Az életed, ha úgy tetszik, leélted,
nem öltek meg sem bombák, sem keretlegények.
Nem vetettek soha börtönpince mélybe,
Bátran tudtál nézni mindenki szemébe.
Nem kényszeríthettek hamis vallomásra,
Bűnöd nem volt, így nem is kenhetted másra.
Választottál eszmét, csillagot magadnak,
Nem olyat, mit mások melledre varratnak,
Hanem szívből jövőt és igaznak látszót,
Hű maradtál hozzá, nem váltottál zászlót.
A viharos század végigzúgott rajtad,
Sorsod ritkán fordult úgy, ahogy akartad,
De mindig futotta hitre, emberségre,
Szép, okos szavakra, végső menedékre.
Az életedet, ha úgy tetszik, leélted,
Kevesebb év jutott, mint ahogy remélted,
De ha van öröklét, örökké szeretlek,
Nem a puszta földbe, magamba temetlek.