2025. december 8., hétfő

Szabolcsi Erzsébet: Tétova…

›
Becsapott érzékekkel  csodára sem várva  nézem a semmit  magamba zárva.  Kopott falak közt  elkoptatott kérdés,  elkopott ceruza,  megkopott...

Acsai Roland: Karvaly-árnyék

›
A kampós csőr, a szemek, a pofa:  Véresen komoly. A fák közt hosszan  Néztem. Fél délutánt fürdőzött át  A karvaly a madáritatóban.  Magabiz...
2025. december 7., vasárnap

Advent 2025

›
  Advent második vasárnapja.

Trausch Liza: Völgyek-hegyek

›
" Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon,  és legyen az egyenetlen egyenessé."  Ézsaiás 40,4             Gon...

Rákos Sándor: Istenes vers

›
Istenem, én még soha nem beszéltem veled úgy, ahogy  férfi beszél a férfival: utoljára talán  novicius koromban láttalak, majdnem  gyereksze...

Rákos Sándor: Dániel imája

›
Oroszlánok szűk vermébe vettettem,  bennem lakó Lélek, szabadíts meg!  Lándzsával, dzsidával virrasztanak felettem –  fordítsd hegyüket viss...
2025. december 5., péntek

Lukátsi Vilma: Istennek adott hegedű

›
A fényes égen fecske villan:  övé a lég, a végtelen,  A repülés azt jelenti:  – Köszönöm a tért, Istenem!   A napsütötte kavicsok közt  pará...

Biblia

›
... A föld végén ragadtalak meg, annak legszéléről hívtalak el. Ezt mondtam neked: Szolgám vagy! Kiválasztottalak, nem vetlek el téged! Ne f...

Nemes Nagy Ágnes: [Tenyerem néha rátapad a fákra]

›
Tenyerem néha rátapad a fákra:  mily elevenek, s milyen hűvösek!  És feltetszik, messze homokba ásva,  egy sziklapad, egy-egy perzselt liget...
2025. december 3., szerda

Rákos Sándor: Kiáltásnyi csönd

›
Már nagyvárosok kakofóniájában  aritmiás dobogások közt  mikor a zaj már fokozhatatlan  hirtelen csönd lesz  kiáltásnyi csönd  mélytengeri a...

Trausch Liza: A vigasztaló

›
" Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet, így szól Istenetek."  Ézsaiás 40,1              Nagyon szeretem az adventet, Jézus várás...

Lukátsi Vilma: Katicabogár

›
Addig állt csak ujjaim hegyén  – nem is éreztem finom lábait –,  amíg pöttyös kabátja alatt  elrendezgette hártyaszárnyait,  aztán – váratla...

Imre Flóra: Louise Labé húsvéti éneke

›
                                         föltámadott az Úr föltámadott                      és megváltott az eredendő bűntől                ...

Louise Labé: Amíg szemem

›
Amíg szemem keserű könnyet onthat  a múlt időn, mit töltöttem veled,   amíg hangom még hallható lehet   ellenállva a könnynek, sóhajoknak,  ...

Tamás Tímea: Döntöttem

›
Döntöttem — nem vagy.  Hogy voltál?  Ki tudná azt mi történt meg a  földtörténet hajnalán?  — hisz a dinoszauruszok is  eltűntek, pedig mekk...