Fecske Csaba: Ha Laurával beszélgetek

Ha Laurával beszélgetek
izzad a tenyerem
és kiszárad a torkom
és olyan hülyén hangzik
minden amit mondok
ezért egy szót se szólok
ha Laurával beszélgetek.

Fecske Csaba: Este

Anya hazajön: kapok egy puszit,
apa hazajön: újabb puszi
és egy barack a fejemre.
"Jó voltál?" - kérdezik,
és én bólintok.
"Mindent megettél?" - kérdezik,
"Mindent!" - mondom, pedig
nem is igaz, mert az óvó nénit
sem ettem meg, a hintalovat sem,
a labdát sem és az ajtófélfát sem,
a nagymamát sem, tudhatnák már,
mégis mindig megkérdezik.
Fürdés után ágyba küldenek:
"Álmondj szépeket, nyuszikám!"
De én nem alszom el, csak
a szememet hunyom be.
Hogyisne! Amikor minden
éppen ilyenkor jut eszembe,
később a szememet is kinyitom,
csakhogy akkor már álmos vagyok,
hát lecsukom újra,
de most magamnak alszom el!

Fecske Csaba: Bűvös szó

apa egyszer pityókásan jött haza
csapzott haja a szemébe lógott
s ahogy beszélt a nyelve meg-megbotlott
mint a járni tanuló kisbaba
anya megrökönyödve bámult rá
aztán kitört mint az égiháború
de apa kimondott egy bűvös szót
PRÉMIUM
és anya máris elcsitult
arcán kis tócsa: mosoly csillogott
gyöngéden apához simult
és dicsérte és köszönte nagyon
az összeborzolódott virágot
amit apa a táskából halászott elő
nekem narancsot küldött
az a titokzatos PRÉMIUM

Gősi Vali: Megszerettelek

Mielőtt megszerettelek,
már itt éreztelek a közelemben,
pedig azelőtt sohasem láttalak.
Hatalmas csönd volt körülöttem,-
hallottam a lélegzetedet,
és valami könnyed, légies dallamot…
- ma már tudom: a szíved ritmusa volt.
Időtlen béke költözött akkor
észrevétlenül a szívembe.
Egyszerre körbefont, átölelt
valami végtelen nyugalom,
mint egy puha takaró,
vagy elhagyott, finom pulóver,
melyből árad a rég átlényegült
kedves illata ma is,
és átjár itt hagyott, bársony-melege…
Szerelem ez, tudom,- múlhatatlan, tiszta, éteri.
A szívemben épült palota ajtaja
azóta naponta kitárul,- várja, beengedi
a lábujjhegyen érkezőt,
és egy hang halkan kérleli:
csak meg ne szökj…!
- s hogy visszataláljon,
távozáskor mindig kulcsot ad neki.

Boda Magdolna: (Hófehérke)

A mérgezett almadarabka bennrekedt,
az üvegkoporsó teteje lezárva,
elsétál mellettem a herceg,
kezében rádiótelefon,
hívása volt,
észre se vett.

Boda Magdolna: (Parish Churches)

Ġgantija templomok


A piroskupolás templomokba
nem lehet bemenni miniszoknyában
és illetlenség hangosan beszélni,
csak mormoghatsz hasztalan,
a rózsafüzér csak pereg és pereg,
csönd van, és isten szereti a csöndet,
és egyáltalán illetlenség az életnek
is létezni, képek, viaszmerev szentek
és az olaszos arcú madonnák a falon
fagyos halott arccal figyelnek téged,
de a Ggantija Temples-nél
nincsenek feltételek
az egylírás belépőjegyen kívül,
böföghetsz is, ez csak egy régi templom,
kupola nélküli kőhalom,
nincs az oltáron terítő, sőt nincs is oltár,
tömjén helyett csak a tenger illata,
úgy Krisztus előtt 3500-ból, mondják,
mintha két isten létezhetne,
mintha...
egy Krisztus előtti, és utáni.
Az ember megalkotta a régi modern mását
és piroskupolás légkondicionált templomát,
azt hiszi, isten, akár az ember
elhagyja összedűlt házát.

Karácsony 2018

Áldott, békés karácsonyt kívánok minden kedves olvasómnak!

Ady Endre: Karácsony - Harang csendül...

Ady Endre: Karácsony - elmondja Szabó Gyula

I.         

Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének,
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.

Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumba
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.

A templomba
Hosszu sorba
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.

Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves, kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.

II.         

Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Odahaza.
De jó volna tiszta szívből
- Úgy mint régen -
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.

De jó volna mindent, mindent
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.

III.         

Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna,
Óh, de nagy boldogság
Szállna a világra.
És a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomoru útra.
Golgota nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget,
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni...
Karácsonyi rege
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra...

Petőcz András: Karácsony

Túl mindenen,
szomorúságon, pusztuláson,
felfénylik, hívogat
egy távoli,
régi Karácsony.

