A rád zuhant idő alatt
agyamban elsüllyedtél.
A sejtjeimbe zártalak,
világom része lettél.
Van úgy, hogy rád se gondolok,
de nem feledlek mégse,
s váratlanul felszínre dob
bensőm hullámverése.
S akár a kés, a gyötrelem
a rostjaimba mélyed,
hogy nemcsak bennem - kívülem
külön formádat éled.
A kútnál egyszer néztelek,
ívvé hajolt a hátad,
s éreztem, most is ellenem
emelsz magadban gátat.
Míg magát minden pillanat
a homlokodba ássa,
te máris készíted magad az
újabb változásra.
S hogy ott álltunk az elhagyott
paradicsomban társak,
szerettem volna szólni,
hogy nincs hozzád joga másnak.
De hallgattam. Vad kényszerek
szétágazó húzása tép.
Rossz nélküled. De meglehet,
ha volnál, nem volnál elég.
2015. március 31., kedd
Jerzy Harasymowicz: Veranda
Habár együtt fekszünk
az ősz gyékényszőnyegén
a szél a magány
hét tetőjét
emeli fölénk
Dabi István ford.
Wisława Szymborska: Statisztikai összefüggések
Száz emberből
Mindig mindent tud:
ötvenkettő.
Minden lépésnél habozik:
szinte mindenki más.
Kész segíteni,
ha gyorsan megy:
negyvenkilenc.
Mindig jó,
mert nem tehet másként:
négy – na jó, talán öt.
El tud ismerni, irigykedés nélkül:
tizennyolc.
Ifjan megbotlott
(de már vége):
nagyjából hatvan.
Akivel jobb szóba sem állni:
negyvennégy.
Örökké retteg
valakitől-valamitől:
hetvenhét.
Boldogságra képes:
legfeljebb huszonhárom.
Egymagában ártalmatlan,
tömegben megvadul:
több mint a fele, annyi szent.
Kíméletlen,
ha alkalma nyílik rá:
jobb, ha még nagyjából
sem tudjuk.
Visszatekintve bölcs,
nem sokkal több,
mint előre.
Az életből nem hoz ki, csak egy pár cuccot:
harminc
(bárcsak tévednék!)
Összecsuklik a fájdalomtól
és nem lát reményt maga előtt:
előbb-utóbb nyolcvanhárom.
Igaz ember:
alig harmincöt:
Vagy, ha úgy jobban érthető:
három.
Szánalomra méltó:
kilencvenkilenc.
Halandó:
százból száz --
ez a szám soha nem változik.
(Kepes János fordítása)
Mindig mindent tud:
ötvenkettő.
Minden lépésnél habozik:
szinte mindenki más.
Kész segíteni,
ha gyorsan megy:
negyvenkilenc.
Mindig jó,
mert nem tehet másként:
négy – na jó, talán öt.
El tud ismerni, irigykedés nélkül:
tizennyolc.
Ifjan megbotlott
(de már vége):
nagyjából hatvan.
Akivel jobb szóba sem állni:
negyvennégy.
Örökké retteg
valakitől-valamitől:
hetvenhét.
Boldogságra képes:
legfeljebb huszonhárom.
Egymagában ártalmatlan,
tömegben megvadul:
több mint a fele, annyi szent.
Kíméletlen,
ha alkalma nyílik rá:
jobb, ha még nagyjából
sem tudjuk.
Visszatekintve bölcs,
nem sokkal több,
mint előre.
Az életből nem hoz ki, csak egy pár cuccot:
harminc
(bárcsak tévednék!)
Összecsuklik a fájdalomtól
és nem lát reményt maga előtt:
előbb-utóbb nyolcvanhárom.
Igaz ember:
alig harmincöt:
Vagy, ha úgy jobban érthető:
három.
Szánalomra méltó:
kilencvenkilenc.
Halandó:
százból száz --
ez a szám soha nem változik.
(Kepes János fordítása)
2015. március 29., vasárnap
Bódás János: Végtelenség
Az Isten belefér egy röpke percbe, –
és mégis végtelen időt betölt.
Őt hordozza a testek csöppnyi sejtje, –
mégis szavára mozdul ég s a föld.
Az Isten az, ki könnyű csendes álmot,
s csillagokat ostromló vágyat ad, –
s míg roppant változásokat igazgat,
megolvasgatja a hajszálakat.
