Egy újszülött kis homloka,
Egy falevélen az ér,
Mely a gyökerekig ér,
Egy szó, mely idejében jött,
Egy darab ég a csönd fölött,
Egy kéz, mely utánad nyúlt,
Mikor csillagod földre hullt,
Télen egy jó meleg szoba -
S ha szépen érkezel...oda.
2026. február 5., csütörtök
Szabó Éva: Nem tudhatod
Melyik lesz az utolsó napod.
Nem tudhatod, hogy találnak majd rád,
S fogja-e akkor valaki kezedet s karod.
Nem tudhatod, kik találnak rád.
Magadon kívül, lesz-e rajtad ruhád.
Ad-e rád valamit, aki majd arra jár.
Vagy a meztelen igazság leszel csupán.
Nem tudhatod, amikor odaérsz,
Letettél-e mindent, mitől ma még félsz.
Felébredtél-e a végső elalvásra.
Nyugodt szívvel mész-e át a másvilágra.
Éppen ezért, mert most nem tudhatsz még semmit.
Csak azt, hogy majd menned kell, csak ennyit.
Készülj az útra, a legeslegnagyobbra.
Tisztítsd tested, lelked percenként, s naponta.
Felesleges dolgokra többé már nincs időd.
Vedd oda magadhoz a ruhád s a cipőd
Hogyha kell, rád adják, akik arra járnak
Szépnek lássanak majd, kik odaát várnak.
De ha lehull rólad ruha, hús, csont, köröm
Lelkedben akkor is éledjen az öröm.
Hiszen szabad leszel, nem köt ide semmi.
Többé megbántani sem tud téged senki.
Csak mindennap mondd ki, a szívedből mantrázd
Magadnak, másoknak, Istennek, magyarázd.
Mondjad el a fáknak , mondd el a füveknek:
Sajnálom, bocsáss, meg, köszönöm, szeretlek.
2026. február 4., szerda
Sohonyai Attila: Találhatsz annyit
.jpg)
*
s ki falat állítana sikereidnek,
s ki jóságodba is rosszat fél,
de mennyi van, ki szeret azért,
….aki vagy.
Találhatsz annyit, ki visszafog,
és láncra verve vonszol,
és inkább szid, mint szabadon enged,
de mennyi van, ki azért szeret
…ami vagy.
Annyi van, ki mosolyt csal arcodra,
s közben folyton megsirat,
azt hiszed felemel, de csak eltakar.
De mennyi van, aki elfogad
…úgy ahogy vagy.
Annyi van, ki azt mondja szaladhatsz,
közben zsarnokul kisajátít rabnak,
s fojtó szerelme határtalan,
de mennyi, mennyi van,
…ki engedi, hogy lehess, aki vagy.
Annyi, de annyi van így,
kik mondják de nem teszik,
kik elhitetik, de csalnak,
kik szeretnek és hazudnak,
kik vannak, de nincsenek,
kik kérnek, de elvesznek.
…és mennyi van, ki az,
aki szeret azért, aki vagy….
Földeáki-Horváth Anna: Vállald
Vállald, hogyha fehér vagy, és
vállald, hogyha fekete.
Köd leplébe burkolózva
szürkén élni lehet-e?
Fodor Ákos: Monológ
Mondj kevesebbet, mint
amennyit érzel.
A biztosnál is mondj
kevesebbet – még, ha
kopárrá lesz is a látszat így;
hogy a keserű csalódásban
oly gazdag világ
édes-csalódás-állománya
(olykor és esetleg)
gyarapodhassék.
Ezt csakis a Kevesebb által
érheted el.
Sokból túl sok van. Az embléma
rég eltakarja a tárgyat, az ár az árút,
a nyelv a beszédet.
És talán
örökre fogadd meg, hogy Valamirevaló Ügyben
sosem ejtesz ki a szádon afféle
hazárd, veszélyes, viszolyogtató szavakat, mint
“örökké”, mint “soha.”
