1
Nevet. Amikor ezt teszi, én titokzatosan
alabástrom lámpákra gondolok, az apró gyertyákra,
amik opálos fénnyel világítják meg a sötétet.
Amikor nevet, én maroknyi égboltról álmodom
és az árapályokat forgató holdkerekekről,
kőlovak galoppját hallom,
a torka köré hurokként kis fétiseket
szorító földet.
2
Ki bölcsebb?
a szerető vagy a szeretett?
a gyufaszál vagy a láng?
Talán nincs mit tenni
a bölcsességgel.
Hátat fordítottam a tudásnak
kezekkel előre.
Megérint majd engem ez a férfi
egy másik módon?
A kezei erősek és szelídek,
mint az oroszlán-szemű rózsa két fele.
3
A hóban táncoltam,
nyitott szájjal,
égve
a hideg légben.
Te rámmosolyogtál
és az arcomon
egyszerre
elolvadt a hó.
4
Tegnap
egyik régi szeretőmet láttam,
amint egy barna papírzacskóból ivott.
„Szégyen, hogy az élet elrontja
az ilyen finom bort!”
nevetett.
Egy pillanatig, lágyan
átöleltem, visszaemlékezve
hogy egyszer, szégyenkezés nélkül
szürcsöltük
saját
meztelenségünket.
5
Egész éjjel a csípőm részeg
tánca
nem hagyott téged aludni.
Most a puffadt Nap
kel fel az őszibarackfák között.
Ne hagyj itt! Még éjszaka van.
Csukd be a szemed és lásd,
milyen érett a csípőm
a két kezed között.
6
A szél - férfi.
Tapintásról tudom.
Zöld ruhában vagyok,
amit fel-felemel.
7
Egész éjjel
terólad álmodtam.
Arcomat a combjaidra
fektettem
és álmodozva csókolgattam.
Túl vakmerő vagyok?
Most nem tiltakozhatsz
amikor így levetkőztetnek
engem a szemeid.
8
A szomszéd szobában
alszol a feleségeddel.
A lélegzeted hallgatom.
Kint a lágy szél
elfúj
a falon minden gyertyát:
a levelek mint elégett kanócok
hullanak a vízre.
Melyünkről álmodsz te most?
9
Kedvesem, észrevetted,
mennyire lefogytam?
Nézd csak hogyan csúsznak le a gyűrűk,
az arany meg az ezüst,
és hogyan világítja át
a hold a csípőmet...
El nem hanyagolsz, de
ha nem lenne víz,
a saját véremet innám.
Amikor te nem vagy,
a saját éhségem
mardos.
Nézd: sötét vállamon
egy fehér ragadozó madár ül.
10
Egyszer néztem az éjszakába köröket
égető csillagokat, egész idő
alatt, egy barátot,
szeretőt kívántam, aki lehetne a gyengédség
tűzköve.
Most...
11
Az otthonom tele van gyertyákkal.
Állandóan égek.
A tenyeremben tartom,
Fű-csészékben viszem őket.
A testem tele van csillagokkal
és a lángok összevisszaságával.
Miután lefeküdtem veled,
minden más - sötétség.
Miután szerettelek téged,
kibújtam sötét állati alakomból.
Miután elváltunk,
nem vagyok a láng és
a sérelem része.
Kedvesem,
ne engedd meg, hogy a csillagok közelsége
a törött gyertyákra emlékeztessen.
12.
Megváltam a nehéz könyvekben
szárított ibolyáktól;
helyettük a csillagok tűzkerekeit
szedem össze és préselem
a mellemre.
Én egy független nő vagyok.
Szerelem?
felnyitom az ereimet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése