Túl mindenen,
szomorúságon, pusztuláson,
felfénylik, hívogat
egy távoli,
régi Karácsony.
Túl mindenen:
reménytelen szaladáson,
halálon át,
mint aki megleli
végső otthonát,
túl mindenen,
betegségen és pénztelen
sorson, mi elvadít
és dühön, és gyilkos
ösztönön,
mindenen túl!,
ott, ott a múltban,
valami soha-nem-volt,
valami hazugban,
valami szépséges nyugalomban,
apám mosolyában,
ott látom színesen,
gyertyafényesen
a Karácsonyt,
ahol az Isten megáll
s a tenyerére vesz.
A magasba emel,
önnön magához,
s leültet gyöngéden, szépen,
terített asztalához.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése