de mindenfelé csak öregek ténferegtek,
lassan mozogtak a verőfényben,
mint kukoricát morzsoló öklök.
Lesütött szemmel jártam köztük a parkban, a körutakon.
Nem akartam, hogy lássák: az elmúlásra engem
csak a te újra és újra kitavaszodó
tested emlékeztet.
A járdára ejtett szőlőszemben is azt kerestem:
hátha meglátom benne édes mozgalmasságod
utcai jelenetét,
az égbolttal összejátszó mosolyodat,
körülpillézve sűrűn holtsárga levelekkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése