Hermann Hesse: Szeretni boldogság

       "Szeretet... Mi is a szeretet? Érzelem...? De valóban érzelem? Ennél több... A szeretet nem érzelem, hanem cselekvés. A szeretet mindig a másik emberért létezik. Nem azért szereti a másik embert, mert "viszont szeretetet" vár. Örül a viszontszeretetnek, de nem azért szeret, hogy őt szeressék. 

A valódi szeretet nem vár a másik szeretetére, már akkor is szeret, amikor a másik ember még nem szeret, és azután is szeret, amikor a másik már nem szeret. 

Szeretni annyit jelent: adok, nem pedig kapok. Adom önmagamat, adom örömöm, bánatom, érdeklődésem, együttérzésem, barátságom, hálám, értelmem... A szeretet lényege a másik-centrikus gondolkodás és cselekvés. A szeretet törődő és felelősségteljes. Figyel a másik ember kimondott és kimondatlan igényeire. Szükséges hozzá a másik ember tisztelete. Akit szeretek, annak tisztába vagyok egyéniségével. Őt szeretem, nem egy illúziót, egy képet, és nem azt, akinek szerintem lennie kéne. Ehhez pedig ismernem kell őt. 

Szent Ágoston mondta, nem lehet valakit szeretni, akit nem ismerek, és nem lehet megismerni valakit, akit nem szeretek. A szeretet lényege, hogy nem függ semmitől. A szeretet elfogadás. A szeretet elfogadja a másikat, ahogy a másik van. Nem akarja megváltoztatni. Megváltoztatni csak önmagunkat lehet. Lehetetlen mások szeretete önmagunk szeretete nélkül. Szeretni azt jelenti, fény és melegség vagyunk a másik számára. Minél inkább szeretünk és odaajándékozzuk magunkat, annál értékesebb lesz életünk."       

Horváth Géza fordítása

Csoóri Sándor: Reggel a kertben

        - csonka szonett -     

Nyílik a reggel, mint a boltok 

és minden itt van, ami kell nekem: 

akácfa, bodza, zsörtölődő dongó

s a domb árnyéka nyitott könyvemen.  

Sokan állítják, hogy meghaltam régen 

s kamillás rét vakondja temetett. 

A borzas hírt az újság is megírta 

és ha megírta, csak igaz lehet.  

Igaz? Nem igaz? Porszemnyit se számít! 

De hogyha mégis: ez a túlvilág itt, 

ez, ez a kert, mosolyom titkos műve,  

honnét egy hangya indul el a végtelenbe 

gyűrűs fűszálon, utána lassan én is - 

S a hosszú úton nem várhat több halál. 

Finy Petra: az apróbetűs élet

csontjaimból madarat hajtogatok, mert tudom, hogy kék az ég, 

kiszárítom a felhőket, hogy ne mossa el kezemet az eső, 

szeretném azt mondani a fáknak, hogy apám, 

de félek, mert nincsenek gyökereim, 

meg kellene pofozni a Napot, hogy tanítson meg végre fázni is, 

hogyan kell hóviharban táncolni, sajnos azt nem tudom, 

felírtam a nevemet egy könyvbe, hogy eszembe jusson, mikor nevetek, 

van egy létrám, azzal szoktam csillagokat lopni, 

még nem búcsúzhatok, meg kell számolnom a kavicsokat 

és te segítesz nekem, 

nem vagyok szomorú, csak épp az óceán kicsöppent szememből, 

kérlek, adj pár üveggolyót, éppen annyit, hogy az ölemben elférjen, 

egyszer majd komoly leszek, és elhívlak teázni, 

addig is forraljuk fel a tengert, 

hadd mondjam el neked a feketét, már nagyon nyomja a vállamat, 

azóta nem tudok repülni, mióta először sírtam, 

de erős leszek, még akkor is, amikor eleresztem az összes pillangót