Áldott pünkösdi ünnepet kívánok!
2026. május 24., vasárnap
Nagy Kornélia: Szentlélek hívása
Nélküled csak könyv a Bibliánk:
Talán szebb, különb, mint sok másik,
De Igévé tüzedtől válik.
Nélküled Jézus ember volt csak
És holtak maradnak a holtak,
De ha tüzed betölthet minket,
Megvilágítja értelmünket,
Látjuk Benne a Fiú- Istent.
Ki értünk odaadott mindent,
S legyőzve halált, bűnt és átkot,
Megváltotta a holt világot,
Hogy aki Megváltónak vallja,
Vele éljen, Ő úgy akarja.
S mi boldog tanúk, valljuk, éljük,
Mert üzenetét már jól értjük…
Jöjj Szentlélek, áradj ki reánk!
Túrmezei Erzsébet: Az enyém
Ha nem megy a munka,
ha nincs eredmény,
ha hiába küzdök,
ha mégsincs remény:
munka és kudarc az enyém.
Ha sötét az út,
homályos, tekergő,
elfödi a célt
ősrengeteg erdő,
hogyha egyre lejt,
alább meg alább,
felfele akar,
s lejjebb jut a láb:
tudom, az az út az enyém.
Ha terhek terhelnek,
bilincsek kötöznek,
ha jártomban titkos
kötelék kötöz meg…
érzem a nyomását,
viselem az átkát,…
nem mások kötözték!
Ismerem szövőjét,
ismerem kovácsát!
Teher és bilincs az enyém.
De ha bajok múlnak,
sebek begyógyulnak,
terhek semmisülnek,
bilincsek lehullnak…
ha könnyű a lelkem:
boldog, szabad szárnnyal
mindig magasabbra
ha dalolva szárnyal:
szabadulás, ének az Övé.
Ha cél felé tart
az út egyre előre…
hogyha mindenre rajt’,
sebző gyöngyre, kőre,
már a cél fénye hull,
el nem takarja semmi…
megállni sem enged,
ernyedten pihenni:
bizony az az út az Övé.
Ha áldott a munka,
ha élet kíséri,
ha lelkem a lelkek
mélységét eléri,
szemek felragyognak,
bús, szomorú arcok…
ha diadalmasak,
dicsőek a harcok:
az áldott munka
s a diadalmas harc az Övé.
Az enyém gyáva, gyönge,
az Ő lelke hatalmas.
Az enyém vesztes, terhes,
az Övé diadalmas.
Az enyém bűnös, átkos,
az Övé szent és áldott.
Bizony az Isten lelke
győzi meg a világot!
Legyen az Övé minden,
soha semmi az enyém:
a munka, út és élet!
Legyek én üres edény
és áradjon belém
és töltsön be az Övé,
az erős, győztes Lélek!
Cseri Kálmán: " Amikor eljött a pünkösd napja..."
És mi történt akkor? Jézus mennybemenetele után (húsvét után negyven nappal) nagyon elárvultan volt együtt tanítványainak kis csapata. Tanácstalanok voltak - nem tudták, mit kell tenniük, féltek - nem tartóztatják-e le őket is, mint Mesterüket, naponta összejöttek egy barátjuk házában, Jeruzsálemben és imádkoztak.
S ezen a jeles napon, Uruk mennybemenetele után tíz nappal, egyszerre különös bátorság töltötte be őket. Éppen a zsidók hálaadási ünnepe volt, és Jeruzsálemben nagyon sokan tartózkodtak, távoli országokból is. Ők pedig kimentek az utcára, és olyan erővel prédikáltak, ahogyan csak Jézust hallották, olyan hatalommal gyógyítottak betegeket, ahogyan csak tőle látták. Eltűnt szívükből a tanácstalanság, bizonytalanság, félelem, és nagy bátorsággal, s az emberek iránti nagy szeretettel hirdették Jézus Krisztus kereszthalálának jelentőségét és feltámadásának tényét. Az emberek közül pedig sokan hittek nekik, megváltozott az életük, és hazatérve ők is hirdették ezt otthon. Az ő szavuknak is hittek sokan, s így történt az, hogy rövid idő alatt kis keresztyén közösségek sokasága jött létre a Földközi tenger térségében. Pünkösdkor szinte szétfröccsent a Jézusról szóló evangélium, s elindult világhódító utjára.
De mi volt az oka annak, hogy a félénk apostolok egyszerre bátor igehirdetőkké váltak? Ők maguk mondták el később: maga Jézus Krisztus. Jézus testileg már nem volt közöttük, de most teljesedett be, amit Ő előre megígért: "Erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig" (ApCsel 1,8).
Testileg már nem volt köztük Uruk, mert felment a mennybe, de velük maradt lelkileg. Jézus lelke, szent Lelke, a Szentlélek kezdte irányítani őket - belülről! Ez új tapasztalat volt, de tudták, hogy Ő adott nekik gondolatokat, Ő segítette el őket arra az elhatározásra, hogy kimenjenek és prédikáljanak, s Ő adta a szájukba a szavakat, Ő tette a szavakat igévé, ami megváltoztatta emberek életét. közben pedig ők maguk csodálkoztak legjobban azon, hogy íme Jézus így munkálkodik általuk.
Így élték át ezt: a Szentlélek eljött, kitöltetett rájuk.
Természetesen a Szentlélek léte és munkája nem pünkösddel kezdődött. A Biblia második mondatában már olvasunk róla: a világ teremtése előtt "Isten Lelke lebegett a vizek felett" (1Móz 1,2). Hiszen a Szentlélek maga Isten. Isten - amint éppen cselekszik. A munkában levő Isten. Isten legsajátosabb munkája pedig a teremtés, amikor létrehoz valamit, ami nem volt. A Szentlélek volt jelen a világ teremtésénél is, az egyház születésénél is, és Ő munkálja az egyes ember újjáteremtését is. Legyen áldott érte!
Jóval pünkösd előtt, az Ószövetség idejében is kapták már emberek Isten Szentlelkét. Akkor azonban csak egyes kiválasztottaknak adta Ő a Lelket, bizonyos általa kijelölt nehéz feladatok elvégzésére. Így kapták ezt az ajándékot a próféták, egy-egy király vagy más valaki, aki által Isten el akart végezni valamit.
Pünkösd óta annyiban más a helyzet, hogy Jézus Krisztus mindenki számára hozzáférhetővé tette ezt az ajándékot, aki hisz Őbenne. Aki Jézust hittel befogadja a szívébe, az kapja az Ő Szentlelkét. A Szentlélek bizonyossá teszi a hívőt arról, hogy Jézusért Isten gyermekévé lett, és visszakapta mindazt a sok jót, amit Istentől elszakadva, a bűn miatt elveszítettünk. (Érdemes ehhez elolvasnunk a Róm 8,8-17 verseit.)
Az ilyen ember új életet, örök életet kap Istentől, és vezethetővé válik, Isten Lelke kezdi irányítani. "Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai" (Róm 8,14).
Ez történt pünkösdkor az apostolokkal. Az az Isten, aki mint mindenható, teremtő és gondviselő Atya jelentette ki magát a Szentírásban, egészen közel jött hozzájuk (és hozzánk) az Ő Fiában, Jézus Krisztusban, s pünkösdkor Ő lépett hozzájuk még közelebb: be egészen a lényükbe, a szívükbe, s belülről kezdte irányítani őket. Ezért lettek félénkekből egyszerre bátrakká, ezért lett olyan mondanivalójuk, ami ezrek gondolkozását megváltoztatta, ezért tudtak erővel prédikálni és csodákat is tenni. Jézus élt bennük - az Ő Lelke által, s ez a Szentlélek változtatta meg őket, és kezdte használni őket mások javára, Isten dicsőségére.
A pünkösdi esemény éppen úgy egyszeri és megismételhetetlen, mint Jézus Krisztus kereszthalála, feltámadása és mennybemenetele. Aki tehát "új pünkösdről" beszél, nem a Szentírás szerint gondolkozik. Nincsen új pünkösd, mint ahogyan nem lehetséges új karácsony vagy nagypéntek sem. - Más dolog az, hogy Isten azóta adja Szentlelkét mindazoknak, akik Jézus Krisztusban hisznek.
Hogyan adja? Ahogyan a háromezer ember kapta pünkösdkor a Szentlélek ajándékát. A bibliai leírásban pontos sorrendet figyelhetünk meg:
* hallgatták az igehirdetést (Péter prédikált)
* rádöbbentek elveszett állapotukra ("Mit cselekedjünk?")
