mire hazaértem a felét uton-utfélen elhullattam.
Hogy körülültük az asztalt, mindenkit jószivből kinálgattam
egy zöld héju alma maradt utoljára, gondoltam ez az enyém lesz.
Alig hogy nyultam utána, egy másik kéz is kinyult a tál fölé
idegen kéz volt, de hogy érintettem, árnyék suhant át a szivemen.
A gyümölcsből nem maradt nekem semmi, de sohse felejtem ezt az estét
tizen ültünk az asztalnál s egy lány, mintha gonoszul incselkedett volna velem.
Aztán felébredtem, mert mindez csak álmomban történt ilyen gyönyörüen
egyedül álltam a reggelben és éreztem, hiába is vágyakozom
a lány után, akit nem ismerek s aki talán engem se ismer.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése