2026. november 17., kedd

A nap gondolata




Kezelhetetlen konfliktusaidban, igazságtalan helyzeteidben te is 
az igazságos Isten kezébe helyezheted az életedet!

Csomay Árpád: Mélységes tisztelet




„Akkor ezt az éneket énekelte Mózes Izrael fiaival az Úrnak…” 
(2Móz 15:1a)  

„Örvendj egész föld az Istennek!... Mondjátok Istennek: 
Milyen félelmetesek a te tetteid!” 
(Zsolt 66:1b. 3a)     


Hatalmas és mindenható  

      Izráel Istent úgy ismerte meg, mint aki hatalmas és mindenható Úr. Isten félelmetes a tetteiben. Jó nekünk is figyelni reá! Naponta kell kérdeznünk Őt, hogy mi az Ő akarata, hogyan rendezzük dolgainkat, életünk problémáit.  

      Sokan csak akkor fordulnak Istenhez, amikor nagy mélységeket járnak meg. Amikor tehetetlenné válik az ember, akkor kezdi el keresni Istent és akkor kezd beszélgetni vele, imádkozni hozzá.  

      A Kánaán felé vezető úton Izráelt elfogta a félelem: „ A fáraó közeledett. Izráel fiai pedig föltekintettek, és látták, hogy az egyiptomiak utánuk eredtek. Ekkor nagy félelem fogta el őket, és segítségért kiáltottak Izráel fiai az Úrhoz.” (2Móz 14:10). Nagy dolog az, hogy Izráel tudatában volt annak, ők Istenhez tartoznak. Aztán megláthatták Isten hatalmas voltát, amikor kettéválasztotta a Veres-tengert. Száraz lábbal átjutva a tengeren, nagy félelemmel tekintettek vissza. A nagy víztömeg összezárult. A fáraó és serege odaveszett. Ám Isten száraz lábbal vezette át Izráel fiait. Amikor ezt látták, félelem fogta el őket. Nem rettegés, hanem istenfélelem, hódolat. Hittek Istenben és egy csodálatos „ énekkel” dicsőítették Őt. Erről szól a 66. zsoltár. Sőt, a zsoltáríró nem csak Izráelt bíztatja Isten dicsőítésére, hanem az egész földet, minden népet. Arra szólítja fel az embereket, hogy féljék, tiszteljék, magasztalják az Egy, Örök, Mindenható Istent.  

      Hiszem, hogy sokan megtapasztaltuk Isten szabadítását. Mi is átéltünk olyan nehéz helyzeteket, amikor már azt hittük nincs menekvés, nincs szabadulás. Ám Isten közbelépett! Isten megmutatta az Ő hatalmát. Ugye, voltunk már mi is olyan helyzetben, amikor bűneink hullámai már-már átcsaptak a fejünk felett? Talán ifjú korunkban…, vagy családi életünkben, házasságunkban…, az emberekkel való kapcsolatainkban…? Bizonyos vagyok abban, hogy napestig lehetne sorolni bűneinket, engedetlenségünket, szeretetlenségünket, tétlenkedésünket, restségünket, méltatlankodásainkat… Aztán éppen ezek miatt a bűneink „áradata” majdnem elborított bennünket. Milyen jó, hogy Istenhez imádkoztunk, Istenhez kiáltottunk ilyenkor s megtapasztaltuk az Ő szabadítását az Úr Jézus Krisztus által!  

Forrás: Napi Ige és gondolat

Túrmezei Erzsébet: Amerre most jár












Annyi szívben felébred valami 
hívogató vágy: útrakelni egyszer. 
Járni, amerre Jézus lába járt. 
Látni a Golgotát látó szemekkel. 
Hallgatni az olajfák suttogó 
beszédét... azt a titkos, bús beszédet. 
A szent helyen, hol imádkozva vérzett, 
belenézni a holdas éjszakába. 
Ellátogatni kis Betániába 
mindenüvé, amerre elhaladt. 
És lélekben királlyá gazdagodni 
a szent, ezer emlékű út alatt. 

Nekem ez a vágy idegen maradt. 
Más volt a vágyam: Nőtt... növekedett... 
lett belőle sóvárgás, akarat, 
követelés: egyedül arra menni, 
amerre Jézus lába most halad. 

Nem von a régi csodák földje. 
Új csodák életföldje vár. 
Feltámadást, erőt ujjongva hirdet 
a százvirágba zsendülö határ. 
S az élő Krisztus feltámadva jár. 
Magyar nyomort gyógyít. Édestestvérem 
vak szemét nyitja színre, fényre meg. 
S bár útait szememmel el nem érem, 
a lelkemen sejtésük átremeg. 

Mért mennék messze, idegen vidékre 
keresni, földi útja merre vitt 
Most akarom a lépteit követni: 
az élő Krisztus élő lépteit. 

2026. november 16., hétfő

Siv Widerberg: Mónáéknál












Mónáéknál 
úgy beszélnek a gyerekkel, 
mintha nagy volna. 
"Mit gondolsz?" kérdik 
- Móna papája meg a mamája - 
"Mit gondolsz? 
Szerinted hogy lenne jobb? 
Szerinted hogy kéne csinálni?" 
Aztán: 
"Értem. 
Azt mondod? 
Lássuk csak. 
Tényleg, tökéletesen igazad van!" 
Vagy: 
"Nem, azt hiszem, 
ebben tévedsz..."  

Szeretném, ha a Mónáéknál - 
nálunk lenne.

Tótfalusi István fordítása

Britt G. Hallqvist: Társasutazás












Mama nővére, Inge néni társasutazáson van. 
Régóta spórolt rá, 
csináltatott egy sárga ruhát 
meg három sortot. 
Mit gondolunk, nem túl szorosak rajta? 
Á, dehogy! 
Térképeket nézett, 
olvasta az útikönyvet. 
Francia tanfolyamra is járt, 
jól felkészülök, mondta.  

Inge néni hazajött. 
Hogy érezted magad? - kérdezte mama. 
Egyedül. 
Társasutazáson? 
Ühüm. A többieknek mind volt társasága. 
... Persze ott volt a túravezető... - tette hozzá. 
Az iskolai kirándulások jutottak eszembe 
Én is mindig a tanító néni mellett megyek.        
                                                       
Tótfalusi István fordítása

Ingrid Sjöstrand: Ha fülünket a földre szorítjuk












Ha fülünket a földre szorítjuk 
egy nyári napon, 
hallani a motozó gyökereket, 
amint helyüket keresik, 
ágbogaikkal 
átfonva egymást 
a talaj nagy úthálózatában.  

Valami szöszmötöl. 
Egy giliszta fektet le csöveket. 
Micsoda zsivaj! 
Pockok suhannak metró-alagútjukban!  

És még van, aki ásót mer nyomni a földbe!

 Tótfalusi István fordítása

Reményik Sándor: Igaz beszéd hitem dolgában

Most vallani kell, végsőt vallani.  
– Volt-e hited egy szikra bárcsak? – 
Pár porszeme reámtapadt 
Hívő lelkek virágporának.  

– A virágporral mi lett, mondd meg?! – 
Áldozatul esett esőnek. 
Sokszor éreztem idegennek, 
De néha áldott ismerősnek. 

 – Istent, mondd, érezted-e mint Atyát? – 
Soha. Ködös volt, ködös valami. 
Legtöbbször a Szépségben láttam. 
Nem tudok róla többet vallani.  

– Jézusoddal hogy mint volt dolgod? – 
Mutatott néha tiszta útat. 
De kinek ő csak itt reménye: 
Minden embernél nyomorultabb.  

– S a Szentlélek szállott-e rád 
Valaha is szelíd galambként? – 
Ó ez igaz. Hogy írtam volna 
Nem önmagamtól annyi költeményt?  

– A bűnnel, a bűnnel hogy állasz? – 
Bántam sokszor – most már nem bánom. 
Kényszerítőn szükségszerű, 
S magaménak azt sem találom.  

– De te hirdetted a Kegyelmet! – 
Most azt mondanám: szent véletlen. 
Akkor is megduzzadt bennem a szó, 
Jaj, ha bárkit félrevezettem.  

– Hiszel-e a Feltámadásban? – 
Hagyjátok ezt a bús-édes mesét. 
Dante vándorolt három túlvilágban. 
Nekem az ösvény síromig elég.  

1936

2026. november 15., vasárnap

A nap gondolata




" ... tanítsd szeretnem, mit adsz az úton  
és meggyűlölnöm azt, amit tennem nem szabad."

Sebestény-Jáger Orsolya   

Kálnoky László: Múlt

Nem indulok feléd többé zarándokútra. 
A felhőt, mit körül holdfényszalag szegett, 
felhúzták éjjel a kalózok árbocukra, 
s tavi ősz lázbeteg freskói kéklenek.  

Tétován meg-megáll a szél, ha földereng is. 
Nem a lég árama, de az idő sodor 
tájat, várost, szobát, miket oly messze elvisz, 
s arcot, mely félig arc, félig már ködgomoly.  

Mozdulatlan, tutajravatalra kötözve 
úszik mindaz, mi volt, s elúszik hidegen, 
elúszik céltalan, elúszik mindörökre, 
és nem üzen neked, és nem üzen nekem.

Kálnoky László: Nyárutó












A fák között forró szél fut keresztül, 
lila felhők úsznak, borong az ég. 
Sajgó testtel, mint nő, ha gyermeket szül, 
vad görcsökben vonaglik a vidék.  

Aléltan hullik hátra betegágyán 
a nyár s vörös köpenyben haldokol, 
és oldalán, mint vértanúk a máglyán, 
lángolva ég két elszáradt bokor.  

Körülveszik ágyát az udvaroncok, 
akik konyhájában lesték a koncot: 
vadmacska, róka, nyúl, sok léha vendég.  

A mókus ugrál, markában dió van, 
s egy finom őzbak áll tartózkodóan, 
mint barnakámzsás szerzetesnövendék.













2026. november 14., szombat

Weöres Sándor: Prae-existentia




Isten gondol öröktől fogva téged, 
elméjében léted mint szikla áll. 
Mi ehhez mérve habfodornyi élted? 
és mit változtat rajtad a halál?

Pablo Neruda: Száz ​szerelmes szonett 17.










Nem úgy szeretlek téged, mintha rózsa, topázkő 
vagy égő szegfű lennél, mely tüzes nyilakat szór: 
úgy szeretlek, ahogy a vak, mély homályban leledző 
dolgok szeretik egymást, lélek és árny közt, titokban.  

Úgy szeretlek, akár a növény, mely nem virágzik, 
és virágai fényét magába rejtve hordja, 
szerelmed tette, hogy testemben él sötéten 
a fojtó, sűrű illat, amely felszáll a földről.  

Szeretlek, nem tudom, hogy mikortól és mivégre, 
gőg és probléma nélkül egyszerűen szeretlek, 
így szeretlek, mivel nem tudok másként szeretni,  

csak így, csakis e módon, hogy nincs külön te, nincs én, 
oly közel, hogy enyém a kezed a mellemen, 
oly közel, hogy pillád az én álmomra zárul.  

Somlyó György fordítása

Kálnoky László: Október









Lehajtja rőtarany fejét az erdő. 
A levegő friss újbor-íze csíp. 
A párás dombhajlat felől kesergő 
melódiát fütyül az őszi síp.  

Szőlőt hoznak kosárban, prést csavarnak. 
Sárgul a hegy – itt-ott kopár darab – 
és mélyvörös foltjával a fagyalnak, 
elcammog a szálló felhők alatt.  

Bár lennék őszi felhő, melynek alját 
a szélkutyák nyers-hús-színűre nyalják, 
vagy szilvafőző üst fölött a gőz!  

Legyek hozzád hasonló, barna, bölcs rög, 
s ti megbékélten fonnyadó gyümölcsök. 
Te légy koporsóm, diadalmas ősz!

Kálnoky László: Magányos utas

Leszállsz a földre, nehézkes madár, 
szárnyaidról lerázod a havat, 
csőröddel kopogtatsz az ablakon, 
de nincs kéz, mely kinyitná. 
Éhesen fölcsipegeted 
mások elejtett szavait, 
a nappal földre hullatott 
ismerős mozdulatokat. 
Körülnézel, a környék ugyanaz még, 
amott bóbiskol a formátlan kőszobor. 
Fejed vállára hajtanod mit érne? 
Nincs semmi más, csak ami volt, 
és amiért nem érdemes maradni. 
Zajt hallasz, tebenned zuhan le 
valami súlyos tárgy, az egyedüllét 
purgatóriumából nem válthat ki a tehetetlen remény, 
csak teregeti kifordult, sápadt két tenyerét, 
mint aki nem felelhet a történtekért.  

Újra felszállsz. Mögötted sárga fényben 
bontakozik ki az örökre 
félbemaradt építkezés állványzata.

Cseri Kálmán: Jézus tanítása a halottakról




...közöttünk... nagy szakadék is tátong, hogy akik innen át akarnak menni..., 
ne mehessenek, se onnan ide át ne jöhessen senki. 
(Lk 16,26)  


      A gazdag és Lázár történetében Jézus Krisztus nagyon fontos igazságokat tanít arról, hogy mi van a halál után, mit tudhatunk az elhunytakról. Egészen természetesen tanítja, hogy van folytatása az emberi létnek a biológiai halálunk után is. Jézus szerint a halál nem pont az élet mondatának a végén, hanem kettőspont: folytatása következik. Más létformában, de tovább létezik minden ember, a nem hívők is, akár akarjuk, akár nem.  

      De nem mindenki ugyanolyan körülmények közt létezik tovább. A gazdag a pokolba, Lázár az üdvösségbe került. Az előbbi szenvedett, az utóbbi boldog volt. Ne feledjük, hogy már itt is két különböző állapotban létezünk: Istennel közösségben vagy Isten nélkül. Ez válik véglegessé a halálunkkor. Jézus tehát világosan tanítja: van üdvösség és van kárhozat.  

      Van összefüggés az ember földi élete és örök sorsa között. „Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta." (Jn 3,36) Mindnyájan Isten haragja alá születünk, innen lehet megtérnünk hozzá.  

      Jézus azt is világosan tanítja, hogy örök sorsunk eldől a halálunk pillanatában, s utána már ezen nem lehet változtatni. A történet mindkét szereplője azonnal odakerül, ahol el kell töltenie az örökkévalóságot. S hiába próbálna a gazdag akárcsak enyhülést is kérni, utána már nem lehet változtatni semmin.  

      Jézus tanítása szerint egy életünk van, ez megismételhetetlen, ebben van lehetőségünk megtérésre. A Szentírástól távol áll a reinkarnáció elképzelése, és a halottakért való imádkozás gyakorlata is. Hiszen a sorsuk végleg eldőlt.  

(Imádkozzunk az élők üdvösségéért.)