2026. június 18., csütörtök

Zelenka Brigitta: Félelem nélkül












Azt akarom, hogy szülessen 
félelem nélkül gondolat, 
s ne húzzon körém szorongás 
kőből berlini falakat.  

Szabadon akarok kérdezni 
s tiszta elmémre, ki vagyok, 
ne hulljon köd és félhomály, 
s előre gyártott válaszok.  

Ne rontson hazuggá kényszer, 
magam akarok dönteni. 
Add Uram, hogy felelni tudjak, 
s ne alázva megfelelni.

Zelenka Brigitta: Imádság-féle

Uram, szabad kezed van 
azt tenni, amit jónak látsz, 
és legyen, meg az akaratod, 
ha magad is úgy akarod, 
de szabadíts meg a gonosztól, 
mert már az álmok is csak 
piszkos fényekre tapadnak… 
Őrizz meg minket magadnak.  

Uram, én tudom, hogy te tudod, 
amit már én is kezdek sejteni, 
hogy nagy romlás van készülőbe, 
nem ülhetsz úgy, csak hátradőlve, 
míg kialszanak a lármafák, 
s gondjaink egyre élesednek, 
már bőrt hasít a fagyok kése… 
Add, hogy felfelé nézzünk végre.  

Jöjjön el az országod, Uram, 
legfőképpen a földön, itt, 
mert nagyon eldurvult ez a játék, 
tébolyt dobol az ártó szándék, 
s angyal-álarcon rozsdafolt. 
Bocsásd meg a vétkeinket, 
de add vissza a források fényét, 
csikorgó fogak békéjét, 
s a szó igazát, Uram.

Tamás Timea: Mottó nélkül

az őrület az 
amikor a vakondot szorítani 
kezdi a föld 
és menne haza 
amikor levegő után kapkod 
amikor már utálja a föld szagát 
az az őrület 
amikor fényt akar 
amikor kiszáradt bőrrel szeretne 
feküdni az avaron 
sárga levelek alatt 
az az őrület

Trausch Liza: A madarak is tudják




" Még az eszterág is tudja a maga rendelt idejét... 
és a gerlice, a fecske és a daru is megtartják..." 
Jeremiás 8,7  


          Istennek van számomra előre elrendelt futópályája, ahova úgy mehetek, mint aki valóban harcra rohan. Isten a világmindenséget akarata szerint kormányozza, és minden enged néki. A madarak is tudják, mikor kell elmenniük és visszajönniük. A bűneset az embert szakította el elsősorban Istentől. A madarak ismerik az isteni teremtés rendjét. Az ember az, aki kilépett az örök rendből, és aki a rendetlenséget csinálja. Ne légy ostobább, mint a gólyák, gerlicék, fecskék, akik tudják, hogy mikor mit kell tenniük. Jézus azért jött, hogy összekapcsoljon az Atyával. Ha már megbocsátotta bűneidet, akkor vágd magad haptákba, és jelentkezz a nagy Vezérnél, mint egy kicsi katona: " Itt vagyok, Uram, megváltott életem parancsra vár" mondja egyik lelki énekünk. A Károli-fordítás így mondja: "Még az eszterág is tudja a maga idejét az égben…" Egy másik fordítás azt mondja: "az ég alatt". Mind a kettő igaz. Emlékeztek a Miatyánknak arra a mondatára: "Legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is"? Az égben és az ég alatt ugyanaz Isten akarata. Angyalseregek várnak feszülten arra, hogy mit parancsol Isten. Vajon ott vagy-e mellettük az ég alatt? Ők az égben, mi az ég alatt szeretnénk cselekedni Isten akaratát. Mondod-e, Uram, itt vagyok, és én, aki az ég alatt élek, tudni szeretném, mi az akaratod? Ha a helyeden vagy, benne vagy az örök rendben, mint egy pici alkatrész. Itt kell végezned, ami a dolgod, itt kell hallanod parancsát. Ez a boldogság, és ezért érdemes élni. 

Forrás: részlet Trausch Liza "... beszéded megelevenít ..." - Áhítatok minden napra című könyvéből.

Túrmezei Erzsébet: Példázat a magvetőről












Kimegy a magvető, 
Hinti szét a magot; 
Aranyló magocskák, 
Jó földbe hulljatok!  

Ne útfél fogadjon, 
hol a láb eltapos, 
károgó madarak 
éhesen lesnek ott.  

Ne kemény köves föld, 
szomjazó kis gyökér 
bárhova indul ott, 
mindenütt követ ér.  

Tövises földbe se 
jussatok, hulljatok, 
Hol a gyom rabol el 
levegőt és napot.  

Égi mag, Ige-mag 
hova hull, hova jut? 
Annyi szív csupa gyom, 
vagy kemény, mint az út.  

Új szívet kérek én 
Tőled, ó, Istenem, 
Te segíts, hogy e szív 
puha, jó föld legyen!

