Koczkás Sándornak
Egyszercsak el kell hagynom mindent,
hogy teljesen magam lehessek,
Le kell tépnem utolsó ingem,
hogy őszintén higgyek és szeressek,
Az özönvízelőtti szabadság
sápad bennem, a hold rézpénze,
Be kell, hogy testemet avassák
minden meztelen szenvedélybe.
Se magány, se a tiszta éhség,
nem tarthat itt barát, se asszony,
E világ nem oly szerelmes szépség,
hogy térdéhez kelljen kuporodnom,
Legkisebb fiúnál sutább:
álruhás ember leszek ismét,
Szédítő ing lesz a ruhám,
ingem tékozló meztelenség.