Kettesben...

2026. július 26., vasárnap

A nap gondolata

Ahogyan az Úr megbocsátott neked,

úgy bocsáss meg testvérednek!

Molnár Virág: 70x7=???

„ Akkor Péter odament hozzá, és ezt kérdezte tőle: Uram, hányszor kell megbocsátanom az ellenem vétkező testvéremnek? Még hétszer is? Jézus így válaszolt: Mondom neked, nemhogy hétszer,

hanem még hetvenszer hétszer is.”

(Máté 18,21-22)

Nagyjából nyolc éve vásároltunk a férjemmel egy kis házat nyugdíjas éveinkre, ami felújításra szorul. Idő közben kiderült, hogy a vártnál több a felújítani való, de úgy gondoltuk, messze vannak még a nyugdíjas évek, ráérünk apránként elvégezni a szükséges munkákat. Miután magát az ingatlant is hitelből vettük és tudtuk, a felújítás is abból lesz, spóroltunk és kerestük az újabb, kedvező hitel lehetőséget. Évek múltán megadta az Úr, hogy eljöjjön annak az ideje, hogy nekikezdhettünk a felújításnak.

A két kezemen lévő tíz új nem elég arra, hogy összeszámoljam, hogy mióta folynak a munkák, hányszor csaptak be minket. A leutolsó ilyen alkalommal a fiammal kiszámoltuk, hogy mennyi ideig kell szolgálnom, hány havi lelkészi javadalom az, amivel a nekünk okozott kár megtérül és tudjuk folytatni a munkát. Nagyon sok. Kár volt kiszámolni. Egy perc alatt úgy megkeményedett a szívem, olyan keserűvé váltam, mint még soha. Az egész világra haragudtam, majd feltettem magamban Péter kérdését, amit egykor Jézustól kérdezett: „Uram, hányszor kell megbocsátanom az ellenem vétkező testvéremnek? Még hétszer is?”

Istennek legyen hála, hogy a válasz egyértelmű volt: ne az engem ért kár forintbeli értékét számoljam, hanem azt, mennyiszer bocsátott meg nekem az Atya Isten. Ez az, ami felbecsülhetetlen értékű. A szükséges anyagiak majd meglesznek, amikor az Úr kirendeli. Azt nem kell számolnom. Amivel nekem van dolgom, az az Úr felém való szeretetéért való hála.

Becsaptak? Rosszat hazudtak rólad? Elvették, ami neked járt volna? Ne ezt számold Testvérem! Számolj az Úrral, az Ő feléd valló szeretetével. Számold az áldásaidat, a megbocsátott vétkeidet, hogy megnyugvása lehessen lelkednek!

Forrás: Napi Ige és gondolat

2026. július 25., szombat

Sztrilich Ágnes: Előled – Hozzád!

homályos

szívvel

árválkodtam

otthonomban

szótlan szemem

némaságba burkolt

Előled –

ölelj meg!

Fodor Ákos: Közmondás-módra

Amit ma letehetsz,

ne cipeld holnapig!

Juhász Gyula: Betlehemes ének

Elmondja Mohai Gábor

Ó, emberek, gondoljatok ma rá,

Ki Betlehemben született ez este

A jászol almán, kis hajléktalan,

Szelíd barmok közt, kedves bambinó.

Ó, emberek, gondoljatok ma rá:

Hogy anyja az Úr szolgáló leánya,

És apja ács volt, dolgozó szegény,

S az istállóban várt födél reájuk.

Ó, emberek, gondoljatok ma rá,

A betlehemi kisded jászolára,

Amely fölött nagyobb fény tündökölt,

Mint minden várak s kastélyok fölött.

Ó, emberek, gondoljatok ma rá,

Ki rómaihoz, barbárhoz, zsidóhoz,

A kerek föld mindegyik gyermekéhez

Egy üzenettel jött: Szeressetek!

Ó, emberek, gondoljatok ma rá!

Heltai Jenő: Ars poetica

Költő, ne légy szemérmes!

Az első sorba állj!

Ne várj, míg valaki kérdez,

Ordítsd ki, hogy mi fáj.

A szíved tedd tenyeredre

S akárhogy bánt a fagy,

Pőrére meztelenedj le,

Mutasd meg, hogy ki vagy.

Ne várj, míg valaki kérdez,

S torkodba fojtja a szót,

Azért se fogd be a szádat,

Üvöltsd, mint tíz Behemót.

Ne törődj a ronda tömeggel,

Ha mérge szívenharap,

Éjből fakad a reggel,

Homályból kel föl a nap.

Kemény állj, sose dőlj meg

S bármily keserű a kehely,

Fenékig ürítsd ki, dögölj meg,

De holtig énekelj!

Tóth Árpád: Hajnali szerenád

Virrad. Szürkűl a város renyhe piszka,

De túl, az enyhe, tiszta messzeségben

Új rajzlapját kifeszíti az égen

A hajnal, a nagy impresszionista.

Ezüst ónnal szeszélyes felhőt rajzol,

És álmodozva pingál enyhekéket,

S ragyogva tűzi az isteni képet

Az űrbe a hold, nagy rajzszög, aranyból.

A sötétség, az éji, rút csuha,

Lebomlik a fák törzsén nesztelen,

S borzong a jó hűvösben meztelen

Az erdő, az örök, buja csuda:

Most, mielőtt pompás testét kitárja

Mindenkinek, nyújtózik hallgatag,

S várja, hogy a vén, dús kéjenc, a Nap

Aranyfésűt tűzzön nagy, zöld hajába.

De itt, a szűk utcák közé bezárva

A szürke hajnal szennyes és sivár,

Nagy, sárga szirmát elhullatta már

A lenge gázláng, az éj bús virága.

Itt-ott mered csak s furcsán, betegen

Lobog a kétes és nehéz homályba

Egy-két borús fa, mint fakózöld fáklya,

Mely vakon leng a siket tereken.

Annuska, alszol? bús utcák során

A bús hajnalban járok egyedűl,

S hogy vigasztaljon, halkan hegedűl

Fantáziám, a magános cigány:

Erdőkkel, éggel, ajkad mosolyával

Hangfogózza dalát, míg ballagok,

Jó volna most megállni ablakod

Alatt egy édes, fájó szerenáddal.

A szívem adnám oda hegedűnek,

A szívem, melyből bú és vágy zokog,

Lopjon szivedbe enyhe bánatot

És kósza vágyat, mely árván röpűlget,

Hogy szűz álmodban, halkan, édesen,

Nem is sejtve, hogy könny az, amit ejtesz,

Álmodban, mit reggelre elfelejtesz,

Sirasd el az én züllött életem.

2026. július 22., szerda

Szent-Györgyi Albert: Psalmus Humanus és hat ima

PSALMUS HUMANUS

Uram, ki vagy Te?

Szigorú apám?

Vagy szerető anyám vagy?

Aki a Mindenséget szülte meg?

Maga a Mindenség?

Törvénye, mely irányít?

Életet teremtettél, hogy visszavedd?

Teremtőm-e, vagy én alkottalak

Megosztani magányom és felelősségemet?

Isten! Nem tudom, hogy ki vagy,

De Tehozzád kiáltok gondjaimban,

Félek magamtól, embertársaimtól!

Lehet, hogy nem érted szavaimat,

De hangjaim szótalan is elérnek.

ELSŐ IMA: ISTEN

Uram!

Te nagyobb vagy, mint teremtett világod,

És a Mindenség a Te lakhelyed.

Saját képemre formáltalak Téged,

Így lettél gonosz, irigy és hiú,

Dicséretre és áldozatra vágyó,

Ki megbosszulja kis vétkeimet,

Azt kívánod, Neked építsem házadat,

Míg embertársaimnak se étke, se lakása.

Isten! Hadd dicsérjelek, javítva a Teremtés

Nekem szánt szögletét, s betöltsem kis világom

Jószándékkal és fénnyel, boldogsággal, meleggel.

MÁSODIK IMA: A VEZETŐK

Uram!

Vezetőket választunk, hogy vezessenek minket,

S Neked szolgákat adunk, Téged szolgáljanak.

De a vezetők nem Hozzád vezetnek,

Békét óhajtó, néma hangunkra nem figyelnek,

Hatalomtól megszálltan űznek emberre embert,

S a Neked adott szolgák már nem Téged szolgálnak,

A hatalmat szolgálják, és megáldják a fegyvert,

Amellyel kínoznak, ölnek a Te nevedben.

Isten! Oly vezetőket adj, akik a Te szolgáid,

Akik Hozzád vezetik, békében vezetik

Az emberhez az embert.

HARMADIK IMA: A SZÍV ÉS AZ ELME

Uram!

Adtál szívet szeretni, szomjazni szeretetre.

Elmét, hogy gondolkodjunk és alkossunk vele.

S én betöltöttem szívem félelmes gyűlölettel,

És a szív az értelmet, hogy megépítsen szörnyű,

Gyilkos szerszámokat.

Széttörni a világot, magam, s társaimat,

Megrontani az élet megszentelt anyagát.

Isten! Tisztítsd meg szívemet, értelmemet emeld fel,

Testvéreimnek testvére legyek.

NEGYEDIK IMA: ENERGIA ÉS SEBESSÉG

Uram!

Az anyag titkos erőit feltártad előttünk,

Hogy nehéz munkánk könnyítsd s felemeld életünk,

Hangunknál sebesebben tanítottál utazni,

Hogy embertől embert ne válasszon el a távol.

Mi kínálódva bombákba préseltük az erőt,

Hogy a föld messzi sarkaiba repüljön,

Nyomort és pusztulást hozzunk az emberekre,

Felperzseljük a földet, hogy üresség legyen.

Isten! Ne engedd, hogy ledöntsem az élet templomát,

Hadd, hogy tudomásommal magasztaljam a létet,

Legyen rövid életem méltósággal teli.

ÖTÖDIK IMA: A FÖLD

Uram!

Azért adtad a Földet, hogy rajta éljünk,

Megmondhatatlan kincseket halmoztál bensejébe,

Képessé tettél rá, hogy értsük alkotásod,

Könnyítsük munkánkat, megfékezzük az éhezést, a kórt.

Mi meg azért ássuk ki a kincseket, hogy

Elherdáljuk félelmes, pusztító eszközökre,

Leromboljuk velük, mit mások építettek,

És végül ellenünk forduljanak.

Isten! Add, hogy a teremtésben társaiddá legyünk,

Hogy megértsük és tovább jobbítsuk tetteid,

Hogy itt, glóbuszunkon biztos otthonra leljen

A jólét, boldogság és a harmónia.

HATODIK IMA: A GYERMEKEK

Uram! Elválasztottad a férfit s a nőt, hogy kölcsönös keresésben

A lélek legmélyebb húrjain a legmagasabb harmónia szóljon.

E keresésből jönnek gyermekeink, a kedves gyermekek,

Hozzánk fordulnak tisztán, tapasztalatlan.

S én gyűlölettel, félelemmel, előítélettel töltöm elméjüket,

Bunkeremben az élet sötétjét, hiábavaló törekvést tanulnak,

S ha felnőnek, nemes tettekre készen

Módszeres gyilkosságra késztetem őket,

Erkölcs nélkül leélni legszebb éveiket.

Isten! Mentsd meg a gyermekeimet,

Mentsd meg értelmüket,

Hogy romlásom ne ronthassa meg őket,

Mentsd meg életüket,

Hogy a másra fogott fegyver ne őket érje,

Szüleiknél jobbak lehessenek,

Hogy majd felépíthessék saját világuk,

Szép, tiszta, méltányos, jót akaró világot,

Hol béke és szeretet uralkodik Örökké.

Beney Zsuzsa fordítása

2026. július 21., kedd

Fodor Ákos: A feladó (kis Goethe-vita)

Egyik se vagyok:

sem Üllő, se Kalapács.

– Talán: a Csengés.

Fodor Ákos: Ő

Csöndje is: zene.

Cukormentesen édes.

Örök Pillanat.

Sztrilich Ágnes: bocsáss meg

miért nem

hívtál jobban –

miért engedted

oly szabadon

gyatra akaratom –

látod

nem siettem

érkezésed elé

kifolyt kezemből

élet és idő –

Katona Béla: Soha nem vagy egyedül

„ Íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.”

(Máté 28,20)

„ Úgysem vár otthon senki!” – vágta a fejéhez kolléganője a műszak végén, és a mondat úgy ütött, mint egy gyomros. Vannak szavak, amik akkor is fájnak, ha van bennük igazság, és akkor is, ha csak a gonoszság szülte őket. A magány nem csak akkor létezik, ha üres a lakás; ott lehet a tömegben, a zajos irodában vagy egy kihűlt kapcsolatban is. De van egy ígéret, ami minden emberi bántásnál erősebb.

Sokan azt hiszik, Isten olyan, mint egy távoli rokon: csak ünnepekkor látogat meg, vagy ha külön meghívót küldünk neki. De az Ige nem ezt mondja. Jézus jelenléte nem eseményhez kötött, hanem állapot.

Gondolj a modern okostelefonok háttérfolyamataira. Miközben te görgeted a közösségi médiát vagy e-mailt írsz, a háttérben fut egy operációs rendszer. Nem látod az algoritmusokat, nem hallod a processzor zümmögését, mégis az tartja életben a kijelzőt, az kezeli a kapcsolatokat, és az vigyáz az adatokra. Ha leállna, a telefon csak egy élettelen fémdarab lenne. Isten jelenléte pontosan ilyen: nem kell látványosnak lennie ahhoz, hogy valóságos legyen. Ő a „háttérben” is ott van, akkor is, amikor te épp csak a magányodra vagy a feladataidra koncentrálsz.

Lehet, hogy ma egy üres lakásba mész haza, vagy egy olyan helyzetbe, ahol senki nem ért meg. De tudd: soha nem vagy egyedül a szó abszolút értelmében. Amikor bezárod magad mögött az ajtót, vagy amikor senki nem veszi fel a telefont, Ő ott ül melletted a kanapén. Ne próbálj meg egyedül erős lenni; inkább tudatosítsd magadban, hogy van egy láthatatlan Társad, akihez bármikor szólhatsz.

Forrás: Mai Ige és gondolat