

Sebestény-Jáger Orsolya: A megdicsőülés hegyén

›
(Mt 17,1-13) Halandó léptünkre nem vetültek árnyak, csak követtük szótlan és térdre hullt a hegy. A védtelen csendben álltunk megigézve,...

Sebestény-Jáger Orsolya: Napkelte

›
Új nap. Ámulva nézem, ahogyan reggelig  körülöttünk cseppenként a világ,  miként egy szent serleg,  fényeddel megtelik.
‹
›
Főoldal
Internetes verzió megtekintése
Üzemeltető: Blogger.