Victor Hugo: Olyan a szerelem

Olyan a szerelem, mint a gyöngyszemű harmat, 

amelytől fénylik a szirom, 

amelyből felszökik, kévéjében a napnak, 

szivárvány-szikra, miliom.  

Ne, ne hajolj reá, bárhogy vonz e merész láng, 

ez a vízcseppbe zárt, percnyi kis fényözön - 

mi távolabbról: mint a gyémánt, 

az közelebbről: mint a könny.   

Nemes Nagy Ágnes fordítása

…dobd vissza kenyérrel

Szepi Peti feltűnő csöndesen kérdezgeti a nagyanyját: 

– Nagymami, igaz az, hogy a jó keresztény a rosszért is jóval fizet? 

– Igaz, Petikém. 

– Akkor légy szíves, vegyél nekem fagyit. 

– Miért, kisunokám? 

– Mert eltörtem a szemüvegedet.

Keresztény módon!

Édesanya ebéd után nagy szelet csokit ad Szepi Peti bátyjának. 

– Oszd el az öcséddel keresztényhez méltóan! 

– Azt, hogyan kell csinálni? 

– Úgy, hogy a nagyobbik részt neki adod. 

– Akkor ossza el ő keresztény módon!

Farkas István: Álmomban

Lezárt szememből 

könny cseppen. Arcom angyal 

szárnya érinti.

Mészáros Csaba: Haza

Nem zászló a vállon, nem hangos szó, 

nem egy út, ami könnyen járható, 

hanem haza, amely ott kezdődik, 

ahol a lelkünk csöndje érződik.  

Ott van az utcában, ami még nem szép, 

a megrepedt aszfalt, ami egy térkép, 

ahol a csend ismer és visszanéz rád, 

ahol becézett mindig édesanyád.  

A konyha szagában vasárnap délben, 

szavak, melyeket itt értenek versben, 

nem hangzatos eskü és nem ígéret, 

ahol majd utolér a népítélet.  

Maradás, amikor könnyebb lenne menni, 

a munka akkor is, ha nem tapsol senki. 

Lehetőségek, melyekkel még élhetnénk, 

felelősség azért, ami még a miénk.  

Ez a föld nem tökéletes, sosem volt az, 

de a története meséli mi igaz, 

hibáival együtt tanított beszélni, 

megszólít akkor is, ha most jobb hallgatni.  

Ha szereted a hazád, óvod a veszélytől 

nem az otthonod melegéből, kényelméből, 

magasba emeled, amikor botladozik, 

nem engeded el akkor sem, ha omladozik.  

Mert a haza nem egy ékes dísz, nem jelszó, 

otthon, amit tovább kell adni, nem végszó, 

aki utánunk jön, és beleszületik, 

büszke legyen a földre, hol eltemetik.

Frenyóné Várally Lenke: Nem hiába élek...

Jöttem az Isten mély titkaiból, 

átestem a nagy ... végtelen csodán: 

megszülettem . . . és sodrott a világ 

bús forgata . . . S hagytam ostobán, 

hogy gyermekségein puha fészkiből 

kicsaljanak ígéretes kezek. 

Hazug káprázatok kábítottak, 

s bolond eszmékért szívem vérezett... 

Végigfutottam minden vak utat. 

Hajszoltam világboldogító álmot, 

az emberiség fényes újkorát, 

melyben az élet gazdag, tiszta, áldott... 

S egyéni létem boldog hajnalát 

lestem, vártam a megéledt meséket, 

a csodálatos kiteljesedést, 

s mindent, mivel még tartozott az élet. 

Százfelé kapott meghajszolt szívem. 

Vágyak égették, gyötörték lázak ... 

Minden forrásnál enyhülést remélt, 

s nem lelte nyugtát. . . mindegyre lázadt. 

Munka ... szerelem . . . siker... haladás. . . 

semmi se volt jó, semmi se nyújtott 

békét, örömöt, megelégedést. .. 

Csömör, csalódás porig lesújtott. 

Ez volt az Élet. . . Már nem szent titok, 

kiábrándultán láttam szívébe, 

megcsalt... megrabolt. . . s nem kínálkozott 

csodákat hozó tündér színébe’. 

Kezdett égetni a nagyobb titok: 

Az Isten . . . Lélek ... öröklét titka, 

a halál, mely a szellem börtönét 

a szabadulás felé megnyitja. 

S míg ezt kutattam , elém állt egyszer 

a Krisztus-arcú, nagyszívű Isten, 

kezem megfogta, szívem kitárta, 

s beléhelyezte legdrágább kincsem. 

Azóta tudom, meddő a hajsza, 

átkozott földön, átokvert ember 

nem tud repülni, ég felé törni, 

csak Isten-szárnnyal: szent kegyelemmel. 

S látom, aki e szárnyat felölti, 

annak szűk lesz e hatalmas börtön, 

s kevés a leggazdagabb ígéret, 

amit kínálhat bárki e földön, 

s hiszem, hogy mind, amit meg nem adhat 

ez a szegényes, szűkmarkú élet, 

megadja azt a szebbik . .. a másik... 

s tudom már, hogy nem hiába élek! 

Kovács Anikó: Tél végi összegzés

Ilyenkor csak áll, és néz az ember...

morzsolgatja kutyája selymes, hosszú fülét, 

okos, barna szemében fényt vél látni, - értelmet, 

csendes okosságot és szép, szelíd türelmet. 

Kint sötét van, pengeként metsz a hideg 

mely átfut rajtad és csontvelődig ér. Így fizetsz.  

És ekkor halkan, magadban mindent összefoglalsz: 

elmélázol kicsit, - most, mikor esthomály és 

éj találkozik, - mikor szíved borúsra fordult, az elmúlt 

hónapokra gondolsz, amelyek annyira meggyötörtek; 

a rendre, mely fejedben megszületni készül; 

két gyermeked ropogó, boldog nevetését hallod, 

érzed egy igaz barát kedves, szerető érintését; 

a mély, halk szerelmet, mely örökkévaló: érzed; - 

...és a függöny nehéz selymét babrálja most kezed.  

Elenged a szomorúság, épül a szépség benned - 

ez még a februári sötét, hideg, téli este, 

de már benne van az új tavasz ígérete 

a ma délelőtti szikrázó, fényes napsütésben, 

mikor vizsláddal a hegyen kettesben 

róttad a meredek hegyi utcákat könnyű lépésekben. 

Most iszod a forró, illatos gyümölcsteádat, 

kezed melengeted a kék üvegpohár oldalán, 

állsz a nappali sötét ablakában tűnődve és 

átéled a törékeny perc illékonyan édes 

mámorát, amely most teljesen leláncol.  

Érzed, jobb napok jönnek, - már mozdul is 

a hóvirág gyökere a laza, fekete földben,- 

egykori bölcs barátod jár ekkor eszedben, 

ki épp küzd ellened és saját maga ellen -, 

de előbukkan egy fénymetsző, barna szem is, 

- akárha istenek pillantása hullana napsugárba - 

melytől erőre kapsz, és árad feléd annak varázsa, 

satnya kis érből zuhatag erejű tavakat duzzaszt, 

és azt érzed: igen, - most végre megtaláltad.  

A teád lassan kihűl, utolsókat kortyolsz, 

nyelveden az édes, finom aroma íze visszacsókol - 

s tudod: hamarosan új nap kél, légies mosollyal, 

melyet boldogan élsz meg - kimondatlan szókkal - 

nem rohansz sehová, a boldogság jön helyedbe;

...ilyenkor csak áll, és néz az ember merengve.

Fodor-Csipes Anikó: A lélek is megszomjazik

„ Aki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, 

soha többé meg nem szomjazik…” 

(Jn 4:14a)    

     A nyári forróságban szinte minden gondolatunk a víz körül forog. Mielőtt elindulunk otthonról, megnézzük, van-e nálunk innivaló. A meteorológusok figyelmeztetnek bennünket, hogy folyamatosan pótoljuk az elvesztett folyadékot, vigyázzunk magunkra és egymásra. Tudjuk, hogy a testünknek vízre van szüksége. Ha nem iszunk eleget, elfáradunk, kimerülünk, rosszul leszünk.  

     Miközben azonban ennyire figyelünk a testünkre, felmerül egy csendes kérdés: vajon ugyanilyen figyelmesek vagyunk-e a lelkünkkel is?  

     Mert nemcsak a test tud kiszáradni. A lélek is.  

