Kettesben...
" Testvér, csak lábujjhegyen jer velem, csak nagyon halkan, nagyon csendesen."
2022. június 29., szerda
Szomjúság
›
Kérlek, gondolj rájuk ebben a nagy hőségben.
Kántor Péter: Aznapi történet a hangyáról és a tehénről
›
Tegnap volt? Régen? Nem tudom. Aznap minden megeshetett: egy hangya eltehénkedett, s egy tehén rajta elbukott, hanyatt esett, és nem...
Károlyi Amy: Így
›
Halkan mondjad, – hangosan hallik, – vissza ne verjék messzi falak. Leírni talán nem is szabad. Orcádra fessed rózsaszínnel, bújt...
Bob Gass: Rábízni vagy megtartani?
›
„ Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.” (1Péter 5:7) A félelmeinket és gondjainkat illetően két vála...
2022. június 23., csütörtök
A nap gondolata
›
Aki szeret, az helyet készít számodra az életében.
Kányádi Sándor: Az én kedvem
›
erdőszélén hol a harmat később szárad föl mint máshol nyáron átal az én kedvem ott szállásol ősz jöttével eltallózgat a kertekb...
Károlyi Amy: Ölelés
›
Hol rejtezkedett ez a mozdulat, ez amphorásan finom, ívelt ölelés? Sötét és lágy, mint nyári éjszaka, s dobognak benne mind a csillago...
Kardos Csongor: Ketten
›
Iszonyú csendként zuhog az éjszaka. Kiégett körték csavarodnak a kattogó évek folyosóira. Kezem újra és újra levelet írna, érthetetlen s...
Kardos Csongor: Egymaga
›
Az ember egymaga csak a szenvedésig jut. Akkor megáll és kuporog. A Hold elketyeg az éjben, a néma tenger mélyül és a mélység morog. Ot...
2022. június 17., péntek
Pilinszky János: Január
›
A tél növekszik. Egy magányos farkas jött le a faluba. Reszket előtted. Mise ez. Utolsó áldozás.
Dsida Jenő: Laterna Magica
›
Az alkony lassan hűvös-kékbe sápadt s kék úton jártam ődöngőn, magamban. Kezemre néztem: hamvas, túlvilági kékség imbolygott bőröm bárson...
Szabó Lőrinc: Harminc év
›
Nem vagyok kész? vagy összedőltem? A szeretet s a gyűlölet, melynek száz keze épitett, alszik vagy meg is halt köröttem. Ki javítja meg...
2022. június 16., csütörtök
Nagy István Attila: Egyedül
›
Fojtogat az éjszaka, elkerül az álom. A nyálkás sötét bebújik a bőröm alá, s burjánzik, nő, dagad, keményedik. Ablakszemek figyelnek az ú...
Sebestény-Jáger Orsolya: A megdicsőülés hegyén
›
(Mt 17,1-13) Halandó léptünkre nem vetültek árnyak, csak követtük szótlan és térdre hullt a hegy. A védtelen csendben álltunk megigézve,...
Sebestény-Jáger Orsolya: Napkelte
›
Új nap. Ámulva nézem, ahogyan reggelig körülöttünk cseppenként a világ, miként egy szent serleg, fényeddel megtelik.
‹
›
Főoldal
Internetes verzió megtekintése