források, egyesíteni próbálod
magadban a régit és az
újat, a békét és a harcot.
Isten örök békéjét és örök
nyughatatlanságodat.
Sorsod fölött van valami
idő fölötti vonulás.
Égnek a szavak a szádban,
lángba borul körülötted a táj.
Az évek jogán megtaláltad
a helyed.
Sejted a hervadás illatát,
saját lobogásodban élsz,
egykor elégsz, mint az asztalodon
meggyújtott adventi gyertya.
S az idő elmossa a nádfedeles
házat, a kukoricafosztásokat,
és az ökrös szekerek hangulatos
látványát.
Kigyöngyözött erkölcsi
értékeid porba hullanak.
Jó szándékaiddal,
segítségeddel már nem
tipegsz elő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése