Fodor Ákos

Ha síremléknél 

szebbre, tartósabbra vágysz: 

vers légy - ne költő.

Fodor Ákos: MINI-LITÁNIA

Az élő lény mind leendő halott. 

Élni nem teljes lét, csak állapot, 

melynek céljáról tudsz? én nem tudok. 

– Ne irigyelj embert, növényt, se állatot, 

de tiszteld, mert született, mert él, mert halni fog.

Ágai Ágnes: Élősirató

Olyan megőrizhetetlen 

egy mosoly, egy csók, egy simogatás, 

egy virágillat a nyári kertből, 

egy fellobanásnyi mindörökre.

Beney Zsuzsa: Haiku

A ködben eltűnik a kert, az ég. 

Pedig ott vannak. 

Ilyen lesz a másik világ is?

Utassy József: Szavam

Szavam csillagfegyelmű ének,  

engem a szabadság igazgat,  

így vagyok én a legszegényebb,  

gazdagnak is így vagyok gazdag.     

Repűlőre, hajóra szállnék,  

bejárni birtokom, a Földet,  

tudom, hogy zöld a fű, a táj szép,  

de van vidék, ahol a fű zöldebb.     

Engem a szabadság igazgat,  

szavam csillagfegyelmű ének,  

gazdagnak is így vagyok gazdag,  

s így vagyok én a legszegényebb.

Szabó Lőrinc: A légy

Az ablaknál volt Lóci, nézte, 

hogy mászkál egy légy föl s alá; 

szerette volna agyonütni, 

de a lelke nem vitte rá.  

Én olvastam, Lóci feszengett, 

a légy dúdolta énekét. 

– Mondd, apu, – szólt a gyerek végre, – 

nem zavar téged ez a légy?  

– Nem engem, – mondtam. Lóci elment 

s egy ceruzával visszajött 

és sóváran nézett a légyre, 

mely az üvegen zümmögött.  

Sóváran és dühösen nézte, 

mint vesztett zsákmányt a vadász: 

szörnyen bántotta, hogy felébredt 

szívében a sajnálkozás.  

És szólt: – Itt nem lehet olvasni! – 

– Megdögölesszem? – szólt megint. 

– Dögöleszd meg! – mondtam keményen, 

s néztem, a gyerek hogy legyint  

egyet-kettőt a ceruzával – – 

És már nem zümmögött a légy, 

és Lóci élvezte a hőstett 

s a bűntelenség örömét.  

Zágorec-Csuka Judit: Egyedül voltál

            A Kis herceg tiszteletére   

Egyedül voltál a csillagok közt, 

kertész voltál az én kertemben, 

barátot kerestél, s megtaláltál 

engemet.  

Szeretted, hogy a Nap lemegy, 

ahogy lehunyják szemüket a 

csillagok.  

Kertembe rózsát ültettél, 

hiába van most a sok virág, 

ha a Nap lement, s te elmentél

mert vártak rád a Tejút 

csillagai.   

Wass Albert

Minden, ami körülöttünk van, Isten. 

A fák, a virágok, a madarak, az emberek... minden. 

Még a juhok is. A szél, a víz, a tűz... a fák illata éjjel... minden Isten. 

Ha a lelkünkön keresztül nézzük.

Reményik Sándor: Szeretnélek mellenragadni...

Ember, akárki légy - 

Ha államfő, népvezér, sorsot-forgató kormány kormányosa vagy, 

Ha forradalmár, ellenforradalmár, hadiszerkészítő vagy, 

Ha akármilyen hatalom van a kezedben - annyival inkább: 

Szeretnélek mellenragadni! 

Szemedbe nézni igéző, iszonyatos fekete nézéssel 

Sokáig, végtelen sokáig - 

S szeretném megkérdezni azután tőled: 

Tudod-e vajjon, hogy meghalsz? 

Tudod-e vajjon? 

