Weöres Sándor: Kánikula

Szikrázó 

az égbolt, 

aranyfüst a lég, 

eltörpül 

láng-űrben 

a tarka vidék.  

Olvadtan 

a tarló 

hullámzik, remeg, 

domb fölött 

utaznak 

izzó gyöngyszemek.  

Ragyogó 

kékségen 

sötét pihe-szál: 

óriás 

magányban 

egy pacsirta száll.