* megvallották bűneiket és szakítottak velük (megkeresztelkedtek)
* hittel elfogadták Jézustól bűneik bocsánatát és
* megkapták a Szentlélek ajándékát (ApCsel 2,37-38).
Ez a sorrend nagyon fontos, és más bibliai helyek tanúsága szerint is megfordíthatatlan. Nem lehet a végét előre venni, igazi megtérés nélkül senki sem kaphat Szentlelket. Legfeljebb valamilyen "más lelket" (2Kor 11,4), amitől Isten őrizzen meg. A rajongó közösségek tévelygéseivel szemben csak e bibliai üdvrend helyes és pontos ismerete óvhat meg bennünket.
A Szentlélek által a hívő ember az élő Krisztussal jut életközösségbe. Tagja lesz a Krisztus-testnek, a hívők közösségének, amelynek Krisztus a Feje. "Hiszen egy Lélek által mi is mindnyájan egy testté kereszteltettünk, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg" (1Kor 12,13). Ez a Lélek-keresztség hiteles újszövetségi értelmezése. A Szentlélek belekeresztel, vagyis beiktat, betagol a Krisztus-testbe, tehát minden újjászületett hívő meg van keresztelve Lélekkel. S ennek a Biblia szerint nem feltétlen kísérője az új nyelveken szólás (ApCsel 8,17, 1Kor 12,30 - s a pünkösdi háromezerről sem olvassuk ezt).
Mi a Lélek gyümölcse? Aki Jézust hittel befogadta, abban az Ő élete kezdődik el, Őrá jellemző tulajdonságai lesznek, új természete lesz. Mint egy vad fába beoltott nemes vessző, nemes gyümölcsöt terem. Ez a gyümölcs - mint egy szőlőfürt - a következő "szemekből" áll: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás (Gal 5,22).
Mik a Lélek ajándékai? Olyan képességek, amiket Isten az újjászületett hívőnek ad arra, hogy az Istentől kapott szolgálatait jól el tudja végezni. Ezek nem velünk született természetes adottságok, hanem olyan lelki ajándékok, görög szóval karizmák, amikkel Isten akarata szerint tudunk szolgálni másoknak. Ezeket nem mi választjuk ki, a Szentlélek adja szabadon, ahogyan akarja, minden emberi közvetítés, kézrátétel nélkül is.
Nincs olyan kegyelmi ajándék, amit minden hívő kapna. Senki sem kapja mindegyiket, de minden újjászületett hívő kap valamit közülük. Minderről az 1Kor 12. fejezetben Pál apostol részletesen ír.
Sokan nem értik, mi lehet a Szentlélek káromlásának bűne, amire Jézus szerint nincs bocsánat. Ha ezt a megállapítást az egész ott leírt szöveg összefüggésében vizsgáljuk (Mk 3,22-30 és a párhuzamos helyek), akkor világos lesz, hogy az a Szentlélek káromlásának bűne, ha valaki tudatosan ellenáll Isten szabadító munkájának, ragaszkodik a maga igazához (a maga bűnéhez), akkor is, ha már tudja, hogy nincs igaza Istennel szemben. Az ilyen emberen azért nem lehet segíteni, mert nem fogadja el a segítséget. Olyan, mint aki kiüti az orvos kezéből a neki nyújtott gyógyszert, és nem veszi be azt.
Mi a Szentlélek munkája? Kálvin János, akit a Szetlélek teológusának is szoktak nevezni, sokat ír erről. Csupán néhány igét hadd említsek: mit kap az, aki Isten Szentlelkét kapta. A Szentlélek teszi személyesen a mienkké Isten ajándékait (Róm 8,16-17). Ő győz meg bűneinkről (Jn 16,8), Ő a nagy pedagógus, aki elvezet a teljes igazságra (Jn 16,13). Ő tanít meg érteni Isten igéjét (1Kor 2,9-15), Ő tanít meg igazán imádkozni (Gal 4,6), eszünkbe juttatja mindazt, amit Jézus tanított (Jn 14,26), Ő a vigasztaló, aki bátorít, biztat. Ő a közösség és az egység Lelke (ApCsel 4,32), Ő tanít meg dicsőíteni az Urat (Jn 16,14). Erőt ad a bizonyságtételhez, megőriz és vezet az engedelmesség útján, megszentel, vagyis Isten közelében tart.