Stanislaw Franczak: Szabadság
Leromboltam
minden hidat amit
én építettem
Felgyújtottam
minden vonatot amik
a gondolataimat vitték
Kivágtam
minden virágot amik
képzelet-mezőimen
nyíltak
Kimentem
a cellából ami
nem volt börtön
Most szabad
vagyok
futkoshatok
az egyik határtól a másikig
Dabi István ford.
én építettem
Felgyújtottam
minden vonatot amik
a gondolataimat vitték
Kivágtam
minden virágot amik
képzelet-mezőimen
nyíltak
Kimentem
a cellából ami
nem volt börtön
Most szabad
vagyok
futkoshatok
az egyik határtól a másikig
Dabi István ford.
Mieczyslaw Czychowsky: Gengszterek
Szólhatsz igazat
de lehet rosszul értenek.
Rosszul fogadnak.
Lehet meg nem értenek
és ellenségként fogadnak.
Elhallgattatnak.
Hallgatásra ítélhetnek.
Levághatják a fejed.
Kérhetnek és fenyegethetnek,
hogy ellenkezőleg határozd meg magad.
Leköphetnek, megugathatnak
embertelenül
galádul
hazugul.
És mire számítanak a gengszterek?
Dabi István ford.
de lehet rosszul értenek.
Rosszul fogadnak.
Lehet meg nem értenek
és ellenségként fogadnak.
Elhallgattatnak.
Hallgatásra ítélhetnek.
Levághatják a fejed.
Kérhetnek és fenyegethetnek,
hogy ellenkezőleg határozd meg magad.
Leköphetnek, megugathatnak
embertelenül
galádul
hazugul.
És mire számítanak a gengszterek?
Dabi István ford.
Ágai Ágnes: Énekek éneke
Ő az én társam az idők végtelen óceánjában,
Ő az én társam a múlt süppedékes iszapjában
és a jelen töredezett gránitkockáin.
Ő az én társam a harmatcseppek szivárványgömbjében,
és a rezge fényű bolygók kerengésében,
a párálló csendesség bozótjában,
és a véredényeket összeszorító rémület páncéljában.
Ő az én társam a csordultig merített vederben,
az egymás fölé hajló testek mágneses erőterében,
az összesimuló tenyerek fészkében.
Ő az én társam az ébredések opálos öntudatlanságában,
a nappalok kilyuggatott bérletkártyáiban,
a dróton áthatoló sóhajokban,
és a lég hullámhosszain felsüvítő jajkiáltásokban.
Ő az én társam a rejtett mélyeket döngető magzatmozdulásokban,
a leszakadt inggombok cérnaszálaiban,
és a víz világ-tükröző negatívjában.
Ő az én társam a betűvé szilárdult gondolatban,
széttátott napsütésekben és záporesők redőnyében.
Ő az én társam a felfutó higanyszálak ezüstjében,
és a kiolvasott újságok zörgő bordáiban.
Ő az én társam a magány süket verméből kidörömbölő
egymás keresésben, a paplanmelegségű beburkolások
rejtettségében, az elfésült kételyek csitulásában,
a minden lehetségest feltérképezőte ki vagy – kérdések kanyarulataiban.
Ő az én társam a szemhéjat lezáró ujj kegyeletében,
a sziromhullató elmúlások felpúpozó örökkévalóságában.
Ő az én társam a múlt süppedékes iszapjában
és a jelen töredezett gránitkockáin.
Ő az én társam a harmatcseppek szivárványgömbjében,
és a rezge fényű bolygók kerengésében,
a párálló csendesség bozótjában,
és a véredényeket összeszorító rémület páncéljában.
Ő az én társam a csordultig merített vederben,
az egymás fölé hajló testek mágneses erőterében,
az összesimuló tenyerek fészkében.
Ő az én társam az ébredések opálos öntudatlanságában,
a nappalok kilyuggatott bérletkártyáiban,
a dróton áthatoló sóhajokban,
és a lég hullámhosszain felsüvítő jajkiáltásokban.
Ő az én társam a rejtett mélyeket döngető magzatmozdulásokban,
a leszakadt inggombok cérnaszálaiban,
és a víz világ-tükröző negatívjában.
Ő az én társam a betűvé szilárdult gondolatban,
széttátott napsütésekben és záporesők redőnyében.
Ő az én társam a felfutó higanyszálak ezüstjében,
és a kiolvasott újságok zörgő bordáiban.
Ő az én társam a magány süket verméből kidörömbölő
egymás keresésben, a paplanmelegségű beburkolások
rejtettségében, az elfésült kételyek csitulásában,
a minden lehetségest feltérképezőte ki vagy – kérdések kanyarulataiban.
Ő az én társam a szemhéjat lezáró ujj kegyeletében,
a sziromhullató elmúlások felpúpozó örökkévalóságában.
2015. március 28., szombat
Julia Hartwig: A te természeted
A te természeted rossz Ebbe nyugodj bele
Rajtad keresztül szól olyan hangon mi megriaszt
Olyan szavakkal amik - úgy tűnik - nem voltak benned
Más formában tör fel belőled mint amilyennek gondolod
mint fortyogó kénszagú forrás
ami alatt elájulnak a látszat rétjei
Dabi István ford.
Rajtad keresztül szól olyan hangon mi megriaszt
Olyan szavakkal amik - úgy tűnik - nem voltak benned
Más formában tör fel belőled mint amilyennek gondolod
mint fortyogó kénszagú forrás
ami alatt elájulnak a látszat rétjei
Dabi István ford.
Stanislaw Franczak: Mondd meg végre
Nem értelek
szikla
miért vagy kemény
amikor a lábad előtt
kétségbeesetten térdel a szél
és zokog az eső
nem értem
minek ez a makacsság
még a nap is
a csillagok is sőt a hold is
meg akarja törni
ezt a hallgatást
nem értelek
mondj végre
igent
Dabi István ford.
Andrzej Grzyb: Három szabad versszak
I.
Hallgatni kell
És meghallani
Akkor is ha a tompa visszhang
Kavicsként hull az égből
II.
És meghalni nem szabad
Ha csak a halálon át
Legyen több mint az életen keresztül
III.
Nem menekülsz el
Az álmok és a hibáid elől
Nem rejtőzhetsz a félénk tekintetek
És a hideg könnyektől jeges szemek
Mögé soha
Dabi István ford.
Julia Hartwig: Cápák
Vigyázz, egy csepp véred se hulljon Magadhoz csalogatnád őket
Mindig körötted köröznek éhesen. Árnyuk elsuhan az
ablakod előtt.
Hirtelen felbukkannak az utcasarkon.
Betörnek hozzád összezúzva házad ajtaját.
Dabi István ford.
Mindig körötted köröznek éhesen. Árnyuk elsuhan az
ablakod előtt.
Hirtelen felbukkannak az utcasarkon.
Betörnek hozzád összezúzva házad ajtaját.
Dabi István ford.
Julia Hartwig: A hajléktalan
Mint aranyban megmosdatott szent kering ebben
a méhrajban.
Este kidugja szentjánosbogarak fényétől sápadt
arcát a földből.
Testétől elválasztva, széltől kifordítva köröz.
Próbál fennakadni a fán, egy fészekben keres
meleget, ahonnan sikongva száll el láttára a madár.
Arcát az ablaküveghez szorítja, zokogás tör ki
belőle.
Dabi István ford.
a méhrajban.
Este kidugja szentjánosbogarak fényétől sápadt
arcát a földből.
Testétől elválasztva, széltől kifordítva köröz.
Próbál fennakadni a fán, egy fészekben keres
meleget, ahonnan sikongva száll el láttára a madár.
Arcát az ablaküveghez szorítja, zokogás tör ki
belőle.
Dabi István ford.
Julia Hartwig: Bach-kantáta
Ha valóban szeretnénk őt képesek lennénk megalkotni ezt a kantátát
Hadd ne mondja senki hogy nem ismeri a kottát és botfülű
Ha szeretnénk őt amennyire megérdemli
az értelmünk a kinyilatkoztatás egy pillanatában felfogná a harmónia tudományát
és egy zenévé és a hangok egy kórusává válnánk
ezt harsogva Dicsőség Dicsőség
Ha szeretnénk őt amint megparancsolta nekünk
Dabi István ford.
Hadd ne mondja senki hogy nem ismeri a kottát és botfülű
Ha szeretnénk őt amennyire megérdemli
az értelmünk a kinyilatkoztatás egy pillanatában felfogná a harmónia tudományát
és egy zenévé és a hangok egy kórusává válnánk
ezt harsogva Dicsőség Dicsőség
Ha szeretnénk őt amint megparancsolta nekünk
Dabi István ford.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)