Weöres Sándor: Lied












Várlak a déli sugárban 
Várlak az éji sötétben 
Várlak a télben, a nyárban 
Várlak a földön, az égen  

Szél remeg át a határon 
Fényei fogynak a nyárnak 
O, te örömteli álom 
Holtomig én idevárlak

Jónás Tamás: Kóborolnod

Megbízom benned, de most dolgom akadt. 
Megértettem a régen mondottakat. 
Több lettem s kevesebb ebben avagy abban. 
Igazságom elmúlt. Újabb, igazabb van.  

Te sem lehetsz másként: más vagy te is mára. 
Nem a te világod, a Teremtő világa 
ez a világ itt most. Be kell kóborolnod. 
Bízz bennem, és hagyj el. Neked is van dolgod.

2026. június 17., szerda

Sztrilich Ágnes: szentgyónás




nem tudtam, 
hogy ennyire 
kemény voltam – 
de ahogy 
meghajoltam 
Jóságod 
forrást 
fakasztott 
elfojtott 
bánatomból –

Sztrilich Ágnes: vallomás




volt, hogy 
egy voltam 
világoddal 
sóvárogtam 
égbe-nyúló 
fűszálaiddal 
ma már 
eggyé-válni 
megvallom 
Veled 
vágyom – 
Te lettél 
világom!

Bazsó Éva Andrea: Eltévedt lelkek




A hatalomért bármire képes 
az ember,  

saját hasznát lesve törtet, 
mindenkit taposva el.  

Csak egyszer látná meg 
valódi képét a tükörben!  

Eszét vesztve menekülne - 
e torzkép elől.

Kosztolányi Dezső: Mózes imája

Hatalmas úr, sziklás erősség,  
te láthatatlan nagy titok.  
Intesz, s a földi munka hősét  
dörgő szavaddal elhivod.     

Te fenn a csillagoknak ormán  
trónolsz ragyogva, komolyan.  
Mi itt törődünk lenn mogorván  
s tűn életünk, mint a folyam.     

Te tündökölsz a másvilágon  
magánosan, győzhetetlenül.  
A mi sorsunk csak röpke álom,  
mely az idővel elrepül.     

Ránk csapsz dúló, sötét haraggal  
s mi hervadunk, miként a fű,  
mit a kaszás vígan levagdal,  
te végtelen vagy s tiszta, hű.     

Kevés időig sírva élünk  
s aztán a sírra rábukunk.  
Légy szörnyű harcainkba vélünk  
s taníts meghalni, ó, urunk!   

2026. június 16., kedd

Mezey Katalin: Ami tökéletes




Csak ami nincs,
csak az tökéletes. 
Élünk panasszal, 
hiányokkal tele, 
és csak a nincs
döbbent rá azután, 
hogy az a tökéletlen 
- az az élő, halandó - 
mennyire kellene. 

Puszta Sándor: Betlehemi éj

A hold beszűrt a kunyhórepedésen, 
Ezüst halmot hintett szerte szépen. 
A glória már fényes messze zengett. 
Elaludtak. Szendergett a Gyermek.  

Mária édesen, a bölcsőre hajolva, 
József, az ács, s fejénél a szalma. 
Aludt a csacsi és a hű ökör. 
Ez éjjel nem riadt egy kutya se föl. 
Bogrács alatt a tűz, csuporban a tej, 
A fák, a bokrok, mind. És száz virágkehely. 
Aludt a jószág. A tágas gádorok.
A mindig virrasztó csordapásztorok. 
Egy kis bari, tán álmán, bégetett. 
Sóhaja gyapjak taváb veszett. 
Aludt a ház. A csend. A kispatak. 
Háztető a nád. S a ház előtti pad. 
Aludt a szerszám, a szíj, ostoron a nyél. 
Gyalogúton, állva, elaludt a szél. 
Gyöngyháztollú szárnnyal mind, a madarak. 
Aludt az éj is, egy nagy fa alatt…  

A glória már csak szinte zümmögött, 
Mint a hold zenéje alvó fű között.  

A Hűség virraszt csak 
Léptét hallani, 
Hogy ébren legyen itt 
Mindig valaki…

Andrzej Ogrodowczyk: Júdás




Hallod, hogyan gyülekeznek a levelek 
Hogyan beszélnek ellened 
Ettől az embertől túl sokat kívánsz 
Menj el tőle 
Hallod, nincs másik világ 
Itt nő a fa, amelyen lógni fogsz 
Nem hallja 
Továbbra sem azt a világot hallgatja, amelyiket kellene 
És kétségbeesésében csak a fa 
Tépi a leveleit   

Dabi István fordítása

Parancs János: A hétköznapi ember












Az élet apró-cseprő dolgai,  
a reggeli szellőztetés,  
a beágyazás,  
a mindennapi séta az óvodába,  
egyre fontosabbak,  
ha itthon vagyok,  
egyre nélkülözhetetlenek  
a megszokott, ismétlődő feladatok,  
ezek a lekicsinyelt semmiségek,  
amiket bűntudat nélkül, jól,  
egyértelműen megoldhatok.