Milyen jó lenne
mindig jónak lenni.
Mindenkire felszabadult
mosollyal nézni.
Önfeledt örömmel
játszani, élni.
Milyen jó lenne a jót
meglátni mindenben.
2026. augusztus 31., hétfő
Bazsó Éva Andrea: Isten könnyei
Ha esik az eső, sír az ég
Isten hullajtja értünk könnyeit.
Hunyd le szemed, a szeretet
átölel - suttogják a fák
s minden levél.
A mindenséget érezd a pillanatban
összesűrűsödve egy esőcseppben
a patakban, zúgó folyóban mely
végül a tengerbe ér -
Hunyd le szemed, a szeretet átölel
hisz, minden újjászületik
és egyben véget ér.
Prókai Árpád: Csodalátás
„Akkor feddeni kezdte azokat a városokat, amelyekben a legtöbb csodája
történt, mert nem tértek meg:”
(Mt 11:20)
Ne várd meg a szemrehányás, az ítélet napját! Sok dologban szerencsés voltál? Szabadultál már ki veszedelemből? Ne gondold, hogy véletlenül történt. Láttad már az Úr csodáját? Vagy nem érdekel? Vedd észre, hogy így nem mehet tovább. Jó látni és elfogadni a sok jót, és közben semmit nem teszek, akkor haszontalan vagyok, mint egy rossz gyerek, aki szüleitől minden jót elvár, elfogad, és mindent természetesnek vesz, azt gondolva, hogy rá semmi felelősség, semmi viszonzás nem tartozik. Kötelessége az apámnak, hogy eltartson, az anyámnak, hogy gondozzon. Igaz, van eszem, hogy tanuljak, kezem, hogy segítsek, de mit törjem magam. Csinálják csak ők! Az ilyen emberből mi lesz? Semmi. Maga alatt vágja a fát. Hát, aki meg nem tér? Elkárhozik. Ha elkésel, nincs többé szabadulás.
Vizsgáld meg az Ige fényénél, megtértél-e minden rosszból? Van-e olyan terület életedben, ahol te magad irányítasz, te magad gazdálkodsz? „Nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.” (Jn 15:5) – mondja Jézus. Ha nélküle cselekszel, az az Úr előtt semmi. Ami előtte semmi, az károdra van. Gátol téged az örömben, a békességben és a szeretetben. Ez a gát úgy megnövekedhet lassacskán, hogy csak akkor veszed észre, amikor kívül maradtál a kegyelem ajtaján. Ne gondold, hogyha látod a csodákat, minden rendben van. Ha van megtérni való, átadni való benned, ne nézd a kicsiségét, tedd le. Ne várd meg, hogy az Úr megalázzon! Mond el, mint a kisgyermek a szüleinek: Uram, ezt a rosszat tettem, ez a rossz van bennem, kérlek, bocsáss meg, szabadíts fel annak gyökerétől is, hogy máskor ne legyek képes ilyet szólni, ilyet tenni. Az Úrnál a szabadítás! Akarj nevelődni, szelídülni a Gazda kertjében! Ne csak kívülről szemléljed a csodákat, hanem légy részese Isten gazdagságának!
Forrás: Napi Ige és gondolat
2026. augusztus 30., vasárnap
Czipri Éva: A vak
(ARS POETICA)
Sovány kövön vak koldus ült
tán cincogott tán hegedült
kalapjába garas potyog
mégis eget ragyogtatott
Jónás Tamás: Anyu, utoljára
%20(1).jpg)
Ne lepődjön meg, anyám, hogy magázom.
Nem tudom, anyám-e még azon a másik világon.
Tudom, hogy mindent lezárni csak nagyon kevesen,
de azért gyötör, hogy nem tudtunk mindent mi sem.
Talán emlékszik rá, amikor tavaly megfogtam a kezét,
maga fázott, nyár volt, nekem meg nem ment a beszéd.
Féltem, hogy valami sutaságot mondok.
A halottak is ilyen szégyenlős bolondok?
A kezét, amikor megcsókoltam, féltem,
mert valami rémületet láttam utána a szemében.
Ha nem kezdett volna el akkor sírni, lehet,
hogy meg is szólalok, s ma kevésbé szenvedek.
Elegáns ez a hallgatás. Nevetséges a beszéd.
Tudja, nem tudom elfelejteni a fehér pulóverét.
Nem állt jól magán. Már szinte semmilyen ruhadarab.
Az arcát elfelejthetem, de az a pulóver megmarad.
Elnézést, anyám, hogy így el-elkalandozok.
Szégyenletes nekem, mint a halála, az ok.
Most már nem maga miatt mondom, de hát
engem még itthagyott küzdeni: szerettem magát.
S hogy Egy volt (akik olyan kevesen): anyám.
Még a magáé vagyok. És maga már nem az enyém.
Michelangelo: Évekkel rakva
Évekkel rakva, bűnnel teljesen,
rossz szokásokba gyökerezve mélyen,
itt vagyok mindkét halál közelében,
s szívem most is méreggel etetem.
Nincs erőm, hogy szokásom, életem,
vágyam, sorsom önként jobbra cseréljem,
ha égi oltalmad nem lesz vezérem,
s nem lesz zabola tévelygésemen.
Uram, nem elég, hogy hívsz, s hogy sietnék
hozzád, csak mert lelkem – nem mint elébb:
semmiből – újrateremted az égben.
Mielőtt halandó terhem elvennéd,
rövidítsd meg utam meredekét,
s tedd tisztává, biztossá visszatértem.
Rónay György fordítása
Trausch Liza: A szeretet üdvözít
"Az idvesség a mi Istenünké, aki a királyi székben ül, és a Bárányé!"
