Valakit, valamit szeretni kell.
A szerető szív tündököl.
S Isten világa örök éj marad
Annak, ki mindent csak gyűlöl.
2026. július 10., péntek
Szép Ernő: Imádság
Ki ülsz az égben a vihar felett,
Én istenem, hallgass meg engemet.
Hozzád megy szívem, itt szavam dadog,
Hazámért reszketek, magyar vagyok.
A népekkel, ha haragod vagyon,
A magyarra ne haragudj nagyon.
Ne haragudj rá, bűnét ne keresd,
Bocsáss meg néki, sajnáljad, szeresd.
Szeresd, vigyázz rá, istenem, atyám,
El ne vesszen veszejtő éjszakán.
Mert itt a népek nem tudják, mit ér,
Hogy olyan jó, mint a falat kenyér,
Hogy nem szokott senkit se bántani,
Lassú dallal szeretne szántani.
Édes istenem, te tudod magad,
A bárány nála nem ártatlanabb.
Te tudod ezt a fajtát, mily becses,
Milyen takaros, mily kellemetes.
Te látod életét minden tanyán,
Te hallod, hogy beszél: édes anyám.
Te tudod a barna kenyér ízét,
Te tudod a Tisza sárga vizét.
Te tudod, hogy itt milyen szívesen
Hempereg a csikó a fűvesen.
Tudod a nyáj kolompját, ha megyen,
Édes szőlőnket tudod a hegyen,
S keserű könnyeink tudod Uram,
Hogy mennyit is szenvedtünk csakugyan,
S hogy víg esztendőt várunk mindenért
Hisszük, hogy lesz még szőlő, lágy kenyér.
Óh, keljetek a magyart védeni
Ti istennek fényes cselédei:
Uradnak mondd el arany arcú Nap,
Mondd el szerelmes délibábodat.
Dicsérjed a Balatont, tiszta Hold,
Hogy szebb tükröd a földön sohse volt.
Csillagok, értünk könyörögjetek:
Kis házak ablakába reszketeg
Szerteszét este mennyi mécs ragyog...
Könyörögjetek értünk, csillagok.
2026. július 9., csütörtök
Csider Sándor: Négy sor a szeretetről
A szeretet fénnyel teli,
általa minden él, ragyog,
hideg falak között a lélek
halálra váltan sír, vacog.
Kone Orsolya: A szeretet éltet
hisz a vaksötétben
mindegy,
hogy lát-e a szemed.
A hang hallóvá tesz,
hisz a némaságban
mindegy,
hogy hall-e a füled.
A szó értelmet ad,
hisz gondolat nélkül
semmit sem ér a képzelet.
A szeretet éltet,
hisz nélküle a szív
semmi,
csakis halált terem.
Trausch Liza: Vezérelj engem
" És vezérelj engem az örökkévalóság útján!"
Zsoltár 139,24b
A vizsgálat véget ért, most kezdődik a próba. Isten csak a hitünkhöz mért próbákat ad. Most jön a legjobb időszak életünkben, amikor az aranyat próbálják. Az az arany értékes, amelyiken ott van a próba jele. Ha Isten akaratát akarod cselekedni, mindig mutatja a következő lépést. Ne felejts el minden reggel belenézni az Orvos szemébe - ha ítél, akkor is. Ítéleténél mindig nagyobb a szeretete. Ha már eljutottál a keresztig, akkor számodra nagyobb valóság ítéleténél a szeretete. Isten azon az úton akar továbbvezetni, ami az örökkévalóságba visz. Az örökkévalóság útján járni a legnagyobb öröm. Az út vége, hogy "...mindenkor az Úrral leszünk" (1Thessz 4,17b). Isten szeretete mindennél előbb volt, és örökkévaló. Ami itt van, az mind ideigvalóság. Holnap már nem lesz. De van valami, és van Valaki, Aki örökké valóság! Ha Neki adod az életedet, a tiéd is örökkévalóvá válik. A kereszt nagy győzelme után minden bukás, minden elesés, minden nehézség győzelemmé lesz. A kereszt azzá változtatja. Ne félj a szenvedéstől, mert ezen van a legnagyobb áldás, és a legnagyobb dicsőség. Jó volna ilyen életben élni, hogy minden, ami történik veled, mások felé igehirdetéssé lenne. A jövőben járj a kereszt alatt, és ne a kereszt mellett. Hadd maradjon meg emlékezetedben az a halálos szeretet, amellyel gyógyító Orvosod életét áldozta érted. Menj bátran, egyenesen Vele a keskeny úton, ha múltadra nézve megkaptad a gyógyulást, a bocsánatot. Jövőddel kapcsolatban szeretne erőt, örömöt, győzelmet, áldást adni.
Forrás: részlet Trausch Liza "... beszéded megelevenít ..." - Áhítatok minden napra című könyvéből.
2026. július 8., szerda
Sztrilich Ágnes: Emmánuel
velem vagy
fölöttem
virrasztasz
Vérrel-verejtékező
el ne hagyj
légy velem
Kereszt-viselő
A nap gondolata
Isten nem ígéri, hogy megkímél minden vihartól, de azt megígéri,
hogy egyetlen viharban sem hagy magunkra.
Fecske Csaba: Ne keresd
saját résein át
szivárog el az idő
sebek eleven emléke
a rémülten izzó nyár
megszépül aminek vége
szomjúság gyötör
kiüt a só számon szívemen
a nap minden sugara tőr
ülök egy kopott öreg padon
kéklő cigarettafüst mesél
hallgatom
bokrok közt botorkál az est
szemedbe fúlt a lány (aki…)
többé ne keresd
Parancs János: Öregség
És akkor majd
faltól falig botorkálunk.
