„ Az asszony így válaszolt a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk. De annak a fának a gyümölcséből, amely a kert közepén van, azt mondta Isten: abból ne egyetek, azt meg se érintsétek, hogy meg ne haljatok. A kígyó pedig azt mondta az asszonynak: Bizony nem haltok meg. Hanem tudja Isten, hogy amelyik napon esztek abból, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.”
(1Móz.3,2-5)
Ez a két fa valamilyen formában ma is jelen van ebben a világban. Az élet fája, mint az Isten és az Ő igéje, amit választva az életet választjuk, s a jó és gonosz tudásának fája, mindaz, amire az Isten azt mondja, hogy meg se érintsd, ami bűn, ami szembe megy az Istennel és az Ő tanításával, az az ismeret, amely eltávolít és távol tart tőle. Ma is, nap mint nap élet és halál, áldás és átok között döntünk, választunk, miközben az Isten mindig mondja, válaszd az életet, Őt, azt az utat, amelyre meghívott, azt a keskeny utat, ami életre visz, mert a másik, bár széles, és amit úgy reklámoz és teszi ezáltal kívánatossá a Sátán, hogy azon mindent szabad, mindent lehet, azon sokan járnak. Az első emberpár története, a miénk is, s bár mutogatunk és megítéljük őket, hogy elbuktak, de a nagy kérdés, hogy mi a mindennapi új lehetőséggel, a különféle élethelyzetekben, amikor a Sátán megkísért azon „kívánatos” gyümölccsel, élettel, lehetősséggel, akkor mi miként fogunk eljárni, mit választunk, emlékezünk e majd arra, amit az Isten mondott, s ha majd emlékezünk, akkor ragaszkodni fogunk ahhoz, vagy megadjuk magunkat mi is. Nem könnyű helyzetekkel szembesülünk, amikor is arra vagyunk csábítva, kísértve, bátorítva, hogy válasszuk a könnyebb utat, a szebbet, a világ szerintit, azt a széleset. Nyomást gyakorolnak ránk, ami méginkább azt az érzést keltik bennünk, nehogy lemaradjunk, kimaradjunk, nehogy valami „jótól” essünk el, mert úgy van beállítva, hogy az a jobb rész. Dehogy lesz bajotok, dehogy haltok meg, sőt olyanok lesztek mint az Isten, ti fogjátok megmondani mi a jó nektek, s nem az Isten, vedd a kezedbe az irányítást, megtudod csinálni, jó lesz, meglátod. Sokszor elhisszük ezeket a hazug, de szívünket melengető szavakat, s azzal a reménnyel engedünk a nyomásnak, hogy jó lesz, hogy lehet másoknak nem sikerült, de majd nekünk, mi majd megcsináljuk. Hogy ki mondja az igazat?! Remélem már látod. Bízz az Úrban, engedd meg magadnak, még ha nehezebbnek is tűnik, de válaszd az Ő, keskeny útját, mert egyedül az van érted, amit Ő mond.
Forrás: Napi Ige és gondolat
.jpg)
.jpg)
