Sohonyai Attila: Találhatsz annyit

Elmondja Vágó Piros

*

Találhatsz annyit, ki nem bízik benned, 

s ki falat állítana sikereidnek, 

s ki jóságodba is rosszat fél, 

de mennyi van, ki szeret azért, 

….aki vagy.  

Találhatsz annyit, ki visszafog, 

és láncra verve vonszol, 

és inkább szid, mint szabadon enged, 

de mennyi van, ki azért szeret 

…ami vagy.  

Annyi van, ki mosolyt csal arcodra, 

s közben folyton megsirat, 

azt hiszed felemel, de csak eltakar. 

De mennyi van, aki elfogad 

…úgy ahogy vagy.  

Annyi van, ki azt mondja szaladhatsz, 

közben zsarnokul kisajátít rabnak, 

s fojtó szerelme határtalan, 

de mennyi, mennyi van, 

…ki engedi, hogy lehess, aki vagy.  

Annyi, de annyi van így, 

kik mondják de nem teszik, 

kik elhitetik, de csalnak, 

kik szeretnek és hazudnak, 

kik vannak, de nincsenek, 

kik kérnek, de elvesznek.  

…és mennyi van, ki az, 

aki szeret azért, aki vagy….

Földeáki-Horváth Anna: Vállald

Vállald, hogyha fehér vagy, és 

vállald, hogyha fekete. 

Köd leplébe burkolózva 

szürkén élni lehet-e?

Fodor Ákos: Monológ

Mondj kevesebbet, mint 

amennyit érzel. 

A biztosnál is mondj 

kevesebbet – még, ha 

kopárrá lesz is a látszat így; 

hogy a keserű csalódásban 

oly gazdag világ 

édes-csalódás-állománya 

(olykor és esetleg) 

gyarapodhassék. 

Ezt csakis a Kevesebb által 

érheted el. 

Sokból túl sok van. Az embléma 

rég eltakarja a tárgyat, az ár az árút, 

a nyelv a beszédet.  

És talán  

örökre fogadd meg, hogy Valamirevaló Ügyben 

sosem ejtesz ki a szádon afféle 

hazárd, veszélyes, viszolyogtató szavakat, mint 

“örökké”, mint “soha.”

Oláh András: lehet-e

lehet-e újrakezdeni…  

a tilalom és a véletlenek  

borzongató örvényén átkelve  

semmivé szűkíteni a teret  

egyensúlyozni tekinteted-áztatta  

tegnapok között fekete kabátban  

sértődékenyen  

s eljutni oda ahol te vagy  

az utolsó – az egyetlen…   

Földeáki-Horváth Anna: Viharváros

Távolból közeledő félelmes 

fekete felhők erőszakosan tolják 

maguk előtt a szelíd bárányfelhőket. 

Fokról fokra sajátítják ki az egész égboltot, 

utat követelve maguknak. 

Előfutáruk, a szél harangozza be 

vihar nagyúr közeledtét, 

főhajtásra ítélve minden élőlényt. 

Lombját mélyen leeresztő fakorona 

surrogva bókol, mintha félne, 

pedig csak gyenge ágait óvja. 

Tombolva érkezik a vihar: 

mindent felkavar és beborít, 

csavar, tép, táncra perdít. 

A vad forgatagban 

kitekert fatörzsek 

fájdalmas süvöltése hallik. 

Az ég sötétül, 

s felépül viharváros. 

Hajlongják erdők.       

                      

Weöres Sándor: Szembe fordított tükrök

Örömöm sokszorozódjék a te örömödben. 

Hiányosságom váljék jósággá benned.   

Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: 

igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, 

hogy mindennek javára legyél. 

Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: 

Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.   

Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben. 

Az öröklét nem az időben rejlik, hanem az összhang állapotában.

Kányádi Sándor: Zsörtölődő

Elegünk van már, 

elegünk. 

Meddig kell még di- 

deregnünk? 

Mondják a kupás- 

cserepet 

megülő fagyos 

verebek. 

Télen átal is 

nyaraló fecskének lenni 

volna jó, 

csettegeti a 

porkahó alatt 

csőrölő kis rigó. 

Varjú körözget, 

billeget, 

letácsol rigót 

s verebet. 

