Végh Tamás: Ölelj át!

(Cselőnek)

Úgy érzem most, hogy sosem ér véget a tél. 

Örökké tart e ködbe-vert arcú, szelindek-éj, 

És a szívemre lép. Kora dér vasa bennem. 

Öleld át lassan, finoman a lelkem, ne törjön el.