tekintetem tekintetedbe már,
mint folyó a mederbe,
mint szájra a pohár.
Alakod könnyű képe rezge
fénnyel, színnel tömött fejembe,
mint őszi fák
lombjára ha csak egy madár.
Elrendeződik a világ.
2023. október 29., vasárnap
Radnóti Miklós: Október
Hűvös arany szél lobog,
leülnek a vándorok.
Kamra mélyén egér rág,
aranylik fenn a faág.
Minden aranysárga itt,
csapzott sárga zászlait
eldobni még nem meri,
hát lengeti a tengeri.
1941
2023. október 25., szerda
Kiss Ottó: A játékban az az igazságos
hogy bármi lehetek.
Ha akarom, orvos,
ha akarom, beteg,
ha akarom, kalauz.
A játékban csak az
nem igazságos, ha
Márió is éppen az akar lenni,
ami én. Olyankor
mindig folyó leszek,
kilépek a medremből,
és mindenkit elöntök:
az orvost, a beteget
és még a kalauzt is.
Csak pont Máriót
nem tudom elönteni,
mert ő akkor mindig hajó lesz.
És ez az, ami a játékban
nagyon nem igazságos.
2023. október 23., hétfő
Baranyi Ferenc: Egyedül
egyszál-pucéran olyan ágyba,
melyben néhány nappal előbb még
szeretőd válla volt a párna;
mint alma-álom, rádvirult a
lánymell, kezedbe kerekedvén,
s most gömbölyű homályt szorongatsz
az éj didergő, vézna testén.
Elküldtelek – s én érzek úgy, mint
akinek az útját kiadták,
ujjaim teli kosarából
elgurultak az aranyalmák,
füled kelyhébe összegyűjtve
elvitted felforrt suttogásom,
formád nyomának mélyedése
hűsen ásít a szalmazsákon.
Voltál test-méretű valóság –
hiányod mindenségnyi semmi,
köröttem bizsereg a csönd már,
mellemet kiáltás repeszti,
kiáltozom, de visszalengő
illatod éri felszakadt szóm,
s csitulok, mint aki magában
dúdol, ha kopognak az ajtón.
Ne fordulj meg, nem lenne úgysem
megoldás már a visszatérted,
csak úgy maradok meg neked, ha
nem hallod, hogy kiáltok érted,
máskor bennem csodát csodáló
szemed kihűlne most, ha látna,
megfosztva gőgöm mákonyától
visszatérésed megalázna.
Kassák Lajos: Magam örömére
Kint jártam a hegyen s a kosaram teleszedtem gyümölccsel
mire hazaértem a felét uton-utfélen elhullattam.
Hogy körülültük az asztalt, mindenkit jószivből kinálgattam
egy zöld héju alma maradt utoljára, gondoltam ez az enyém lesz.
Alig hogy nyultam utána, egy másik kéz is kinyult a tál fölé
idegen kéz volt, de hogy érintettem, árnyék suhant át a szivemen.
A gyümölcsből nem maradt nekem semmi, de sohse felejtem ezt az estét
tizen ültünk az asztalnál s egy lány, mintha gonoszul incselkedett volna velem.
Aztán felébredtem, mert mindez csak álmomban történt ilyen gyönyörüen
egyedül álltam a reggelben és éreztem, hiába is vágyakozom
a lány után, akit nem ismerek s aki talán engem se ismer.
Baranyi Ferenc: Előled is hozzád
Szeretni foglak tegnapig.
Jövőd múltamba érkezik
s múltadból érkezik jövőm.
Csak tegnapig szeress, de hőn.
Mielőtt megismertelek,
már szakítottam rég veled,
nem is tudtad, hogy létezem,
és szakítottál rég velem,
elváltunk végleg, mielőtt
megjelentünk egymás előtt,
én jobbra el - te balra át.
S most jobb a ballal egybevág.
Kiadtad utamat s utad
kiadtam én is. Menj. Maradj.
te érted ezt? A távozó
nem el, de feltűnik.