Oláh András: lehet-e
lehet-e újrakezdeni…
a tilalom és a véletlenek
borzongató örvényén átkelve
semmivé szűkíteni a teret
egyensúlyozni tekinteted-áztatta
tegnapok között fekete kabátban
sértődékenyen
s eljutni oda ahol te vagy
az utolsó – az egyetlen…
2026. február 3., kedd
Földeáki-Horváth Anna: Viharváros
fekete felhők erőszakosan tolják
maguk előtt a szelíd bárányfelhőket.
Fokról fokra sajátítják ki az egész égboltot,
utat követelve maguknak.
Előfutáruk, a szél harangozza be
vihar nagyúr közeledtét,
főhajtásra ítélve minden élőlényt.
Lombját mélyen leeresztő fakorona
surrogva bókol, mintha félne,
pedig csak gyenge ágait óvja.
Tombolva érkezik a vihar:
mindent felkavar és beborít,
csavar, tép, táncra perdít.
A vad forgatagban
kitekert fatörzsek
fájdalmas süvöltése hallik.
Az ég sötétül,
s felépül viharváros.
Hajlongják erdők.
Weöres Sándor: Szembe fordított tükrök
Hiányosságom váljék jósággá benned.
Egyetlen parancs van, a többi csak tanács:
igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni,
hogy mindennek javára legyél.
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás:
Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.
Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben.
Az öröklét nem az időben rejlik, hanem az összhang állapotában.
Kányádi Sándor: Zsörtölődő
Elegünk van már,
elegünk.
Meddig kell még di-
deregnünk?
Mondják a kupás-
cserepet
megülő fagyos
verebek.
Télen átal is
nyaraló fecskének lenni
volna jó,
csettegeti a
porkahó alatt
csőrölő kis rigó.
Varjú körözget,
billeget,
letácsol rigót
s verebet.
Hogyha kedves a
tollatok,
annyit ne sopán-
kodjatok.
Megértem én már
eleget,
ennél is zordabb
teleket.
De olyat eddig
sohasem,
hogy vége egyszer
ne legyen.
2026. február 2., hétfő
Földeáki-Horváth Anna: Alázat
Legyen meg a te
akaratod! Riadt én
szűkölve nyüszít.
*
A térdhajtás az
ego leghatalmasabb
erőpróbája.
Földeáki-Horváth Anna: Csősz
Erkölcstelen, szólt
irigy vágytól reszketve
álarca mögül.
*
Erkölcsét őrzi
emlékek nélkül, szűzen
és sóvárogva.
Földeáki-Horváth Anna: Határmezsgye
Otthonosan él
a fehér és fekete közötti határmezsgyén.
Megszokta mindennek színét és visszáját.
Gyakorlottan közlekedik álom és ébrenlét peremén,
ég és föld érintkezésén, nap és hold, évszakok, napszakok váltakozásán.
Kiismerte az örömbe rejtett bánatot, a bánatban megbúvó örömöt,
egészség múltával a betegséget, betegségben rejlő gyógyulást,
emberben az embertelent, gyilkosban az emberséget,
fájdalomkiáltás katarzisát, örömmámor halálát,
hajnalban az éjszakát, álomban az ébredést,
születésben az elmúlást, halálban az újjászületést.
Kelet nyugalmát, nyugat hajszáját,
szellemit és anyagit,
jint és jangot, nőt és férfit, anyát és apát,
mennyet és poklot, a most és mindörökké jelentését.
Természetes számára, hogy mindig azt látja, amerre éppen néz,
hogy a kontrasztban mindkét árnyalat egyenlően fontos.
Megszokta az állandó változást és a mozdulatlanságot is.
Így él az örök szemlélő
valami és semmi
határán.
*
semmiben a valami magja
valamiben a semmi hiánya
a kettő határán
sorompó
Földeáki-Horváth Anna: Bombabiztos
Védőbástyáját
élete munkájával
felépítette.
Senki sem vette
észre, amikor kihalt
falai mögül.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)