     Csakhogy a lelki szomjúság nem olyan látványos. Nem mutatja ki egy laborvizsgálat. Sokszor egészen észrevétlenül lopakodik be az életünkbe. Egyszer csak azt vesszük észre, elfogyott az örömünk. Minden nehezebbnek tűnik. Könnyebben elfáradunk az emberek között. Elfogy a türelmünk. Az imádság egyre rövidebb lesz. A Biblia egyre gyakrabban marad becsukva az asztalon. Az istentiszteletből kötelesség lesz, nem ünnep.  

     Pedig Isten nemcsak testnek teremtett bennünket.  

     Amikor megalkotta az embert, saját leheletét adta belé. Olyan lelket kaptunk, amely csak akkor találja meg igazi nyugalmát, ha kapcsolatban marad Teremtőjével.  

     Ezért tapasztaljuk meg sokszor, hogy hiába sikerülnek a dolgaink, hiába van munkánk, családunk, terveink vagy akár pihenésünk, mégis marad bennünk valami megmagyarázhatatlan hiányérzet. Mert vannak olyan szomjúságok, amelyeket sem pénz, sem siker, sem emberi szeretet nem tud végleg betölteni. A lelkünk Isten után szomjazik.  

     Éppen ezért olyan különleges Jézus szava a samáriai asszonyhoz. Nem egyszerűen vizet kínál. Élő vizet ígér. Olyan életet, amely újra és újra Istenből táplálkozik.  

     Talán ma is érdemes feltennünk magunknak egy őszinte kérdést. Ma már ittam eleget? Nemcsak a testem. A lelkem is? Volt ma néhány csendes percem Istennel? Elmondtam neki, ami a szívemben van? Meghallgattam, mit szeretne mondani az Igén keresztül?  

     A testünk minden nap kér inni. A lelkünk is! És milyen jó tudni, hogy Jézus ma is ugyanazzal a szeretettel kínálja az élő vizet, mint kétezer évvel ezelőtt.

Forrás: Napi Ige és gondolat

G. Makra Ildikó: Megbocsátás

Annak jó, ki nem emlékszik haragra. 

Kifújja és bezárja egy palackba, 

s jöhet számára egy újabb felvonás. 

S ki megbocsátani nem tud, folyton ás,  

fájdalmát magába temeti mélyen, 

nem akar túljutni a szenvedésen. 

És kinek árt ezzel, ha nem magának, 

tépi, marcangolja a düh, a bánat…  

Volt valaki, ő nem ártott senkinek. 

Megölték, de nem rója fel. Kérj vizet 

tőle, kérj életet, ne maradj szomjan. 

Megmutatja, a megbocsátás hol van…

Paudits Zoltán: Csillagének

Távol vagyok 

már mindentől, 

Isten van még 

hozzám közel, 

álmom egy végtelen 

úton jár, 

vérző szívemben 

fényed a jel. 

Terhem dobnám, 

csak nyelné el 

örökre egy 

mély és sötét kútfenék, 

és én halálomig 

hallgatnám 

angyal lelkednek 

hívó csillagénekét.

Vaskó Ági: „Nem csak kutya”

Van kinek: csak büdös dög, 

s ráköti a láncot, 

vagy épp kennelnek nevez 

egy kétszer kettes rácsot.  

Van kinek csak bolhazsák, 

nem fontos a név sem, 

nincs dicséret, ölelés, 

jutalmazott érdem.  

Van, akinek véreb kell, 

tekintélyes harcos, 

s hamis lesz a pedigré, 

ha a kutyus pajkos.  

Van, akinek öleb kell, 

van, kinek csak díszlet, 

s van olyan is, akinél 

rút magányt díszítget.  

Van, ki benne társra lel, 

bár csak háziállat, 

ő látja, hogy szeméből 

mily szeretet árad.  

Érzi minden pólusán 

a baráti hálát, 

s megköszöni százszor: 

a jobb emberré válást.

Ann Landers: Tanácsok anyósoknak és apósoknak

„ Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, 

és ezért lesznek egy testté.” 

(1Mózes 2:24) 

       Ann Landers egykori tanácsadó rovatából megtudhatjuk, melyik az a 

      Nyolc mód arra, hogy tönkretegyük gyermekünk házasságát.  

„1. Amikor a fiad vagy a lányod házasodásra adja a fejét, tanúsíts gyűlöletet 

     a választottja iránt! Végtére is, neked így kevesebb szeretet jut, jogod van 

     hát neheztelni az illetőre.  

2.  Várd el tőle, hogy veled töltse a hétvégéket és az ünnepeket, és viselkedj 

     sértetten, ha nem így tenne!  

3.  Ha gondja akad a házastársával, biztasd, hogy jöjjön haza, utána pedig 

     hallgasd meg a panaszait, és emeld ki a társa egyéb hiányosságait is, 

     amelyek eddig talán elkerülték a figyelmét! Ne feledd: a csepegő víz 

     idővel a követ is kivájja.  

4.  Ha pénzügyi gondja támad, mentsd ki szorult helyzetéből! Koldulj, kérj 

     kölcsön vagy lopj, csak tudasd vele, hogy amíg te ott vagy neki, semmiben 

     nem szenvedhet hiányt.  

5.  Ha alkohol- vagy kábítószerproblémával küzd, mondd azt, hogy a társa 

     hajszolta bele! Végtére is, mindenkinek kell egy bűnbak.  

6.  Ha lehetősége adódik a szakmai előmenetelre, de ehhez egy másik városba 

     kellene költöznie, mondd neki azt, hogy a „család” fontosabb, mint a pénz, 

     és hogy Isten megbünteti, ha parancsolata ellenére nem tiszteli az apját és 

     az anyját.  

7.  Ha már unokák is vannak, kényeztesd el őket! Ha a szülőknek 

     ellenvetésük lenne, mondd meg nekik, hogy ne szóljanak bele; végtére is, 

     mire valók az unokák?  

8.  Ha a gyermeked vitába keveredik a társával, szítsd tovább a konfliktust! 

     A család iránti hűség szép dolog; némi erőfeszítéssel egy apró 

     nézeteltérésből is nagy ramazurit kerekíthetsz és tönkreteheted 

     a házasságukat.”  

De ha szereted a gyermekeidet, ezeket soha ne tedd!

Gál Mária: Hála

Máma nagyon boldogat írok, 

mindenért köszönetet mondok:  

köszönöm szépen, Istenem, 

hogy megmutattad énnekem 

a sárgás zuzmófoltokat 

a kőhíd korlátja alatt, 

eső után a Föld szagát, 

zöld vetésben az óceánt, 

aratásban az arcomat – 

s hogy mutattál még titkokat: 

fénytől gyémántos porszemet, 

így mondtad el: nagyon szeretsz, 

s amíg mások kinevették, 

én megtanultam a leckét,  

s hogy megmutattad ezt nekem, 

köszönöm szépen, Istenem!

Petőfi Sándor: Gyertyám homályosan lobog...

Gyertyám homályosan lobog... 

Magam vagyok... 

Sétálok föl s alá szobámban... 

Szájamban füstölő pipám van... 

Multam jelenési lengenek körűlem... 

Sétálok, sétálok, s szemlélem 

A füst árnyékát a falon, 

És a barátságról gondolkodom. 

(Szalkszentmárton, 1846. március 10. előtt.)

Pam Brown: A nagymamák meghatározása

1. A nagymamák hamisan, de szépen énekelnek.  

2. A nagymamák odaadják neked a cseresznyét a torta tetejéről.  

3. A nagymamák időnként versenyt futnak veled, de utána leülnek egy padra 

   és furcsa színű lesz az arcuk.  

4. A nagymama úgy tesz, mintha a telefonon keresztül is adhatnánk neki egy 

   csésze teát.  

5. Megtanulta a mobiltelefon használatát, hogy hallhassa tőlünk, hogy mi 

   újság.  

6. A nagymamát kifejezetten érdekli a döglött békánk.  

7. A nagymamák lába öreg, de a szívük fiatal.  

8. Minden nagymama szeret levelet kapni, még akkor is ha nincs más be csak 

   egy kacskaringós vonal és egy ujj nyoma.  

9. A nagymamám jól mászik a létrán csak hagyni kell, hogy lassan mozogjon és 

   nem szabad tolni.  

10. A nagyik tudják, hogy mi volt akkor, amikor mi még nem éltünk.  

11. A nagymamám túlélik a zsarnokokat ezért van meg még a világ.  

12. Mindenkinek szüksége van nagymamára, főleg nekem.  

Babits Péter fordítása