Hahó, hahó! Csak erre! Jőjj! Eredj!
Isten hozott! Isten veled!
Isten veled! Isten hozott!
Futok tőled s hozzád futok,
s te tőlem énhozzám szaladsz,
előlem is hozzám szaladsz -
ki érti ezt? Ki érti azt?
Megfoghatatlan. Képtelen.
Szerelem ez? Alighanem.
2023. október 22., vasárnap
Kormányos Sándor: Mint az ősz...
hasztalan kereslek,
magány köszön, mint
régi ismerős,
nyomában hiányod
ballag át az úton
s mellém szegődik,
halkan mint az ősz...
Kormányos Sándor: Úgy viszlek...
hogy lüktet a csend s a halkuló világ
úgy sóhajt érted mint kint az őszi erdőn
a levele után rezzenő faág.
Nem vagy sehol, csak konok némaságom
őríz, mint álmot, mint elvesztett csodát,
s mint nyarak tündöklő mosolyát az őszbe,
úgy viszlek magammal emlékként tovább.
Kormányos Sándor: Te és én...
te mindig rosszul tippelsz,
én úgy tudtam, hogy ismerlek már,
azt hitted, hogy ismersz.
Én megálmodtalak téged,
te megálmodtál engem,
s az álmainkat valóságnak
hittük mind a ketten...
Nagy Gáspár: A szerelem ideje
Hajnaltájban megfogtalak,
reggelre nyakamra kötötted a rétet,
délre a tóba húztál,
harangkondulásra elvesztettelek, érzem.
Tegnapelőtt és azelőtt tudom a nádba,
holnapra fehérebb lettem a hónál,
tegnap mindenütt kereslek,
holnaputánra sehol se voltál.
Kányádi Sándor: Még süt a Nap…
csak reggelente van hideg,
csak estelente kéldegél
újra és újra föl a szél.
Csak az éjszakák, csak azok
hűvösek, mint a csillagok.
Napközben meleg van, meleg.
Sütkéreznek a verebek.
Duruzsolnak a darazsak.
Napfényben fürdik a patak.
Gúnárok, gácsérok, tojók
élvezik még az úsztatót.
De a reggeli hideget
feledni többé nem lehet,
sem az esték, sem a sötét
éjszakák csillag-hűvösét;
tudják mindezt a levelek,
s a fáknak búcsút intenek.
2023. október 19., csütörtök
Szabolcsi Zsóka: Változatok a csendre
apró szilánkokra hullott.
Most óvatosan lépkedünk,
Nehogy megsebezzenek
az éles szavak.
*
Napfény, ne nézz rám,
szellő, ne simogass,
patak, ne dalolj nekem...
ma néma vagyok,
csendem keresem...
*
Néma tisztaság.
Betűk helye papíron:
Fehéren fehér.
*
.... s belémhasít a némaság.
Tört szív reccsen fagyos éjben.
Ki nem mondott szavak szállnak
örökké tétova égen.
Kormányos Sándor: A mi csendünk
mint bárki mások csendje,
a mi csendünk az olyan mintha
folyton csendesedne,
s mennél halkabb annál jobban
lehet hallani,
és úgy üvölt, hogy néha már
ki kell mondani.
Imre Flóra: Levél a hitveshez
a fogkeféd elcsomagoltam
kidobni nem vitt rá a lélek
maradok hát gyógyíthatatlan
szentimentális amíg élek
a tusfürdődet félretettem
törülköztem a törülköződdel
a konyakmeggyet is megettem
nem maradt végül semmi bűnjel
de hova rejthetném a testem
titkolni hogy te átkaroltad
a lelkem hogy fertőtlenítsem
amely nem tud nem tudni rólad
csak a tárgyak törékenyek
de tömör az emlékezet
2023. október 18., szerda
Ilze Bindemane-Klava: Haiku
ősztől nem kérek
csupán napfényes reggelt
az én lelkemben...
Káliz Endre ford.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)