és letérdel az ősz, leborul,
pedig egyre szürkébb fönt az ég
s a fa ága is csillagot botol.
Már a színek nem is látszanak.
Deres a fű, lépni sem merek:
hinnem kell, az ősz szakálla az –
mért tagadnálak meg, képzelet?
Minden álom sátra szívemen,
mind a felkelő Napot várja.
Nem virrad most, éj jön. Higgy nekem.
Sír a Hold üres talicskája.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése