Egy kis közösségben vitatkoztak a hitről. Nagyon okos dolgokat mondtak a hitről. Elmondták, hogy milyen elképesztően megfoghatatlan! Csak azt nem fogalmazták meg, hogy a hitnek az élettere a lehetetlen. Mert ott munkálkodik a hit, ahol az értelem kimondja valamire, hogy lehetetlen. Ahol már csak egy valakinek lehetséges cselekedni, Istennek. A hit éppen itt kezd el munkálkodni. Az alapterülete a lehetetlen! A bizalom, a hit bizalma, alapterülete a képtelen, amit nem lehet befogadni ésszel, mert képtelen. Ott munkálkodik a bizalom, ahol kimondod: Mindenható vagy Uram! A hit a bizalommal mindig szent szövetségben van. Nem létezik a kettő egymás nélkül. Az egyik a lelke, a másik a gyakorlata a hitnek. A lelke az, hogy - tied vagyok Uram, és te az enyém vagy -, ez a bizalmam. - Mindenemet rád bízom - ez a gyakorlata. Dicsőítés lesz abból, ha valaki az Istenre veti a gondjait és benne bízik. A hit meg nem szégyenül. Gondold el, hogy amikor Isten azt mondja neked, hogy a hitnek harcát harcold, akkor olyan harcra hív, akkor olyan életfeltételeket ad, ahol otthon van nálad a lehetetlen és a képtelen. Hogyha nem Jézus Krisztussal párosul a gond és benne, vele egészítődik ki és lesz belőle élet és hitgyőzelem, akkor a gond az aggodalommal társul. A következménye a depresszió, a szorongás és végcél az öngyilkosság.
Azt mondja egy helyen az Isten, hogy „mondom a félelmes szívűeknek, ne féljetek, mert én vagyok az Úr!” Tudjátok, van egy nagy tévesztése az embernek: odáig eljutnak a hívő testvérek a felismerésben, hogy a szorongást és az aggodalmaskodást egyedül a szeretet gyógyítja. Az egyetlen ellenszere a szeretet, csakhogy nem a tiéd és nem az enyém. Tudniillik a mienk csak kötözni képes! Szabadítani nem! És éppen azért lesz az aggodalmaskodóból, a szorongóból kettős bálványimádó, mert azt hiszi, hogy az ő életterében, hatóterében lévő ember biztonságban van. Ezért ha valaki ezen kívül van, aggodalmaskodni kezd érte és visszahívná a maga hatókörébe.
Mondok példát. Elmegy a gyereked, nézd meg a szívedet. Odaállsz-e az Úr elé „Uram, te aki előtt vannak mindenek, te aki hatalmas vagy mindenek felett kezedre bízom az én gyerekemnek az életét. Látod hatóköröm, életet tartó köröm kicsi”. Ehelyett az egyik édesanya, ráadásul az közeli rokonom, naponta négyszer-ötször hívja fel a gyerekeit, felnőtt fiait: hol vagytok? meg vagytok? jól vagytok? Ez bálványimádás! El kell mondani neki: Nem vagy Isten! Engedd el! Ne kötözd! És belül majd belepusztul! Jaj, mi van a fiaimmal? Megjönnek-e, történik-e valami? Igen, történni fog vele valami! Igen! Meg lesznek edzve! Igen, ki lesznek próbálva ők is! Igen, nem tudod megvédeni őket. De a kapott hatóköröd, azonban sokkal nagyobb, mint önönhatóköröd, ha hittel párosul és Isten felé való bizalommal párosul. Mert akkor a szó oda megy, akinek mindenre elégséges ereje és hatalma van!
Egy másik történet: Hogyha történik a családban valami s akkor rohan az asszony és fogja a fejét, jaj ha ott lettem volna, nem történt volna meg! Honnan veszi? - ő nem Isten! - ha ott lettem volna! Egy történetben Jézus Krisztusnak egyszer egy asszony a következőket üzeni: „Ha itt lettél volna, nem halt volna meg az én testvérem!” Ismerős ez az ige? Hadd kérdezzem meg: Mégis csak ki dönti el, hogy mikor, hol, mit csinál? Mikor, hol, mit enged meg? És hogy mi a célja vele. Te? Vagy az élet Ura? Tessék megnézni, hogy az aggodalomból hogy lesz vád. A félelemből kitáncolva az ember vádaskodni kezd. Lesz belőle önvád, vagy más felé ítélet. Mind a kettő öli az életet, mind a kettő öli a lelket és mind a kettő megkötöz. Ezért parancs: Minden gondotokat Őreá vessétek. Neki van gondja tirátok. Neki!
Jézus arra tanított, hogy kéréseiteket hálaadással párosítva tárjátok Isten elé. Kérem az aggodalomnak is vannak kérdései. A kérései, mindig panasszal párosulnak. Mindig a nem teljesítés vádja áll mögötte. Isten azt mondja: Nem! Szabálytalan! Hihetetlen, amit te csinálsz, hálaadással tárjátok fel a kívánságaitokat az Úr előtt, és mint meglévőt kérjétek el. Megtanultad már?
Indulsz valahova. Uram köszönöm, hogy azt ígérted, hogy velem leszel az úton, bárhova megyek. Nagyon köszönöm neked, hogy velem leszel az úton. Elkértem? Nem! Hanem tudom, hogy megcsinálja. Bele megyek az ígéret biztosításába. Érted? Bele megyek hatalmának a valóságába. Abban járok és közlekedem, arról gondolkodom. Uram, te megmondtad, én pedig tudom, hogy úgy van. De ha megkötöztettem, de ha az aggodalom tanyát vert a szívemben, akkor az aggodalom párosul mással. Lesz belőle szorongás, lesz belőle bűn. Lesz belőle félelem, mert a szorongás állandósult félelem. Egyszer egy hölgy bejött a hivatalba beszélgetni. Megláttam a kezét. A körmei lerágva. Kérdem tőle: Hogy tetszik lenni? - Jól. Mondom neki - aztán a lelke szabad-e? - Azt hiszem igen. Én pedig látom, hogy nem! Maga csupa szorongás. És a következők derültek ki: Gyűlöl, és fél hazamenni, mert a mama halott idéző. A fiútestvére öngyilkos lett nem régen és a mama beszélget a meghalt fiú lelkével. És ez a lány iszonyodik az egésztől. Ennek megvan a maga elképesztő, lelki sötét ereje. Azt mondja, amíg ott van, ahol tanul, eszébe se jut rágni a körmeit, csak amikor indul haza! Tessék emlékezni az első válaszra! - Hogy van? - Köszönöm jól. És a lelke szabadsága? - Azt hiszem rendben van. Nincs rendben!
Aki lelkileg szorong annak kényszer cselekedetei vannak! Ott és akkor, amiben szorongása van az kényszer cselekedetre indít. Ha van a családodban valaki, majd figyeld meg, hogyha valami feszültség támad egy bizonyos dolog mindig ismétlődik az életében: Az egyik bemegy a szobába és magára csukja az ajtót. Mindig. Ez a reakció. A másik felkapja a kabátját és elrohan, a harmadik fel se kapja a kabátját és elrohan. A negyedik üvöltözni kezd. Mert nem bírja már a feszültséget. Nem bírja már a reménytelenséget! A másiknak rögtön potyogni kezdenek a könnyei. Ott és akkor, ha az történik, és azt hallja, potyogni kezdenek a könnyei. A következő vécére megy, mert rögtön hasmenése van. Nem bírja már és jönnek a megszokott utak. Nehogy azt hidd ez egy egyszerű dolog. Azt mondja az ige: Ha Jézust kihagyod a gondodból, először lenyom, és teherré lesz, később pedig átokká. Gondoltad volna? Először lenyom, csak teher, később átok és ül majd az egész családon. És nem tudod az okát. Az oka a bizalmatlanság, mert az átok alatt bizalmatlanság van és már a hitetlenség munkálkodik. Ott már nincs élő hit.