Mindig van valami elérhető,
megfogható és tapintható,
érdes tárgy, ami ellenáll.
Mindig van valami részlet,
amiért érdemes megmozdulni,
ami a végtelen közeli,
érzékletes képe.
Egy elmosódó arc,
egy mosoly. Soványka vigasz annak,
aki már semmit nem remél,
s mint beszennyezett kút fölé,
úgy hajol emlékei fölé.
De mégiscsak vigasz:
egy korty ital a szomjazónak,
egy édes szippantás a fuldoklónak,
s többet talán nem is érdemelnénk.
2026. július 6., hétfő
Mezey Katalin: Mint egy hatalmas felleg
Mint egy hatalmas felleg,
a Nap elé vonul
és eltakarja. A hazugság,
mint egy hatalmas felleg,
az igazságot. De a Napot
nem fojtja meg a felleg.
Képes eltakarni, képes
kifordítani színéből a világot,
de a Nap akkor is,
mikor felleg takarja, ragyog.
Tamás Tímea: A tévelygő vakond
egy zúzmarás szürke tájba
futok bele
mint a vonat
széttúrom
magam előtt a ködöt
mint kéz a hajat
tudod mint amikor simogattál
amikor simogattalak
kölcsönvett napokban éltünk
de fényük nem hozott csodát
csak érzelgősséget fájdalmat
s néhány hiábavaló éjszakát
befalaztalak magamba
(rossz kép pedig nagyon igaz)
így velem jöhettél s Indiáig
túrhattál alagutakat
hiábavaló út volt neked
nem érzed a gyökerek szagát
s nem tudod ott lent fölismerni
a földlakók édeskés dallamát
Ole Theodor Moe: Jézus, te égi szép
Legszentebb itt alant e föld ölén!
Benned van irgalom, Terólad zeng dalom,
Erőd magasztalom, ragyogj felém!
Az élet száz veszély, én lelkem, mégse félj,
Míg ő hord karjain, hű Mestered!
Elhagynak emberek, mit árt, ha ő veled,
Töröld le könnyedet: Jézus szeret!
Akaratod nekem mutasd meg szüntelen,
Ne rejtsd el, Mesterem, tetszésedet!
Vezérelj így magad, mutasd meg utadat,
Idegen tájakon jár gyermeked.
Tisztíts meg teljesen, szentelj meg, hadd legyen
Fényedből fénysugár az életem,
Míg a homályon át a lelkem otthonát,
Világosságodat elérhetem!
Túrmezei Erzsébet fordítása
Dietrich Bonhoeffer: Reggeli imádság
segíts imádkozni és összeszedni a gondolataimat.
Egyedül ez nem megy.
Bennem sötétség van, nálad azonban világosság van;
én egymagam vagyok, de te nem hagysz el engem;
én csüggedő vagyok, de nálad van a segítség;
én nyugtalan vagyok, de nálad van a békesség;
bennem keserűség van, de nálad van a türelem;
én nem értem a te utaidat, de te ismered a
helyes utat számomra.
Mennyei Atyám, dicséret és
hála neked az éjszaka nyugalmáért,
dicséret és hála neked az új napért.
Dicséret és hála neked minden jóságodért
és hűségedért eddigi életemben.
Sok jóval ajándékoztál meg, segíts,
hogy a rosszat is elfogadjam a te kezedből.
Nem raksz rám több terhet,
mint amennyit hordozni tudok.
Gondoskodsz arról, hogy gyermekeidnek
minden a javára váljon.
Uram mindazért, amit csak ez a
nap is hoz, a te neved legyen áldott!
Ámen.
Dietrich Bonhoeffer: Ki vagyok én?
Ki vagyok én? Gyakran mondják:
cellámból úgy lépek elő,
derűsen, nyugodtan, keményen,
mint várából a földesúr.
Ki vagyok én? Gyakran mondják:
őreimmel úgy beszélek,
szabadon, tisztán, kedvesen,
mintha parancsnokuk volnék.
Ki vagyok én? Azt is mondják:
sorsomat úgy viselem,
mosollyal, nyugodtan, büszkén,
mint aki váltig győzni szokott.
Az vagyok valóban, aminek mondanak?
Vagy csak az, aminek magamat ismerem?
Kalitkába zárt madár; sóvárgó, nyugtalan beteg,
aki levegőért kapkod, fuldokol,
színekre, virágra, madárdalra vágyik,
jó szóra, baráti melegre,
dühíti oktalan erőszak, kicsinyes bántás,
hánykolódik nagy dolgokra várva,
tehetetlenül aggódik, messze van barátja,
imádságra, gondolatra, alkotásra fáradt,
szíve üres, kész már mindentől búcsúzni?
Ki vagyok én? Ez vagy az?
Hol ez, hol amaz?
Egyszerre mindkettő? Másokat ámító,
magában sápító hitvány alak?
Vagy vert had fut bennem
szanaszét a már kivívott győzelem elől?
Ki vagyok én? Váltig faggat, gúnyol a magány, a gyötrelem.
Bárki vagyok, Te tudod, ismersz: Tiéd vagyok én, Istenem!
Csepregi András fordítása
***
Dietrich Bonhoeffer, a XX. század egyik jelentős teológusa, a tegeli börtön magánzárkájában írta ezt a verset, ahová a Hitler elleni összeesküvés szervezésében való részvételért került. Bonhoeffert később ki is végezték.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)