Szent-Gály Kata: Krisztus követése

Egészet adni -- sohase felet. 

Vállalni mindent -- bármit is jelent. 

Egészet adni -- mindent, ami van, 

ami csak vagyok -- maradéktalan.

Donkey wans to be a Clydesdale :-)

 

Clydesdales Donkey

*

     Elnézést, hogy egy sör reklámot tettem fel, - nem a sör miatt, - hanem a kedves története miatt szeretném, ha a blogomba lenne. Nagyon régóta a kedvencem ez az amerikai reklám.

Kalló István: Veled

Tenyeredbe ejteném a lelkem,  

Érezzem szívednek dallamát.  

Öledbe hajtanám az arcom,  

Megéljem tested akaratát.   

Fülembe rejteném a hangod,  

Tanuljam sóhajod szólamát.  

Elkérném válladról a gondot,  

Veled repülhessek tovább.

Biblia

" Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, 

azt készítette el az Isten az őt szeretőknek”. 

(1Korinthus 2:9) 

Bella István: Virágvers

Hogy meghalok, hát meghalok!   

De hogy a Föld, a Fény, 

s a Világ is… hát akkor,   

Virág, mért éltem én?!

*

(Ez a vers található a költő síremlékén.)

Bajtai András: Meghátrálni kényszerít

Nem értem, honnan ez a szűnni nem  

akaró vágyakozás bennem, ami arra 

kényszerít, hogy újra meg újra átéljem  

azt, ami akkor történt, hogy mint  

valami filmet, egymás után pörgessem  

végig magamban az eseményeket,  

egészen az elejéről, amikor először  

láttalak meg a vendéglőben, majd  

amikor túrázni mentünk a Mecsekbe,  

és én önfeledten köveket dobáltam 

egy patakba, te pedig csak mosolyogtál  

rajtam, legvégül pedig, amikor búcsúznom  

kellett volna, de én nem tudtam mit  

mondani neked, kisgyerek létemre  

pedig még sírni se mertem előtted – – –     

nem értem, honnan ez a fájdalom bennem,  

a tátongó üresség, ami egyre csak  

növekszik, és meghátrálni kényszerít.   

Reményik Sándor

"... - ha egyszer minden elhagyott, 

S nyitott lelkeddel magadra maradsz, 

Magadra, mint a nyitott Biblia, 

Magas polcon és olvasatlanul: 

Szövétnek légy, ki ég,

Önmagának elég -

S egyedül lenni Istentől tanul."

Bajtai András: Nyugodtan nézni szembe

ez már nem szerelem,  

csak tétova tapogatózás, akár  

egy üres és idegen lakásban,  

hallgatunk, de mégis mintha  

mondani kéne valamit,  

ahogyan ülünk egymás nehéz  

pillantásai közé szorulva,  

bevallani, amit már mindketten  

régóta sejtünk, amiről nem  

akarunk tudomást venni,  

bármily nyilvánvaló is,  

behunyt szemmel gyengéden  

magyarázni, hogy mit és hol  

rontottunk el, halkan bizonygatni  

hogy nem a másik a hibás, 

nyugodtan nézni szembe  

régi önmagunkkal, mintha  

már tudnánk, bárhogy is lesz  

ezután, valami biztosan  

tovább gyűrűzik bennünk, mint  

a vízbe dobott, halkan csobbanó  

kavics után a hullámok,  

mintha még makacsul hinnénk,  

hogy mindent jóvá tehetünk  

egyetlen mosollyal vagy érintéssel,  

pedig mostantól csak mélyebbre  

és távolabbra húzódunk  

egymásban, mint öreg katona  

testében a valamikori gránát  

repeszei és szilánkjai   

A nap gondolata

Leginkább akkor, amikor minden szétesik körülötted és Isten olyan, mintha sehol sem lenne, tapasztalod azokat a helyzeteket, amik leginkább próbára teszik hitedet.   

Dsida Jenő: Panasz gyengülő gyökerekről

Földbe fogóztál, mint terebély fa, keményen, 

mély gyökerekkel a földben, dúsnedvű televényen, 

dacosan álltál, sziklakeményen, vasgyökerekkel a földben.   

Jöttek utánad szellemek, éjjeli törpék. 

Jöttek utánad ezren s törzsedet egyre törték 

zuhogó fejszékkel a törpék s hiába jöttek ezren.   

Szálltak az égből angyalok is seregestül, 

üstöködet cibálták, ki akartak tépni tövestül 

s gígász lombjaidat seregestül hasztalanul cibálták.   

- S íme - ma lelked lassu halálra menendő, 

gyökered, mint a moháé, gyermekkéz elegendő 

kitépni halálra menendő gyökeredet, mely mint a moháé,   

s egy gyerekangyal könnyüdeden tovaszárnyal 

véled a mennyek kékje felé, mint kicsi fecske ha szárnyal 

csőrében szalmaszállal távoli fészke felé.

Trine Andersen: Tisztában vagy azzal hogy milyen szép lehettem volna

tisztában vagy azzal hogy milyen szép lehettem volna
lehettek volna dámszarvas-szemeim
kígyózó tincseim - hattyúnyakam
darázsderekam - gazellalábam
vizsla-szimatom
madártollam és birkagyapjam
lehetett volna gyöngyöző nevetésem
ragályos mosolyom és mérgezett nyíl
a tekintetem

és milyen jó ember lehettem volna
önzetlen
bőkezű nagylelkű
mindig jó tanácsokat osztogató
ne járj a síneken
ne menj át a folyón
ne menj be az erdőbe
ez nehéz dolog

határtalanul okos lehettem volna
minden könyvet elolvashattam volna,
minden tudásra szert tehettem volna
6-szor 6 az 36
7-szer 7 az több

Próbáld csak meg elképzelni hogy milyen okos lehettem volna
szinte beleszédül az ember
tudhattam volna valamit az aerodinamikáról
nehéz helyzetben
idézhettem volna Shakespeare-t
feltalálhattam volna valamit az emberiség javára
és nagyon is tisztában vagy azzal hogy milyen gazdag lehettem volna
tisztában vagy azzal hogy mennyire fiatal lehettem volna
mennyire ismert és mennyire közkedvelt
tudod hogy milyen karcsú lehettem volna
jól tudod
milyen karcsú lehettem volna olyan karcsú olyan karcsú
mint a legkarcsúbb
karcsú
karcsúság

Dabi Istvámn fordítása

Pilinszky János: Fáradtság

csendes a nap ma 

lassan vánszorog 

egyetlen csillagom                                 

úgy érzem   

egy padon ülök a téren 

vállamra madár száll 

fejemben millió vágy és álom 

lassan álomra hajtja fejét   

a cigaretta lassan elég 

az ujjaim között 

és már nem emlékszem 

szemed színére 

a hajad illatára 

nem emlékszem 

szerettelek-e valaha is   

lassú az út hazafelé 

hosszú út síneken 

buszokon és utakon 

de nem tudok 

úgy akár egy métert is megtenni 

hogy ne gondoljak arra a napra 

mikor először átöleltél 

és szívemet befontad   

a gondok és bánat 

jégbe mártja a lelkem 

hol vagy most nem tudom 

de ez a nap is 

lassan véget ér nélküled   

nincs ami felvidítson 

mondják 

ne csüggedj 

nem csüggedek   

fáradt vagyok 

végtelenül fáradt 

tükörbe nézek 

és látom 

„a világ tenyerébe kalapált szeg, 

holtsápadt, 

csurom vér vagyok.”   

Gömöri György: Azok a délutánok...

Azok a lomha, forró nyári délutánok 

amikor csakis fagylaltozni volt kedve 

a ráérős fiúnak, aki el-elballagott 

egy olyan házhoz, ahol a nyitott ablakból 

újra meg újra kiszüremlett a tétova Für Elise 

vagy egy korabeli lagymatag álnépi sláger 

míg a csatornák bűze gőzölgött minden utcasarkon 

– felfütyült ilyenkor a fiú az egyik emeletre 

hogy megkérdezzen egy lányt „Nem jössz ki a Palára?” 

– Akkor még nem volt sem tévé, sem szenvtelen Fészbuk 

a gyerekek hittek a tiszta friss levegőben 

meg abban, ha felnőnek jobb lesz ez a világ 

és nem kell megint aknamezők vagy félelemből font kerítések 

mögé húzódni vagy duplazáras lakásban izzadva remegni

Áprily Lajos: Gyönyörű napok

Sugár-özön, 

a friss szellőt is átitatja fénnyel. 

A fácán minden reggel átköszön; 

"Gyönyörű nap. Hogy aludtál az éjjel?"

Nagy István Attila: Szimfónia

Hiányoztál. 

Mindenütt kerestelek. 

A fák mögött, a felhők haragjában. 

A szemlehunyás ólmos fáradtsága 

eltakart. 

Pedig milyen jó lett volna, 

ha a hangodba burkolózom, 

s megtelik zenével a lelkem, 

szimfónia zeng, ha rád 

gondolok.