A nap gondolata

Két dolog tartozik a kérő imához: bizonyosság abban, hogy Isten meghallgat, 

és teljes lemondás arról, hogy a saját tervünk szerint hallgasson meg. 

Karl Rahner

Keresztury Dezső: Valaki tenyerében

Sokszor nem tudtam, mi derül
   ki végre sok titok közül
      meglepetésül;
valóság lesz a képzelet,
    vad csatazajra ébredek,
       harcban ész nélkül;
belezuhantam, visz az ár,
   mihez, mert kell, okot talál,
      hogy fennmaradjon végül

a gyötrött test, mely elveti
   eszméletét: nem kell neki,
      mert csupa vér már;
visszaájul, vagy kirepül
   a fénybe vagy alámerül,
      sűrű, kövér sár
nyeli; új törvény dobja ki,
   új áramokba hullani,
      hol más fény, más sötét jár.

Kérdezhettem, hol is vagyok,
   mit is tegyek, mire a sok
      esély, hisz látni
néhány lépésre ha tudok,
   sodrások, labirintusok
      szédületében bármi
várhat, kő, iszap, parti rét,
   s rámveti háló-végzetét
      angyal, ördög, akárki.

Sokszor éreztem: vége van,
   megölnek, elvesztem magam,
      s mindig túléltem;
sokszor éreztem: eltűnök,
   s a nap mindújra kisütött,
      valaki lenyúlt értem;
mindig úr lett a vadakon
   valami nagyobb hatalom,
      s elfértem tenyerében.

Charles de Foucauld imája: Hitből élni

Ó, Jézusom, te azt mondtad: 

„Én vagyok a kapu. 

Ha valaki általam megy be, üdvözül”. 

Nem akarom beérni azzal, 

hogy szavaidat olvasom, elmélkedem róluk, 

helyeslem, csodálom, hirdetem; 

segíts Uram, hogy alkalmazzam, éljem, 

hogy átvigyem életembe! 

Add, hogy hitből éljek, 

félretegyem az emberi okoskodást, 

ami őrültség előtted, 

és életemet isteni bölcsességed 

szavai szerint irányítsam, 

ami őrültség az emberek előtt. Ámen.

Puskely Mária fordítása

Csáky Anna: Virágot a Holnapnak

A szomszédban vad fegyverek dörögnek, 

tankok százai szántják az utakat, 

néma már dallama vágynak, örömnek, 

halott rétekre sárgán zuhan a nap. 

Városok omolnak térdre és falvak, 

gyilkosok dühétől szenved a világ, 

bombázók eleven léteket falnak, 

füstölgő romokon sehol egy virág. 

Ez itt a félelem sötét tanyája, 

hol esőzik bajok milliója ránk, 

sok-sok álom, remény hullott a sárba, 

s izzó gyűlölet szór naponta halált. 

A világ enervált, szomorú, fáradt, 

kiszáradt tarlókon futnak az álmok, 

ránk nehezedik alkonytájt a bánat, 

s már az éjjeli hold is undok, álnok. 

Űzze el messze a Szépség a ködöt, 

teljék meg élettel a fák levele, 

teremjen Rózsa a pusztulás fölött, 

s a szívbe sok napsugár férjen bele! 

Az ágyútalp repedései majdan 

forrjanak össze szép, szelíd mosollyal, 

legyen a Vers, a Mű a legszebb dallam, 

melytől ébred egy új, ragyogó Holnap!

Fodor Ákos: Epiktétosz-visszhang

Sose mondd azt: "el- 

veszítettem", semmiről; 

mondd: "visszaadtam".   

Fodor Ákos: Egy ajándék elhárítása

Ne adj igazat. 

Neked túlsokba kerül; 

nekem meg épp van.

Zelk Zoltán: Akkor se

Ha porrá zúzod, akkor se tudod 

mit rejtett a kavics, 

kinek a háza volt 

a szikla?

Fazekas Lajos: Megérintettél...

Megérintettél, Uram, 

mint fény a földet. 

S mint fénytől a fák, 

Életre keltem Tőled.  

Termővé tettél, Uram, 

mint fény a fákat, 

Zúgnak a telt fák 

S én – hálából – imádlak.  

S mint fákat a szél, 

Ha megérint a halál, 

– csak testem remeg, 

mely mindig magában áll, –  

csonttá dermeszthet 

a Vég, egyenlő-tevőn – 

Lelkem átveszed 

a nap- s éj-faló időn.

Sztrilich Ágnes: jobb és szebb

jobb a fűszálnak 

mint a jegenyének – 

mélyebbre hajol 

hozzá 

kéklő hűséged –  

jobb a cinkének 

mint a keselyűnek – 

táplálja-rejti 

zöldellő kötényed –  

fürge gyíknál 

jobb dolga 

a vándor csigának – 

ezüst útja mentén 

otthont visz      

magával –  

szebb a vízcsöpp 

gyöngye 

tengernyi özönnél – 

szivárványba fonja 

tükrét 

világodnak –

Tornay András: Háromsoros

Nem tudom, hogy téged szeretlek-e, 

Vagy azt szeretem ahogy bánsz velem. 

Vagy ez ugyanaz?

Sztrilich Ágnes: így történt

kezem 

elengedted 

szíved 

elejtettem 

árvák maradtunk 

mind a ketten -

Áprily Lajos: Testem

Míg vizsgálgatják, méregethetem: 

milyen középkor-képű, satnya test. 

Ha most egy botot adnának nekem, 

indulhatnék az égbe egyenest.

Kormányos Sándor: Őszi rajz

Valahol messze túl a fákon 

lüktető fájdalom sóhaja kél, 

rőt ragyogásba omlik az alkony 

hullt levelekkel játszik a szél.

Senki barátja

 

„ Megnyomorítom az embereket anélkül, hogy megölném őket. 

Szíveket török össze és életeket döntök romba. 

Ravasz vagyok és rosszindulatú, és az idő múlásával mindinkább erőre kapok. 

Minél többet idéznek engem, annál inkább hisznek nekem. 

A társadalom minden szintjén virágzom. 

Áldozataim tehetetlenek; nem tudják megvédeni magukat velem szemben, 

mert névtelenül és arctalanul járok. Lehetetlen a nyomomra akadni. 

Minél jobban próbálkozol, annál inkább kicsúszok a kezed közül. 

Nekem senki sem a barátom. 

Ha egyszer foltot ejtek valaki jó hírén, az sosem lesz többé ugyanaz. 

Kormányokat döntök meg, házasságokat teszek tönkre és ártatlanokat 

fakasztok könnyekre. 

Hogy ki is vagyok? 

Pletyka a nevem!"

Számomra ismeretlen szerző

A nap gondolata

A félelem bezörget. 

A hit kimegy ajtót nyitni: odakint nincs már senki.    

Luigi Santucci