Még hallatszott a csend. Még milliónyi
szárny és fűrezzenés, a levegő
kristályai egymáson-zizegése
alvók lélegzete, az álmodók
úszó szárnyalása vagy zuhanása.
Az éjszaka bársonysötét zenéje,
süllyedése a porhanyós anyagba
magába fogadni a hangokat.
Csak a haldokló test elhallgatása
némítja el végleg a dermedő világot.
Nem a befagyott tenger – ő, aki
nem mondhatja ki többé a szót: tenger vagy Isten.