Nem lövöldözést,
nem gázoló kamiont:
kézműves finomságokat,
csipkedíszt kínált a tér.
Volt egyszer egy Karácsony:
nevezzük Elsőnek –– bezárta
ablakát, ajtaját minden fogadó,
és a karácsonyi korzón felejtett
egy vajúdó kismamát.
Pár nap múlva katonák jöttek,
kicibáltak a bölcsőből minden
fiú-szülöttet és arcon rúgták
az ellenkező asszonyokat.
Itt most fény van, mint akkor
fenn az égen, bárányok bégettek,
tehenek kérődztek – és mégis,
és mégis eljött közénk az Isten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése