2026. február 2., hétfő

Földeáki-Horváth Anna: Alázat




Legyen meg a te 
akaratod! Riadt én 
szűkölve nyüszít. 


A térdhajtás az 
ego leghatalmasabb 
erőpróbája.

Földeáki-Horváth Anna: Csősz




Erkölcstelen, szólt 
irigy vágytól reszketve 
álarca mögül. 

*

Erkölcsét őrzi 
emlékek nélkül, szűzen 
és sóvárogva.

Földeáki-Horváth Anna: Határmezsgye




Otthonosan él 
a fehér és fekete közötti határmezsgyén. 
Megszokta mindennek színét és visszáját.
Gyakorlottan közlekedik álom és ébrenlét peremén, 
ég és föld érintkezésén, nap és hold, évszakok, napszakok váltakozásán. 
Kiismerte az örömbe rejtett bánatot, a bánatban megbúvó örömöt, 
egészség múltával a betegséget, betegségben rejlő gyógyulást, 
emberben az embertelent, gyilkosban az emberséget, 
fájdalomkiáltás katarzisát, örömmámor halálát, 
hajnalban az éjszakát, álomban az ébredést, 
születésben az elmúlást, halálban az újjászületést. 
Kelet nyugalmát, nyugat hajszáját, 
szellemit és anyagit,
 jint és jangot, nőt és férfit, anyát és apát, 
mennyet és poklot, a most és mindörökké jelentését. 
Természetes számára, hogy mindig azt látja, amerre éppen néz, 
hogy a kontrasztban mindkét árnyalat egyenlően fontos. 
Megszokta az állandó változást és a mozdulatlanságot is. 
Így él az örök szemlélő 
valami és semmi 
határán. 


semmiben a valami magja 
valamiben a semmi hiánya 
a kettő határán 
sorompó

Földeáki-Horváth Anna: Bombabiztos




Védőbástyáját 
élete munkájával 
felépítette. 

Senki sem vette 
észre, amikor kihalt 
falai mögül.

Földeáki-Horváth Anna: Túlbirtoklás




Imádom őt és megfojtom szeretetemmel. 
Addig fonom köré törődés-hálómat, 
amíg egy leheletnyi önálló élet is van benne. 
Ha már csak rajtam keresztül jut oxigénhez, 
örökre az enyém.

2026. február 1., vasárnap

Juhos-Kiss János: Istenem, millió imával tartozom


 









Istenem, köszönöm az életem, 
kis kertemen át, az elérhetetlen 
végtelent – érzem örök lelkedet, 
felfoghatatlan jövendölésedet –, 
köszönöm, hogy nem árultad el 
titkodat, hogy nyomban visszaéljek. 
Köszönöm, hogy adtál embertestet, 
jó feleséget, és szép gyermeket. 
Köszönöm a táplálékot, a vizet, 
kiszáradt, táskás földön a hitet, 
főleg az éltető anyanyelvet. 
Köszönöm a fájón felemelő 
érzékenységet, a mai népek 
tengerében a magyar jövőmet. 

Köszönöm Egeden a sötét felleget, 
az aláhulló, kövér vízcseppeket, 
a sziklaként rám borult terheket, 
mindent, őszintén megköszönhetek, 
mindent általad, veled szerethetek, 
mint kimerült, beteg ember tüdeje 
a friss levegőt, a gyors lélegzetet, 
a gyógyító hitet és fűszereket. 

Köszönöm, hogy adtál türelmet, 
hogy hallgassam a fecsegőket, 
és adtál hozzá jó egészséget, 
hogy halljam tiszta beszédedet. 
Istenem, millió imával tartozom. 
Köszönöm fényes, áldásos Napodat, 
bearanyozza az arcomat, arcunkat.

A nap gondolata




A mai napom is Isten szeretetének bizonysága:  
szeret engem.

Prókai Árpád: A Jézus által kapott ajándék




„az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban.” 
(Róm 6:23)     


       " Valahol Skóciában történt a régmúlt időkben. A község lelkipásztora tudomást szerzett egy özvegyasszonyról, aki nagy szegénységben élt. Azzal a szándékkal kereste fel, hogy valami anyagi segítségben részesítse. Beszélgetés közben az özvegy elmondta, gyakran nélkülözi a legfontosabb élelmiszereket, jóllehet Ausztráliában él egy fia, akinek jól megy a sora.  

– És nem segíti magát semmivel sem? – kérdezte a lelkipásztor.  

– Nem, semmivel sem. Igaz, rendszeresen ír minden hónapban egy levelet és ebben küld néhány képet.  

A lelkipásztor megkérte az egyszerű asszonyt, mutassa meg neki ezeket a képeket. Kérését teljesítette és ekkor derült ki, hogy a képek értékes külföldi bankjegyek, amelyek darabja ötven dollárt ér…”  

Jézus megígérte: „aki engem követ, nem jár sötétségben,” (Jn 8:12) „Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van …” (Jn 6:54) Keresztáldozatával megszerezte a bűnbocsánatot, az örökéletet. Mily szomorú, ha nem ismerjük fel nagyszerű ajándékát és értéktelen képnek tartjuk az örök élet vételárát.  

Az örök élet ajándék Istentől számodra. Az ajándékod el van készítve, arra vár, hogy átvedd. Nem kell tenned érte, mert ajándék, ingyen kegyelemből. Azért kaptad, mert Isten nagyon szeret téged. Ezért hívják kegyelmi ajándéknak.  

Felfoghatatlan Isten irántunk való szeretete, ahhoz, hogy megértsük, el kell fogadni kegyelmét, és közel kell kerülnünk Hozzá. Enélkül lehetetlen!  

Az ajándék semmit nem ér számodra, ha nem fogadod el!  

Forrás: Napi Ige és gondolat

2026. január 30., péntek

Őri István: Életem




Életem 
szüntelen 
küzdelem 
napjaim folyása 
sohasem bűntelen 
ha nem segítesz, 
elveszem, 
Istenem, 
Kit meghalad 
az értelem 
Ki maga 
a szeretet 
Ki fenséges 
és végtelen. 
Adj erőt 
    nekem!     
 

Wass Albert




Esténként pedig, amikor minden elhalkul és az erdők álmodásában csak a patakok csörögnek szakadatlan tovább: puha tisztások, borzos cserjések fölött kurrogva és libegve bolyong már a gyönyörű madár. Alacsonyan száll és bagolyszerűen és hosszú csőre van és az első csillag fénye már rezdül akkor és nincsen nála szebb a tavaszi erdőn. Tudja, aki vadász: szalonkamadár ez az esti bolyongó. És nincsen csodálatosabb, mint egy olyan halk szavú tavaszi este. Akik olyankor, egy tisztáson megállnak, mélyen, mélyen bent a csalitos közt, azok tudják, hogy nem lehet soha igazuk azoknak, akik a békét csinálják. Mert a békét nem lehet csinálni. Az van, s azt csupán megtalálni lehet.

2026. január 29., csütörtök

Fodor Ákos: Ajánlás




Csendes vagyok, 
törvényszerű, ám kiszámíthatatlan, 
mint némelyik jobb költemény 
– Bocsásd meg, életemnek Bármely Olvasója, 
Ha nem tetszem, nem értesz, nem szeretsz.

Fodor Ákos: Ima




Ajtód vagyok. Nyithatsz, csukhatsz, 
átléphetsz rajtam bármikor 
oda, ami csak mi vagyunk. És kiléphetsz onnan
bármikor. Amikor csak jössz: zárva találsz, érintésedre- 
nyílóan, könnyen, zajtalanul.

Fodor Ákos: Axióma




mire megtanulsz 
énekelni, dalod már 
rég nem arról szól

Fodor Ákos: Valóság és igazság




Nem érdekel, hogy 
tényleg hideg van-e most 
– csak az, hogy fázom.

Fodor Ákos: Blow-up




Valamit elfelejtünk, 
elmulasztunk valamit, 
elszalasztjuk, vagy elhalasztjuk. 
És ez a majdnem-semmi attól fogva 
jön, jön, nyomunkban van és egyszer csak 
mérettelenné hatalmasodik, mint az éjszaka 
csendjében egy padlóreccsenés.