Tudjátok a szorongás és a félelem valójában a gyöngeség tudatnak a csirájából nő ki. De a gyöngeség párosul a tehetetlenséggel és az erőtlenséggel. Ugyanakkor a hit? A hit embereit is megkísérti a gyöngeség tudata a betegségtől kezdve az egyedül való harcokig. Csakhogy a folytatás Jézussal párosodva így néz ki: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít”. És az Ő ereje az én erőtlenségem által elvégeztetik. Célba jut! Ezért döntő kérdés rád nézve, hogy hogyan éled meg ezt az életet, a gondjait, a nehezeit, a szorongattatásokat, a félelmeket? Hogy Jézus Krisztusban a megoldás felé mégy el vagy megkeményítő, megkeserítő, életet, életerőt életkedvet meglopó, tönkretévő oldalon az embergyilkos kötelékét magadon hagyod. Ezért a parancs így hangzik: „Vigyázzatok, az Ördög mint ordító oroszlán szerte jár keresve, hogy kit nyeljen el. Álljatok ellene. Erősek lévén a hitben.” Érted? Erősek lévén a hitben. Érted? Azért szól ma Isten, mert gyógyítani akar. Ő tudja, hogy honnan jössz. Tudja mi van benned, és eldöntötte, hogy meggyógyítja a lelkedet, hogy újra megépíti a hitedet. És visszahelyez a maga véghetetlen bölcsessége, kegyelme békéjébe. Ez. 36:11/b „És több jóval leszek hozzátok, mint első napjaitokban és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!” Több jóval leszek hozzátok, mint eddig valaha. És nézd meg, hogy mi a végcél? Hogy te azt mondd: Igen, Ő az Isten! És elmondd: az én Édesatyám! Nézd meg, mennyivel jobban ért hozzád, a lelkedhez, a szükségedhez, mint az emberek. Nézd, mennyivel figyelmesebb, mint az emberek. Isten Ő a te szerető Édesatyád, gondviselőd. Nézzetek Jézus Krisztusra. Hadd gyönyörködjön a lelked újból, „abban mutatta meg Isten az Ő szeretetét mifelénk, hogy amikor bűneinkben voltunk Jézus Krisztus meghalt miértünk.” Magára vette a bűneinket és átadta az életét, az életet. Te ne félj, csak higgy. Ámen.
Imádság
Uram, bocsásd meg, amikor szánalmasak vagyunk. Amikor valaki ránk néz, egy reménytelen embert lát, akinek nincs Istene. Bocsásd meg, hogy aggodalmaskodók merünk lenni. Bocsásd meg Uram, azokat a bizalmatlanságainkat, amelynek gyökere nem is a hitetlenség, hanem csak az újabb kudarctól való félelem. Mert egy sereg ember azért nem mer igazán imádkozni, mert attól fél, hogy benned is csalódik. Uram tisztíts meg minket egészen, könyörülve rajtunk, és könyörülve a mi lelkünkön, és bátoríts meg Uram, Jézus Krisztusért. Hogy akiket így szeret az Atya, hogy az egyszülött Fiút áldozta fel értük azok merjenek hinni és bízni teljes szívvel és lélekkel. Mert csak akkor lesz istentisztelet és dicsőítő az életünk, ha Te könyörülsz rajtunk. Köszönjük, hogy megteszed! Légy áldott érte! Hozom hozzád a lelkileg betegeket, az egyetlen orvoshoz, aki minden kórnak igaz ismerője. Könyörülj rajtuk, és a te gyógyító szerelmeddel munkálkodj bennük. Hadd köszönjem meg, hogy kétségkívül azért szólítottál minket, mert győztesként akarsz magad előtt az örökkévalóságban is látni. Légy áldott érte. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése