Légy a lomb a könnyű szélben!
Nézd, a drága fény hogy árad!
Zengő tested add egészen
a hömpölygő napsugárnak!
Légy az ág! A lomb ha hullik,
újra nyílik majd tavasszal.
Ami elmúlt, az se vész el:
újra lesz s ez megvigasztal.
Légy a nyírfa! Szél ha tépi,
fagy ha gyötri karcsú ágad,
még ha roppan, az se fájjon!
Majd jövőre újratámad.
Légy az erdő! Sebeidbe
friss suhángok belenőnek.
Ne mulaszd el: menedéket
adj bitangnak, szeretőnek!
II.
Légy a lomb a könnyű szélben!
Ki lehetne szebb ma nálad?
Könnyű ám így elkerülnöd
a korhadó száraz ágat!
Cinkos, dévaj villanással
néz az ég rád, tó a tükre.
Hívd a fényt, és sose gondolj
sokasodó évgyűrűkre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése