Egyik se vagyok:
sem Üllő, se Kalapács.
– Talán: a Csengés.
2026. július 21., kedd
Sztrilich Ágnes: bocsáss meg
miért nem
hívtál jobban –
miért engedted
oly szabadon
gyatra akaratom –
látod
nem siettem
érkezésed elé
kifolyt kezemből
élet és idő –
Katona Béla: Soha nem vagy egyedül
„ Íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.”
(Máté 28,20)
„ Úgysem vár otthon senki!” – vágta a fejéhez kolléganője a műszak végén, és a mondat úgy ütött, mint egy gyomros. Vannak szavak, amik akkor is fájnak, ha van bennük igazság, és akkor is, ha csak a gonoszság szülte őket. A magány nem csak akkor létezik, ha üres a lakás; ott lehet a tömegben, a zajos irodában vagy egy kihűlt kapcsolatban is. De van egy ígéret, ami minden emberi bántásnál erősebb.
Sokan azt hiszik, Isten olyan, mint egy távoli rokon: csak ünnepekkor látogat meg, vagy ha külön meghívót küldünk neki. De az Ige nem ezt mondja. Jézus jelenléte nem eseményhez kötött, hanem állapot.
Gondolj a modern okostelefonok háttérfolyamataira. Miközben te görgeted a közösségi médiát vagy e-mailt írsz, a háttérben fut egy operációs rendszer. Nem látod az algoritmusokat, nem hallod a processzor zümmögését, mégis az tartja életben a kijelzőt, az kezeli a kapcsolatokat, és az vigyáz az adatokra. Ha leállna, a telefon csak egy élettelen fémdarab lenne. Isten jelenléte pontosan ilyen: nem kell látványosnak lennie ahhoz, hogy valóságos legyen. Ő a „háttérben” is ott van, akkor is, amikor te épp csak a magányodra vagy a feladataidra koncentrálsz.
Lehet, hogy ma egy üres lakásba mész haza, vagy egy olyan helyzetbe, ahol senki nem ért meg. De tudd: soha nem vagy egyedül a szó abszolút értelmében. Amikor bezárod magad mögött az ajtót, vagy amikor senki nem veszi fel a telefont, Ő ott ül melletted a kanapén. Ne próbálj meg egyedül erős lenni; inkább tudatosítsd magadban, hogy van egy láthatatlan Társad, akihez bármikor szólhatsz.
Forrás: Mai Ige és gondolat
2026. július 20., hétfő
A nap gondolata
„ Minél mélyebbre hatolunk a természet titkaiba,
annál nagyobb lesz bennünk az Isten iránti tisztelet.”
Albert Einstein
2026. július 19., vasárnap
Wass Albert: Őszi vágy
.jpg)
Oly jó volna ma messze menni,
s elenyészni a semmiségbe,
ha értem jönne most a párom,
s egy őszi útra elkísérne…
Egymást szép halkan átölelnénk,
úgy mennénk át egy furcsa hídon…
s a hídon megcsókolnánk egymást,
nagyon halkan és nagyon titkon.
Jatzkó Béla: Szenvedés
Szenvedtél-e már gyötrelmes-keményen,
úgy, hogy legjobban álmaidtól féltél,
étel- s italként sebeiden éltél,
mint gályarabok vizen és kenyéren,
és minden új nap még mélyebbre rántott,
magányos maró savába merültél,
a barátaidtól is menekültél,
mint a csordától beteg elefántok;
mert nem segített sem jó szó, sem orvos,
sem kábítók, sem idegcsillapítók,
nem volt menekvés se nőhöz, se borhoz,
az együttérzés mágnese – taszított;
már csak a kínt, mely úrrá lett feletted,
már csak saját szenvedésed szeretted.
Jatzkó Béla: Ahogy
nyelved hegyén a méz, a csorgatott,
s nem ágyékodnál a lágy hajlatok,
s nem a szíved felgyorsuló verése,
nem combjaid árnyékos kikötője,
nem csípőd, melled, vállad vagy szemed!
Mind véletlen, nincs benne érdemed,
te sem vagy más, mint gének eredője.
Ahogy adod: a hozzámsimulásod,
lendületeid, habozásaid,
ahogy magad a bőröm alá ásod,
ahogy a karod húz és eltaszít,
ahogy olvadsz és oldasz az öledben:
ez már te vagy. És csak te. Csak mi ketten.
Jatzkó Béla: Egység
szóltam magamhoz és te válaszoltál,
a borotva megvágta arcomat
s a kibuggyanó vérem is te voltál.
Beléd néztem és láttam magamat,
hozzád indultam és magamhoz értem,
lebarnultál, míg rám sütött a nap,
megbotlottál s nekem tört föl a térdem.
Már nem tudom, hogy hol végződöm én
és hol kezdődsz te. Tápláló, egyetlen
zsinór vagy komor létem köldökén:
tőled másodszor is születni jó;
a végső búcsúra készülve lettem
benned-belőled élő embrió.
Somlyó György: Csak út
végül mindenki önmagát találja
fél az úttól és mégis útra kél
vagy nem kél útra mert utazni fél
mindegy akárhogy nincs más semmi hátra
csak ez az előre az út csodája
s rémületre ez a két-egy “nem ér
a nevem én nem ezt és nem ezért
akartam itt játszani” mondaná – ha
nem érezné hogy elfogyott a szó
a tükörben mit rávillant Szimorg
látja az út vége is maga volt
a fény árnyat az árny fényt vet az útra
többé nincs úticél se utazó
csak út meg út csak út utaknak útja
2026. július 17., péntek
Sztrilich Ágnes: velem vagy
miközben
hallgattam
akit
küldtél
jelenvalóvá
lettél
többé
tőlem
soha
el sem
mentél
Sztrilich Ágnes: Credo
Hiszem
Te Vagy
Aki Van
hiszek
Benned
hiszem a
Szavad
Hiszem
Te Vagy
Aki Érkezel
hiszek
Neked
egyetlen
Értelem
Hiszem
Te Vagy
a Vigasz
hiszem
vigasz vagyok
Neked
Veled
én is
úgy legyen –
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)