Arany-Tóth Katalin: Kegyelem

Nyáresti éjben 

alszik a túlpart: 

távoli, kéklő 

ormokba olvadt.  

Csönd tenyerében 

hallgat a sóhaj, 

bíboros álom 

árnyakra fényt varr.  

Rendez az Isten 

vágyat és vétket, 

összerak vérző 

törtből – egészet.