Hogyha kedves a 

tollatok, 

annyit ne sopán- 

kodjatok. 

Megértem én már 

eleget, 

ennél is zordabb 

teleket. 

De olyat eddig 

sohasem, 

hogy vége egyszer 

ne legyen.

Hajdú Szabolcs Koppány: Feltétlen szeretet - Lelki percek

 

Feltétlen szeretet!

Forrás: hirado.hu

Földeáki-Horváth Anna: Alázat

Legyen meg a te 

akaratod! Riadt én 

szűkölve nyüszít. 

* 

A térdhajtás az 

ego leghatalmasabb 

erőpróbája.

Földeáki-Horváth Anna: Csősz

Erkölcstelen, szólt 

irigy vágytól reszketve 

álarca mögül. 

*

Erkölcsét őrzi 

emlékek nélkül, szűzen 

és sóvárogva.

Földeáki-Horváth Anna: Határmezsgye

Otthonosan él 

a fehér és fekete közötti határmezsgyén. 

Megszokta mindennek színét és visszáját.

Gyakorlottan közlekedik álom és ébrenlét peremén, 

ég és föld érintkezésén, nap és hold, évszakok, napszakok váltakozásán. 

Kiismerte az örömbe rejtett bánatot, a bánatban megbúvó örömöt, 

egészség múltával a betegséget, betegségben rejlő gyógyulást, 

emberben az embertelent, gyilkosban az emberséget, 

fájdalomkiáltás katarzisát, örömmámor halálát, 

hajnalban az éjszakát, álomban az ébredést, 

születésben az elmúlást, halálban az újjászületést. 

Kelet nyugalmát, nyugat hajszáját, 

szellemit és anyagit,

 jint és jangot, nőt és férfit, anyát és apát, 

mennyet és poklot, a most és mindörökké jelentését. 

Természetes számára, hogy mindig azt látja, amerre éppen néz, 

hogy a kontrasztban mindkét árnyalat egyenlően fontos. 

Megszokta az állandó változást és a mozdulatlanságot is. 

Így él az örök szemlélő 

valami és semmi 

határán. 

* 

semmiben a valami magja 

valamiben a semmi hiánya 

a kettő határán 

sorompó

Földeáki-Horváth Anna: Bombabiztos

Védőbástyáját 

élete munkájával 

felépítette. 

Senki sem vette 

észre, amikor kihalt 

falai mögül.

Földeáki-Horváth Anna: Túlbirtoklás

Imádom őt és megfojtom szeretetemmel. 

Addig fonom köré törődés-hálómat, 

amíg egy leheletnyi önálló élet is van benne. 

Ha már csak rajtam keresztül jut oxigénhez, 

örökre az enyém.

Juhos-Kiss János: Istenem, millió imával tartozom

 

Istenem, köszönöm az életem, 

kis kertemen át, az elérhetetlen 

végtelent – érzem örök lelkedet, 

felfoghatatlan jövendölésedet –, 

köszönöm, hogy nem árultad el 

titkodat, hogy nyomban visszaéljek. 

Köszönöm, hogy adtál embertestet, 

jó feleséget, és szép gyermeket. 

Köszönöm a táplálékot, a vizet, 

kiszáradt, táskás földön a hitet, 

főleg az éltető anyanyelvet. 

Köszönöm a fájón felemelő 

érzékenységet, a mai népek 

tengerében a magyar jövőmet. 

Köszönöm Egeden a sötét felleget, 

az aláhulló, kövér vízcseppeket, 

a sziklaként rám borult terheket, 

mindent, őszintén megköszönhetek, 

mindent általad, veled szerethetek, 

mint kimerült, beteg ember tüdeje 

a friss levegőt, a gyors lélegzetet, 

a gyógyító hitet és fűszereket. 

Köszönöm, hogy adtál türelmet, 

hogy hallgassam a fecsegőket, 

és adtál hozzá jó egészséget, 

hogy halljam tiszta beszédedet. 

Istenem, millió imával tartozom. 

Köszönöm fényes, áldásos Napodat, 

bearanyozza az arcomat, arcunkat.

A nap gondolata

A mai napom is Isten szeretetének bizonysága:  

szeret engem.