Nem úgy, ahogy tudni szokás, 

Nem azzal az olykori, vagy mindennapi, de mindíg távoli tudással, 

Nem azzal, hogy persze, egyszer mindnyájan meghalunk, 

Én is, hogyne, de talán mégis hamarabb a másik, 

Nem így, ahogy tudni szokás, 

Hanem azzal az egészen személyes, közeli borzadással, 

Teljes bizonyossággal, mely most az én szívemben van: 

ember, meghalunk rákban, vagy tüdősorvadásban, 

Vagy szívbajban, vagy vesebajban, vagy gutaütésben, 

Válogatott fajaiban az újonnan felfedezett betegségeknek, 

Vagy végelgyengülésben az emberi kor legvégső határán, 

Kimondhatatlan szenvedések után - ágyban párnák között is!   

Ember, akárki légy - 

Gondoltál-e valaha már erre, a gondolatnak 

Azzal a teljes tökéletességével, 

Amellyel most én erre gondolok, 

Gondolok iszonyodva, 

Ámde a borzalomnak 

Milliomodrészét sem bírom kifejezni? 

Ágyban, párnák között is így - 

Résztvevő emberek, orvosok, ápolótestvérek között is így - 

Természetes halállal!   

Természetes hát a halál? 

Szükségszerű, de nem természetes. 

Ágyban, párnák közt sem természetes. 

Végelgyengülésben, az emberi kor legvégső határán sem az. 

Nézz magadba ember, akárki légy, 

Az én mostani nézésemmel nézz magadba. 

S tagadd, ha tudod ezt!   

Mióta vagy, mióta embervilág létezik, 

Egyetlenegy ellenséged van csupán ember neked: a halál. 

Egyetlenegy: aki ellen küzdeni, reménytelenül bár: méltó feladat - 

Ha ugyan érték valóban ez az élet 

És isteni ajándék, amint papjaid nem győzik hirdetni eléggé. -   

S te mit cselekszel? 

Mit cselekszel időtlen idők óta? 

Egyetlen ellenséged pártjára álltál, 

A halál szövetségesévé szegődtél önmagad ellen, 

Mióta Kain Ábelt agyonütötte, 

Emberléted embervértől véres hajnala óta. 

Nem elég neked a természetes halál iszonyúsága, 

Nem elég a himlő, kolera, pestis, minden dögvész kaszája. 

Kiegyenesítetted a halál természetes görbe kaszáját, 

Mögéje álltál szuronyerdeiddel, 

Mögéje tankjaiddal, tengeralattjáróiddal, repülőgépeiddel. 

Aratását megezerszerezted. 

Jó munkát és hihetetlenül gyors munkát végeztetsz vele. 

Agyrémeid, melyeket világnézeteknek nevezel, 

Melyektől világod jobbrafordulását várod, 

Melyek tövét vér-óceánokkal áztatod: 

nem érik meg egyetlen ember egyetlen kiontott csepp vérét sem soha!   

Ember, akárki légy - 

Gondoltál-e már igazán arra, hogy közeleg a vég, 

Az enyém, a tiéd, az övé, mindannyiunké? 

Közeledik az embervilág embervértől véres napnyugovása - 

Az utolsó Ábel és az utolsó Kain 

Egyetlenegy utolsó rettentő baltacsapással 

Egymást ütik agyon. 

S a porondon a te őrületed hű szövetségese, 

Öröktől való egyetlen, könyörtelen ellenfeled marad csupán 

Egyedül?!!   

1936  

Jan Twardowski: juhok a farkasok közé

Te tehén aki hagyod hogy annyiszor megfejjenek 

mindannyian ti azért kínzott kísérleti nyuszik 

hogy mi előírás szerint betegeskedhessünk 

te veréb aki koszolódsz a városban hogy velünk lehess a télben 

te zsálya aki meghalsz és a mennybe mész hogy a fogaink ne fájjanak 

ti nem csapvízzel hanem vérrel keresztelt valódi keresztények 

akik mentek mint juhok a farkasok közé 

szégyenkezem előttetek mikor csak futkosok magam és magam között 

kényeskedek egy ártalmatlan fájdalom miatt 

könnyelműen és komolyan 

nehogy meghaljak egyszerre három orvossal tárgyalok 

mert nem akarok őrölt gabona lenni Isten számára  

Sajgó Szabolcs fordítása

Jan Twardowski: várjál

Mikor imádkozol – tudj várni 

mindennek megvan a maga ideje 

a próféták tudták ezt 

elvárás nélkül kell kérlelned folyton 

beérik a jövőben a meg nem hallgatott 

a beteljesületlen meg éppen történik 

mindent tud az Úr tudja hogy az éjben 

a tevékeny hangya hova igyekszik 

a szeretet elhisz a barátság megért 

ha várni nem tudsz 

ne is imádkozz  

Sajgó Szabolcs fordítása

Trausch Liza: A szabadságban...álljatok meg

"Annakokáért a szabadságban, melyre minet Krisztus megszabadított, 

álljatok meg, és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával!" 

Galata 5,1  

        Minden embernek komoly vágya a szabadság, mert erre teremtettünk. Ezért próbál az ember mindenféle szolgaságot, erőszakot lerázni magáról. Isten saját képére teremtett bennünket. Nem külsőre nézve. Akkor mi az Ő képe bennünk? Hisz belülről még kevésbé hasonlítunk reá. Egyetlen dologban teremtettünk Isten képére. Abban, hogy döntési szabadságunk van. Tavasszal a fának virágozni kell. Nem mondhatja, hogy ebben az évben nem virágzom. Az embernek van lehetősége arra, hogy nemet mondjon Istennek. Az ember akarati szabadságát arra használta fel, hogy Isten ellen döntött. Mi a megtérés? Az, hogy szabadságomat arra használom fel, hogy Isten mellett döntök. Isten társat szerzett magának az emberben. Ezért nem vette el a szabadságát. Amikor az első ember engedelmeskedett az Ördögnek, akkor nem szabadságra jutott, hanem szolgaságra. Az Ördög nem szabad embereket akar, hanem olyanokat, akiket leigázhat. Egészen más az Isten uralma, mint a Sátán uralma. Ez alatt az uralom alatt már nem dönthetek, már muszáj azt tennem, amit nem akarok. Cselekvési kényszereim lesznek, csinálom, amit nem is akarok. Beszédkényszerek: mondom, amit nem is akartam. Gondolatkényszer, mert belekerültem egy szolgaságba. Azért kell Jézusnak megszabadítani, mert az ember eladta magát. A "szabadság" annyit jelent, hogy nem "kell", hanem "szabad". Állj meg a szabadságban, hogy kényszer nélküli, boldog, szabad életet élhess!  

Forrás: részlet Trausch Liza "... beszéded megelevenít ..." - Áhítatok minden napra című könyvéből.

Szakáli Anna: Ott leszek...

Ott leszek, ha az orgona nyílik, 

bújok hozzád, esdeklő-szelíden, 

tavaszi fényekkel hajnal játszik, 

szerelem villan szemed tűzében.     

Ott leszek én, fenn a hegy tetején, 

sólyom-röptű selymes suhogásban, 

ott szerettük egymást az elején, 

édes-gyönyör, futó sóhajában...     

Ott leszek én, hozzád visz a vágyam, 

szemedből fakadó ragyogásban, 

élek, hol a fenyves ringat lágyan, 

fák közt futó napfény sugarában.     

Ott leszek, ha te is ott, mint régen, 

egy bársonyos, holdsugaras éjen, 

ott leszünk mi akkor, mind a ketten, 

idő kovácsolta, egy testben lélekben.

Jan Twardowski: Mikor azt mondod

Ne sírj leveledben 

ne írd hogy beléd rúgott a sors 

kiúttalan helyzet nincs a földön 

amikor Isten bezár egy ajtót - kinyit egy ablakot

lélegezz mélyet s lásd 

a felhőkből mint potyognak 

a boldogsághoz szükséges kicsi-nagy boldogtalanságok 

tanulj a megszokott dolgokból nyugalmat 

s hogy létezel felejtsd el ha azt mondod szeretlek     

Sajgó Szabolcs fordítása   

Váci Mihály: Szebb öröm

Szívem alatt ragyogsz. 

A csillagok csipkéje remeg az ablakon. 

Érzed? Ez itt a szív állandóan üres edénye, 

pedig örökké csak merít, merít.  

Mondhatnám ezt is még: Ó, harmatos 

alma a tested, s rá a fény havaz. 

De szebb öröm, hogy friss, kemény, piros, 

s hogy női test, izgató és igaz.  

És nem hasonlítlak az angyalokhoz: 

asszony vagy, nő vagy, ezért áldalak, 

mert úgy szorítsz forrón, sírva magadhoz, 

hogy embernél több leszek általad.