Túl mindenen:
reménytelen szaladáson,
halálon át,
mint aki megleli
végső otthonát,

túl mindenen,
betegségen és pénztelen
sorson, mi elvadít
és dühön, és gyilkos
ösztönön,

mindenen túl!,
ott, ott a múltban,
valami soha-nem-volt,
valami hazugban,
valami szépséges nyugalomban,

apám mosolyában,
ott látom színesen,
gyertyafényesen
a Karácsonyt,
ahol az Isten megáll

s a tenyerére vesz.
A magasba emel,
önnön magához,
s leültet gyöngéden, szépen,
terített asztalához.

Csepcsányi Éva: Karácsonyi korzó

Nem lövöldözést,
nem gázoló kamiont:
kézműves finomságokat,
csipkedíszt kínált a tér.
Volt egyszer egy Karácsony:
nevezzük Elsőnek –– bezárta
ablakát, ajtaját minden fogadó,
és a karácsonyi korzón felejtett
egy vajúdó kismamát.
Pár nap múlva katonák jöttek,
kicibáltak a bölcsőből minden
fiú-szülöttet és arcon rúgták
az ellenkező asszonyokat.
Itt most fény van, mint akkor
fenn az égen, bárányok bégettek,
tehenek kérődztek – és mégis,
és mégis eljött közénk az Isten.

Holló József: Karácsonyi graduále

Karácsony van ma
szerte e világon.
S oly közelinek látszik
az égi magasságon
a Csillag – mely hirdeti
Messiás született:
és földre szállt vele
a Béke, a Szeretet.

Ilyenkor elcsitul
e zajos földi élet
– míg nekiveti hátát
a jászol melegének.
Tétova öröm közt
sugdolódzik a szó,
s oly plasztikus a csend,
hogy kézbe fogható.

Fenyőfák ágain
gyertyák fénye ragyog
s az imbolygó lángok,
mint kis, purdé angyalok
szárnyai csapongnak
szemérmesen, sután
s melléd ül az Ünnep
néma áhítatán.

Karácsony van ma
oldoz a képzelet.
A kerteken át halkult
harangszó lépeget,
de most nem megy tovább
– az ablakon bekopog
s lélekmélybe nyilall
várnak a templomok.

És ez a békesség
közös hitté válva
az embert rávehetné
egy nagy-nagy változásra,
hisz bevallva, titkolva
mind vágyunk a jóra
– csak a sok kísértő
csábítás ne volna:

amit úgy hívunk gyarlóság!
Ha ezeket felednénk
szeretetnek hívnák
a világ váltópénzét.
S ez az összetett mindenség
olyan más lenne itt
– jó szándék vezetné
az embert és tetteit,

és végre felfoghatnánk
Karácsony lényegét:
Megváltó született
… értünk, emberekért.
És húz valami erő
menj el egy imára:
kérd, hogy jóakarat
szálljon a világra.
S próbálj olyan lenni
akár a gyerekek
– kikben még romlatlan,
tiszta a szeretet.

Tudj megbocsátani,
bút és bajt feledni
próbálj gyerekszívvel
reménykedni, hinni.
És rád lel a boldogság
csak engedni, hagyni kell,
hogy a megilletődöttség
könnyült perceivel

érezd a Karácsony
irgalmát, melegét.
De mért csak egy napig tart
… e Csoda emberiség?
Mért üresedik ki
lelkünk és tudatunk
s a jászolból már másnap
keresztet faragunk.

Pedig de jó volna
megértésben élni
– félni az Úristent
és könyörögve kérni:
Legyen a Karácsony
igaz, boldog ünnep,
hol emberek, vallások
egymáshoz békülnek.

Advent 2018

Advent negyedik vasárnapja.

Sebestény-Jáger Orsolya: Advent

Mert Te tanítottál meg várakozni,
az elrejtett kincsre, ami miénk lehet.
Várni mindarra, ami múlhatatlan,
igaz és tiszta mindenek felett.

Te tanítottál hinni is abban,
hogy lehet élni mind nemesebben,
ha szavad örök visszhangja zeng
és zendül vissza a szívekben.

S Te tanítottál meg remélni is:
hogy bár bukdácsoló lépteinken át,
ha egyszer mégis véget ér az út,
megérkezhetünk Hozzád.

Gősi Vali: A szeretet hatalom

Ha rossz a világ, vajon te magad
teszel-e érte, hogy tartalmasabb,
jobb és igazabb legyen, hogy szabad
maradjon a lélek, és szárnyaljon egyre, fölfelé?

Ha rossz a világ, az ember benne fél,
üres lélekkel hallgat, nem beszél.
Már sírni is erőtlen - nagy beteg szegény,
a bágyadt napfény hiába vet rá fénymosolyt.

Ha rossz a világ, maradj benne jó!
Ne vesd el, mi fontos: a boldogság egy szó
csupán, vagy bölcs mosoly, mely mindig biztató,
ha könnytől homályos szemekre simul.

Ha rossz a világ, és éhes kisgyerek
kér kócos anyja öléből darab kenyeret,
adj, ha teheted, és betölti hűvös lelkedet
a hit: a szeretet hatalom a rossz világ felett!

Fodor Ákos: Advent

Kit igazán vársz: 

életedben él – rég itt 

van, mire megjön.