Jelenések 7,10
Péter apostol így mondja: "Elérvén hitetek célját, a lélek üdvösségét"
1Pét 1,9
Az üdvösség nem kívül van, belül. Mi kívül keressük; ha nagy leszek, ha gyerekeim lesznek, ha nyugdíjas leszek, ha sok pénzem volna. A lélek üdvössége, a belső boldogság, belül van. A boldogság a belső tisztaság. Jó olvasni az Igét: "Ezek azok, akik ... megfehérítették ruháikat a Bárány vérében." Senki nem mehet be úgy az üdvösségbe, hogy ez ne történjen meg vele. Ebben az országban csak boldogok lesznek. Belülről tiszták. Adatott-e már neked fehér ruha? Egyetlen Valaki járt ezen a földön utolsó leheletéig fénylő fehérben. Egy folt nem volt ezen a ruhán, ezen az életen, ezen a Lelken. Látjátok, ezt az ő fénylő, fehér ruháját levetette. A Gecsemánéban vetkőzik Jézus, mert magára veszi a bűnt. A keserű pohárra, amelyben a világ bűne van, azt mondja Isten: Idd meg! - Uram, ha lehetséges, csak ezt ne! És nem volt lehetséges. A te meg az én piszkos ruhámat vette föl. Jézus azért verejtékezett vért, mert õ volt az egyetlen ember, aki tudta, mit jelent a szent Isten előtt piszkos ruhában állni. Nem ember sebezte meg Jézust, hanem az a kín, hogy bűnösen kell Isten elé állnia. Mindez azért történt, hogy a kereszt alatt levethesd saját bűnös életedet, és természeted átcserélhesd az Övére. Ez a föld az összes kincsével felülről nézve csak egy nagy nyomorúság. Isten felkínálja neked ma az üdvösséget. Egyetlen kérdés van a Bibliában, amire senki nem tud válaszolni: "Mi módon menekedünk meg mi, hogyha nem törődünk ily nagy üdvösséggel?" (Zsid 2,3). Akinek az ingyenkegyelem nem kell, nem menekül meg.
Forrás: részlet Trausch Liza "... beszéded megelevenít ..." - Áhítatok minden napra című könyvéből.
Pierre Corneille: Szólj, szólj hozzám, Uram
„Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!”
Így mondom, mert magam rég annak érezem.
Hadd járjak utadon, hadd várjam égi jódat
Hű szívvel szüntelen, hű szívvel szüntelen.
Adj Lelkedből erőt, hogy értsem és szeressem
Elrendelt utamat s minden parancsodat.
Egy vágyat hagyj nekem: hogy halljam és kövessem
Szent igazságodat, szent igazságodat.
Nincs oly tudós sehol, ki megtanít utadra,
A bölcs nem fejti meg törvényedet sosem;
Te fejted meg nekünk, te, hű szíveknek Atyja,
Kinek szavát lesem, kinek szavát lesem.
Te nagy csodáidról bár fennszóval beszélnek
És fennen hirdetik felséges rendedet,
Ha nem te szólsz, Uram, a szó fülig ha érhet,
De szívig nem mehet, de szívig nem mehet.
Szólj, szólj, én Istenem! – szól hangodból a jóság,
A lelkem megfeszül s a hallásban segít,
És szódban meglelem az örökkévalóság
Jó édességeit, jó édességeit.
Szólj, és csitítsd a bút, mert bú és kín gyötörnek,
Szólj, hogy legyen szavad ír s gyógyító erő;
Szólj, dicsőséged úgy még szebben tündökölhet,
És mindörökre nő, és mindörökre nő.
Áprily Lajos fordítása
2026. augusztus 28., péntek
Haász János: Véletlenül
Véletlenül megtudtam, hogy
Petra nagyon,
de nagyon-nagyon szereti
a véletleneket.
Saci mondta el, aki pedig
a kakaós csigát szereti
nagyon, de nagyon,
És nálam pont volt egy.
Jó cserét csináltunk.
Sacinak ízlett
a kakaós csiga,
Petra pedig
tényleg nagyon örült,
amikor másnap az edzése után
véletlenül összefutottunk
a sportcsarnok előtt.
Mert éppen arra jártam.
Akkor már úgy félórája,
fel és alá.
Ingrid Sjöstrand: Láttad már?
két fiú arcát
mikor biciklivel
gurulnak le a lejtőn?
Az első arcán ez van:
Nézzétek, mit tudok én!
A másik arcán:
Mama, segíts!
De nem nyúlhat a fékhez,
ha nem fékez az első...
Tótfalusi István fordítása
Siv Widerberg: Lecke
elviszem neki a leckét.
"Én hoztam el
a leckét"
mondom majd neki.
"Mert Magnus is beteg,
azért jöttem én
a leckével."
És odaadom Stefannak
a könyveket,
és megmutatom,
mit kell tanulni.
"Hát szia, Stefan"
mondom végül.
"Hát szia, Ingrid"
mondja ő.
Stefan nővére
nyitott ajtót,
és ő vitte be a könyveket.
Tótfalusi István fordítása
Ingrid Sjöstrand: Néha csontvázról álmodok
csak elindul felém,
jön közelebb, egyre közelebb.
Nem bírom tovább, visítok
és felébredek.
- Csak álom volt - mondja anya.
Mintha sokat segítene,
hogy a szörnyűség itt belül van
és nem ott kívül.
Tótfalusi István fordítása
Fecske Csaba: A mumus
azért olyan félelmetes
mert ha valahol volna
mondjuk az ágy alatt vagy a szekrényben
láthatnád hogy nem is olyan ijesztő
vagy ha mégis elfuthatnál előle
mert ha bátor nem is vagy
gyors az igen
2026. augusztus 23., vasárnap
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)