Nyilvánvaló ebből, hogy a Szentlélek nem isteni erő vagy "kisugárzás", ahogyan némelyek állítják, hanem élő személy. Olyan isteni személy, mint az Atya és a Fiú, hiszen csak egy személy tud tanítani, vezetni, vigasztalni, s csak az tud megszomorodni (Ef 4,30).
A Biblia a Szentlélek munkáját két erőteljes képpel szemlélteti. Ezzel kezdődik a pünkösdi történet leírása: "Amikor eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre" (ApCsel 2,1-3).
A szél és a tűz gyakran Isten jelenlétére utal. Az egyik zsoltárban például ezt olvassuk: "Jön a mi Istenünk, nem hallgat. Előtte emésztő tűz, körülötte hatalmas szélvihar" (Zsolt 50,3). Jézus is szélhez hasonlította a Szentlélek munkáját, amikor Nikodémussal beszélgetett (Jn 3,8).
A hasonlat arra utal, hogy a szelet nem látjuk, de a munkáját tapasztaljuk. Isten Lelkének a jelenléte sem látható, de munkája, amit az emberekben elvégez, nagyon is valóságos. A szél maga láthatatlan, de bármit meg tud mozgatni. Így a Szentlélek előtt sincs akadály. A legkeményebb szívet is újjáteremti, a legelrejtettebb bűnöket is világosságra hozza, a legkétségbeesettebb embert is meg tudja vigasztalni, s új erővel tölti meg.
Említek erre néhány példát. Valaki szorongva, tele aggodalommal kel fel reggel. Nehéz nap elé néz. Elolvassa a Bibliából aznapra kijelölt részt, imádságban kiönti Istennek a szívét - s amikor fölkel, mintha kisöpörte volna valami belőle a félelmet. Rábízta magát Istenre, s derűs reménységgel indul dolgára. Mi történt közben? A Szentlélek személyessé tette neki az igét, ráirányította figyelmét Istenre, bátorságot adott neki - ugyanúgy, ahogyan pünkösdkor az apostoloknak. - Valaki ott ül a templomban és hallgatja az igehirdetést. Egyszer csak eszébe jut, hogy egy társa ellen csúnyán vétkezett az előző héten. Nem erről van szó a prédikációban, de Isten Lelke nem engedi bűnben maradni az embert, bűnbánatot ébreszt benne, s elsegíti a bocsánat és újrakezdés örömére. - Valaki vigasztalhatatlan a gyászában. Beszélget egy hívővel, elmondja neki is bánatát, az meg nagy szeretettel Isten igéjéről beszél neki. S ő közben úgy érzi, nem kell ennyire sajnálnia magát, lassan megvigasztalódik, sőt ő kezd vigasztalni másokat Isten igéjével.
Ezért fontos, hogy minél többször tegyük ki magunkat a Szentlélek hatásának. Ahol Isten igéje hangzik, ott mindig munkálkodik Isten Lelke is. Egy-egy álmos, alvó gyülekezetet, egyházat is Ő tud megeleveníteni. Hiszen Isten az egyházat nem evezős hajónak teremtette, ahol nekünk kellene emberi ötletekkel erőlködnünk, hanem vitorlásnak, amit a Szentlélek ereje visz előre. És ha éppen nem fúj a szél? Akkor foltozzuk a vitorlákat, és várjuk a szelet. Imádkozunk, mint pünkösd reggelén a tanítványok, és tesszük a kötelességünket, várva arra, hogy egyszer csak megfeszülnek a vitorlák, és emberek újjászületnek, megszabadulnak - a Szentlélek munkája nyomán.
A másik kép a tűz. A tűz tisztít. A Biblia egy helyen Istent ötvöshöz hasonlítja, aki megtisztítja Lévi fiait, és nemesekké teszi őket, mint az aranyat és ezüstöt (Mal 3,2-3). A Szentlélek mutat rá, mi nem nemes az életünkben, és segít megszabadulni a salaktól. - A tűz világít is. Isten Lelke segít tájékozódni az élet őserdejében, elsegít igazi önismeretre, Krisztus-ismeretre, s világossá teszi, mi Isten terve velünk. - És a tűz melegít is. Akik kapták Isten Szentlelkét, azokból Isten szeretetének a melege árad. Pál apostol boldogan vallja: "Az Isten szeretete kitöltetett a szívünkbe a Szentlélek által, aki adatott nékünk" (Róm 5,5). Mi a Krisztus második eljövetelét megelőző időben élünk, amikor "a szeretet sokakban meghidegül" (Mt 24,12). Nagy szükség van most olyan újjászületett hívőkre, akikből árad a másokat melegítő szeretet.
József Attila kiáltásában sok ember vágya szólal meg:
Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
hogy melegednének az emberek...
Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
hisz zúzmarás a város, a berek,
fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni
és rakni, adjon sok-sok meleget...
(Tél)
A szomorú tapasztalat azonban az, hogy nem tudjuk az igazi, önzetlen szeretet tűzét megrakni. Isten Szentlelke adja ezt is mindazoknak, akik neki engedelmeskednek.
Ezért van nekünk is szükségünk Isten Szentlelkére. Induljunk el az említett úton: hallgassuk Isten igéjét, valljuk meg neki bűneinket, ragadjuk meg hittel a bűnbocsánatot, fogadjuk be Jézust - és kapni fogjuk a Szentlélek ajándékát. Isten ad Szentlelket azoknak, akik engedelmeskednek neki (ApCsel 5,32).
Akkor majd mi is valljuk személyes meggyőződéssel, amit szép régi hitvallásunk így foglal össze: "Mit hiszel a Szentlélekről? Hiszem először, hogy Ő az Atyával és a Fiúval egyenlőképpen örök Isten. Másodszor, hogy Ő nekem is adatott, engem igaz hit által Krisztusnak és minden ő jótéteményének részesévé tesz, vigasztal, és velem marad mindörökké". (Heidelbergi Káté 53. kérdés)
Jézus mondja: "Újonnan kell születnetek. A szél arra fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy: így van mindenki, aki a Lélektől született."
A hasonlat arra utal, hogy a szelet nem látjuk, de a munkáját tapasztaljuk. Isten Lelkének a jelenléte sem látható, de munkája, amit az emberekben elvégez, nagyon is valóságos. A legkeményebb szívet is újjáteremti, a legelrejtettebb bűnöket is világosságra hozza, a legkétségbeesettebb embert is meg tudja vigasztalni, s új erővel tölti meg.
Forrás: Pasaréti prédikációk
2026. május 23., szombat
A nap gondolata
.jpg)
„ A félelem kopogtatott az ajtómon.
A hit kinézett, és nem volt ott senki!”
Billy Sunday
Horváth: Imre Ars poetica
I
A világot - mely tágasabb, mint hittem -
hogy lehetne négy sorba tömörítnem?
Mielőtt a munkába belevesznék,
felmutatok tisztán egy porszemecskét.
II
Nem számít, hány X van már a nevem mellett!
Higgyétek el, hogy nem számít az évszám!
Csak az fontos, hogy feljebb avagy lejjebb
léptem-e ama láthatatlan létrán.
Képes Géza: Levél
csak neked írnék –
mindent ami eszembe ötlik
s hallgatnád a szavam,
mint otthon ha beszélek.
Míg írom a levelet
teveled beszélek,
s te itt ülsz előttem…
Megfoghatlak ha akarlak –
s akarlak.
Tegnap délután lefeküdtem,
s ott voltál mellettem az ágyon,
arcod arcomat simította.
Aztán hirtelen vége szakadt,
magamra maradtam.
Azóta úgy járok-kelek,
fekszem, ülök
állok:
anyaszült egyedül.
Fejem üres, lelkem üres
csontom üres,
gyomrom üres,
várom: az ég
tüzes gerendája talán
fejemre ledől.
Tépem a naptár leveleit,
de naponta
csak
egyszer.
Ha lefekszel:
hiányomat ölelheted az ágyon.
Majd ha hazamegyek?
Nem tudom.
Elhessegetem a rímet, mert már
az se igaz:
vágyom.
Nélküled kiégett lámpa életem.
Makay Ida: Az a rét
Kék lepke villog fölötte.
Már soha többet az a kék!
Az ég üvegje összetörve.
Emlék kékje: vakító nyárég!
Aranykor, alvó öntudatlan.
Szívben fénylő holdmessze tájék.
Azúr lepke boldog magasban!
Ha csak egyszer egy rebbenésig!
Ha nemcsak a versbe, a szóba…
Ha csak egyszer még az a rét.
Ha egyszer még az az óra!
Rakovszky Zsuzsa: Öregkor
Olyan vastag a héjuk, alig bírok belőlük
egy-két cseppet a teámba facsarni.
Na és te? Le tudod csavarni még
az ásványvizes üvegek kupakját?
Ki tudod nyitni puszta kézzel,
olló nélkül a visszazárható
kávészacskót? Én már az aszpirint is
alig bírom kinyomni
abból a fóliából, vagy miből…
És te le tudod még vágni a körmöd?
Hát jobb kézzel a balról – semmi gond!
Ballal a jobbról – az már nehezebb ügy…
Na és a kád? Ki tudsz jönni a kádból?
Nem könnyen, de láthatod, itt vagyok!
De a memóriám, te jó ég!
Kimegyek a konyhába, és
aztán csak állok, mint egy alvajáró:
Mit is akartam itt? Persze, a kávé…
Én meg – de ezt ne mondd el senkinek! –
múltkor véletlenül a szemetes helyett
a mélyhűtőbe raktam a használt macskaalmot…
Jaj, hogy én miket csinálok, ne tudd meg!
És aludni? Mondd, te jól tudsz aludni?
Mert én csak forgolódom kettőig, háromig…
Altató? Hááát… nagy ritkán egy Xanax.
Nem akarok rászokni. Rászokni? Jaj, eredj már!
Mire bírunk mi még rászokni? És te?
Jól alszol? Én? Én elbóbiskolok
már kilenc körül a tévé előtt,
csak aztán hajnalban… érted, mikor
ki kell mennem, aztán minden hiába:
csak fekszem, és bámulom a plafont,
míg világos nem lesz, és mindenfélék
járnak a fejemben, persze a múltból:
hogyha akkor nem így, ha akkor úgy…
Pedig hát nem mindegy? Amikor így is, úgy is
ez lett volna a vége…
Azt mondogatják, hogy a mi korunkban
minden nap ajándék… Szép kis ajándék!
Mért nem tud inkább valaki
megajándékozni a húszéves önmagammal?
Pár napra legalább? Azt mondod? Tudja isten…
Az embernek akkor is annyiféle
baja volt, csak éppen másmilyenek…
És úgy rémlik, akkor nem tudtam így örülni
minden apróságnak, a havazásnak,
ha süt kicsit a nap, vagy ha kinyílt
az erkélyen a ládában a jácint…
A havazásnak, mondod? De hát nem havazik
ki tudja már, mióta!
Mikor volt utoljára fehér karácsonyunk?
Az angyalok is fáradtak lehetnek,
mint mi: már nem rázzák az égi dunyhát…
Jó, ez igaz. De majd talán jövőre!
Ha megérjük. Na igen, ha megérjük…
2026. május 21., csütörtök
Képes Géza: Köszönöm
Egyetlen jó az életemben
te voltál, te vagy, te leszel.
Kapocs, mely az élettel összekötne,
van ezer meg ezer,
de mindegyiket, bármely pillanatban
szétszakítom mint pókhálószövetet.
Hogy voltam, hogy vagyok, hogy leszek:
Köszönöm neked.
Poór Edit: Szabad vagyok
Szabad vagyok,
Mint a madár,
Már nem vagyok,
Kalitkába zárt madár.
Jó ez így nekem,
Felhők fölött is létezem.
S az Urat, hűen követem.
Járom keskeny fényösvényed,
Néha elbukom, Te megérted.
Megbocsájtó szereteted,
Felszárít minden könnyet.
Kérlek, ne adj szerelmet,
Mert szenvedély tüze eléget.
Nem akarom, már nem!
Értsd meg nagyon félek,
Eléggé meggyötört az élet,
Beteljesítettem küldetésem.
Már tisztán élek,
Hívogató fényed útján,
Alázattal szolgállak téged.
Bárány felhők felett,
Kezed nyújtottad felém,
E szikrázó fénysugarat,
Megragadtam én.
Szeretettel vezettél át mélységen,
Egyedül csak Te vagy reménységem!
Wass Albert: Előhang (Virágtemetés)
épített az ő Istenének. De az oszlopot nem márványból
faragta, nem kőből építette, hanem ezer, meg ezer apró
csillámló homok-szemcséből, és a homok-szemcséket
köddel kötötte össze.
És az emberek, akik arra járva látták, nevettek rajta és
azt mondták: bolond.
De az oszlop csak épült, egyre épült, mert az ember hittel
a szívében építette az ő Istenének.
És amikor az oszlop készen állott, az emberek még mindig
nevettek és azt mondták: majd a legelső szél összedönti.
És jött az első szél: és nem döntötte össze.
És jött a második szél: és az sem döntötte össze.
És akárhány szél jött, egyik sem döntötte össze, hanem
mindegyik szépen kikerülte az oszlopot, amely hittel épült.
És az emberek, akik ezt látták, csodálkozva összesúgtak és
azt mondták: varázsló. És egy napon berohantak az udvarára
és ledöntötték az ő oszlopát.
És az ember nem szitkozódott és nem sírt, hanem kiment
megint az ő udvarára és hittel a szívében kezdett új
oszlopot építeni az ő Istenének.
És az oszlopot most sem faragta márványból, sem nem
építette kőből, hanem megint sok-sok apró homok-szemcséből,
és a homok-szemcséket köddel kötötte össze.
Szentgotthárd, 1926. november 14.
Márai Sándor: Hitvallás
S így lassan mégis elmaradtam
És gombjaim is leszakadnak.
Poros és kócos rendbe raktam
Emlékét a régi szavaknak.
Lehet, hogy egy hibát csináltam,
Üzentek, s éppen lusta voltam.
Autóztam tán, vagy udvaroltam,
Cikket írtam, vagy nem tudom mit.
Vagy nem mentem a telefonhoz
S lehet, hogy Isten hívott éppen.
Talán kártyáztam egy szobában
És valami másról beszéltem.
Hol romlott el? Uram! Mi történt?
Hol a hiba? Ki tehet róla?
Hisz itt belül minden meleg még
S nem leszek már Savonaróla.
Rekedt nyögés ez csak, nem ének,
Görnyedten és egyedül állok,
És mint a gyerek, kiabálok,
Ha fölébred s fél a sötétben.
Fekete István: Egy…
Egy küszöb, kopott, ritkán járják,
egy tölgyfa ajtó, erős, barna,
egy kilincs, hajlott, halkan nyíló,
egy lábtörlővas, régifajta,
egy szoba, csupa kedves árnyék,
egy ágy, fekvéskor megnyikkanó,
egy lámpa, derűs, sárga fényű,
egy öreg asztal, persze dió,
egy képen ködös, őszi tájék,
egy ablak, amely nem néz, csak lát,
egy szék, ívelt, sima karfájú,
egy kályha s egy kis parázslapát,
egy nagy kutya is, komoly házőrző,
bár nincs mit őriznie soha,
egy macska is, hogy doromboljon,
s ne unatkozzék a nagy kutya,
egy árva szomszéd is lehet,
csak annyit tudjon, hogy ott vagyok,
És megtaláljon, álomban, békén,
megtaláljon majd, ha meghalok.
2026. május 18., hétfő
Margaret Fishback Powers: Lábnyomok
.jpg)
tengerparton jártam, s az életem
nyomai rajzolódtak ki mögöttünk:
két pár lábnyom a parti homokon,
ahogy Ő mindig ott járt énvelem.
De ahogy az út végén visszanéztem,
itt-amott csak egy pár láb nyoma
látszott, éppen ahol az életem
próbás, nehéz volt, sorsom mostoha.
Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz:
"Amikor életem kezedbe tettem,
s követődnek szegődtem Mesterem,
azt ígérted, soha nem hagysz el engem,
minden nap ott leszel velem.
S most visszanézve, a legnehezebb
úton, legkínosabb napokon át
mégsem látom szent lábad nyomát!
Csak egy pár láb nyoma
látszik ott az ösvényen.
Elhagytál a legnagyobb ínségben?"
Az Úr kézenfogott, s szemembe nézett:
"Gyermekem, sose hagytalak el téged!
Azokon a nehéz napokon át
azért látod csak egy pár láb nyomát,
mert a legsúlyosabb próbák alatt
téged vállamon hordoztalak!"
Túrmezei Erzsébet fordítása
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)